Ha tanítunk, tanulnunk is kötelező, vallja a nemzeti park igazgatója, Závoczky Szabolcs

Létezik kincstári derűlátás, meg szakma is. Utóbbit érzi sajátjának Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának vezetője. Szerinte a tudatformálás jó úton halad, még akkor is, ha közel sem tökéletesek az állapotok. Ennek ellenére a feladatukat soha nem adhatják fel, nem rendülhet meg a hitük. Az új társadalmi, környezeti kihívásokkal igyekeznek lépést tartani. Küldetés ez, megalapozott tudással. Az okokat, összefüggéseket kell elmagyarázni mindenkinek. 

Mint egy oázis a városi kőtengerben, olyan a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának központja Pécsett, a Tettyén, a Pintér-kertben. Látszólag a béke és nyugalom szigete, gyönyörű fákkal, növényekkel. Minden olyannal, ami azt hirdeti, mikre is kötelező vigyáznunk, a XXI. évszázad második évtizedének elején.

- Határozottan kijelenthetem, az átlagos polgárok egyre jobban megértik, magukénak érzik a természetvédelmet - jelentette ki nyugodt, de nagyon határozott hangon Závoczky Szabolcs igazgató. - Akadnak persze mindig negatív példák, de szerencsére a látogatottságunk, a programjaink azt jelzik, a többség felelősséget érez az iránt, ami körülveszi. A fejlődésnek akadnak óhatatlanul olyan részletei, amik újabb válaszokat várnak mindenkitől, de ez az élet rendje.

- A fejlett emberiség egyre több területet igyekszik elhódítani, a növény- és állatvilág terhére, örök terjeszkedéssel.

- Mindez így van, de nem ez a legfőbb gond. Hanem az, ha megnézünk egy szépen felszántott területet, amiben nyoma a sincsen a gaznak. Mellette pár méterrel ott burjánzik a növényzet, ami annyit jelent, a vegyszerezés egyre tökéletesebben működik. Mindezt vélhetnénk sikernek is, de legalább annyi a buktató akad benne, mint az előny. A vidéki paraszti lét eltűnőben van, ha nem is teljességgel. Ráadásul a mi nemzeti parkunkat szintén „szabdalhatják" autópálya-építések, más beruházások. Ilyen gondokkal korábban nem szembesültünk. A gyarapodásnak az észszerűség keretein belül nem lehet megálljt parancsolni. Nyilván úgy kell eljárni, hogy senkinek az érdekei se csorbuljanak jelentősen.

- Most sokakat szomorított el?

- Nem az számított a kitűzött célomnak. Hanem rámutatni az összefüggésekre. Sokkal jobb, mint ha egy elképzelt, tökéletes világot hazudnánk. Mi senkit sem csaphatunk be, a megszerzett tudásunkat azonban az ügyek érdekében kell alkalmaznunk.

- Léteznek új kihívások?
- Egyértelműen igen! A súlyos vírushelyzet idején sokan éltek elkülönítve a korábbi életterüktől. Amikor eljött a hétvége, tömegek tódultak ki a szabadba, mert a bezártságot alig tudták elviselni. Fel kellett készülnünk a fogadásukra. Ha nincs ez a válság, ezt talán soha nem tudtuk, tapasztaltuk volna meg. Az ilyen reakciók kezelései is a feladataink közé tartoznak. Ha tanítunk, akkor tanulnunk is kötelező!

- Sarkos, utolsó kérdésként: kell az erdőbe hulladékgyűjtő?
-Röviden szólva, teljesen felesleges. Nem érdemes oda szemetet hordani, akkor meg letenni sem lehet, mert nincs mit otthagyni. Legyen az csomagolóanyag, bármi, mindenki visszaviheti a városba egy kirándulás végeztével, akkor rend lesz a fák, bokrok között. Igaz, korábban helyeztünk ki gyűjtőedényeket, ám azok környéke örökké rendezetlen képet mutatott. Ezért szereltük le az ilyen eszközöket.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva