Hatalmas pörölycápákkal találkozott, s a Dunán is mentett hajót Buczkó Csaba

Idén húszéves a Polipsó, Pécs legrégibb búváriskolája. A víz alatti világ csodáiról, s a felejthetetlen élményekről mesélt Buczkó Csaba, az iskola alapítója.

- Hogyan kezdődött a búvárkodás iránti rajongása?

- Még gyerek voltam, amikor az iskolában Búvár Kundról tanultunk, majd búvárkodással kapcsolatos filmeket is néztünk, s már akkor nagyon megtetszett a víz alatti világ. Később, amikor katonának soroztak, meg kellett jelölni egy papíron, mi szeretnék lenni. Több választási lehetőségem is volt, ráadásul az egyikért még ingyen jogosítványt is kaphattam volna, de én a búvárkodás melletti négyzetet jelöltem meg. Édesanyám otthon értetlenkedett, miért nem használtam ki ezt a jó kis lehetőséget, de engem más vonzott.

- Milyen volt először merülni?

- A kaposvári uszodában mentem először víz alá készülékkel. Amikor lent voltam a víz alatt, s elkezdtem lélegezni, úgy éreztem, ennél nincs is fantasztikusabb, minthogy a víz alatt az ember levegőhöz tud jutni. Szenzációs érzés.

- Hogyan lett végül búvároktató?

- A kilencvenes évek elején indult Pécsett egy nemzetközi búvártanfolyam, amit sikeresen el is végeztem. Teljesítettem az összes szintet, majd oktató lettem 1997-ben, s ennek apropóján megalapítottam az idén húszéves búváriskolát.

- Sokan érdeklődnek a búvárkodás iránt Pécsett? Hogyan kell elképzelni az oktatás menetét?

- Pécsett átlagosan ötven ember érkezik egy évben. Az alapszintű oktatás viszonylag egyszerű. Van egy elméleti rész, ami körülbelül nyolc órából áll össze, majd egy 50 pontos teszt. Ezután következik a zárt vízi rész, általában egy uszodában, ahol különböző gyakorlatokat kell megcsinálni. Például maszkot, reduktort levenni, vagy a társnak levegőt adni. Van még egy nyílt vízi merülés, ahol öt méternél mélyebbre kell lemerülni, körülbelül húsz percig. Ha ez is sikerül, akkor lehet hozzájutni egy alapszintű vizsgához. Az alapszint után van haladó szint, mester, mentő, vezető és oktató.

- Végül kíváncsi lennék egy-két víz alatti élményre, melyek kiemelkedően fontosak maradtak az eddigi merülések során.

- Rengeteg gyönyörű helyen merültem, ezek mind fantasztikus élmények, s természetesen emlékezetesek is maradtak. Cipruson a Zenobia hajóroncsot volt szerencsém közelről szemügyre venni, amely Európa legnagyobb hajóroncsa. Olyan fényképet is csináltam a víz alatt, amin egy magyar kamion is rajta van. A Zenobia ugyanis egy komphajó volt, járműveket is szállított, s egy meghibásodás következtében süllyedt el. Egyszer egy hajón kellett segíteni a Dunán, mert az egyik hajócsavar mögé beszorult egy tuskó, s lelassította a vízi járművet. Sikeresen eltávolítottuk, az utasok ujjongtak örömükben, még tapsot is kaptunk. A Vörös-tengeren a Thistlegorm háborús roncsot a németek lőtték ki, szenzációs volt látni ezt is. A Krk szigetre mai napig visszajárok, ott egy Peltastis nevű roncs található, szintén csodálatos látvány. Ezeken kívül még merültem barlangokban, találkoztam két hatalmas pörölycápával, le is szerettem volna fényképezni őket, de mire eszembe jutott a csodálkozástól, el is tűntek. Sajnáltam is, hogy ezt nem sikerült megörökítenem.

Pauska Petra - Fotó: Dittrich Éva