Hosszabbítás: legyőzte a gyilkos kórt, s újra a labdarúgásban dolgozik Rónai István

Túl két rendkívül súlyos betegségen, ismét a labdarúgásban dolgozik Rónai István. A hetvenhárom éves sportembert az orvosok gyógyultnak minősítették. A harcokat a gyilkos kórokkal megnyerte, ennek okán aztán a fiatal edzőknek, meg a gyermekkorú labdarúgóknak továbbadhatja hatalmas szakmai tapasztalatát a PVSK-ban.

Más idők jártak, meg szerencséje is volt Rónai Istvánnak. Ugyanis a Komlói Bányász NB I.-es labdarúgó-csapatának edzőjének, Albert Józsefnek a fiával együtt járt a helyi Kun Béla Gimnáziumba. A gyerek szólt az apjának, hogy az iskolai focicsapatban akad egy ügyes, fürge léptű srác. Érdemes lenne megnézni, mire képes. El is hívták Istvánt, aki bizonyított, maradhatott az ifisták között. A mai akadémiai képzési rendszerben ez elképzelhetetlen lenne.

- A szülőfalumban állandóan csak a labdát rúgtuk. Nem mind volt bőrből, akadt közöttük rongyból készült, meg gumis is - idézte fel élete első másfél évtizedét Rónai István. - Komolyan mondom, egy hét alatt többet voltunk játékban, mint most egy kisdiák egy teljes hónap alatt. A technikánkat a gyors, rövid passzos helyzetekben csiszoltuk, az erőnlét meg ránk ragadt a réten. Csodás idők voltak, vagy öreg fejjel már megszépülnek az emlékek. Eltérő módon múlt az idő, egyéb szórakozási lehetőségünk alig akadt, de nem is bántuk.

- Egy zárt világból cseppent bele a hazai élvonalba, meg az ifjúsági válogatott is.
- Ma mindenki kikacagna, ha azt hallaná, ami velem megesett. Még 1963-ban, a korosztályos csapattal kinn voltunk Angliában, egy UEFA-tornán. Szégyen vagy sem, én akkor láttam, ettem első alkalommal banánt. Egy narancsért cseréltem el Géczi Pistával, a későbbi felnőtt válogatott kapuvédővel.

- A Bányásztól a Pécsi Dózsához kerülve a rendőrségi életbe is bepillanthatott.
- Belügyi egyesület volt, ezért értelemszerűen ott adtak nekünk félig-meddig bújtatott munkahelyet. De Isten látja lelkemet, reggeltől délig bejártam a kapitányságra. Akadtak kedvezmények, ennek ellenére nem volt teljes mértékben „fal állás", amit betöltöttem. Mindentől függetlenül, 1973-ban lejárt az időm. Létrejött a városi nagy egyesület, a PMSC. A főnököm megkérdezte, mit válaszotok. A futball mellett tettem le a voksomat, ezért nem maradhattam. Ekkor fél évig a Pécsi Ingatlankezelő Vállatnál (PIK) alkalmaztak. A játékot befejeztem, megkezdtem az edző pályát, vagyis ott maradhattam, ahol azért a legotthonosabban mozogtam.

- Egyszer még kisebb csodát is tett, amikor 1979-ben az NB I.-ig vezette a Pécsi VSK alakulatát.
- Nagy bravúrnak számított, mert két szezon leforgása alatt az NB III-ból kettő osztályt léptünk előre. Miközben az élvonal megkezdése előtt elveszítettünk egy remek kapust Kovács Attila személyében, ő később címeres mezben is bizonyított. Az NB II-es gólkirályt, Réfi Gábort meg visszarendelte a Pécsi MSC, kölcsönből. Ezek után kiesésre voltunk ítélve, mégis örök élmény marad az évad.

- A Verseny utca állandóan visszatérő helyszín az életében.
- A Dózsa itt rendezte a meccseit az elmúlt évszázad hatvanas éveiben. Aztán szakmai vezetőként a PVSK-val számos sikert, meg pár csalódást is itt éltem át. Most, túl a műtéteken, kezeléseken, visszahívtak, amit elfogadtam. Otthon csak őrlődnék, itt meg azok között lehetek, akikkel egy nyelvet beszélünk, bár én korábban kezdtem a nyelvleckéket.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva