Így ünnepelték Szent István királyunkat Baranyában a 20. század első felében

Szent István napja az egyik legnagyobb állami ünnepünk. Augusztus 20-a már az első világháború előtt is kiemelt szerepet töltött be nálunk. Minderről a Dunántúl című korabeli napilap is beszámolt, a vallásosság, illetve a hazaszeretet kiemelt pillanatának nevezve a jeles dátumot. A Szent Jobb jelképét sem feledhették a hírlapírók, 110 esztendővel ezelőtt, majd még sokáig. Egészen addig, amíg hatalomra nem kerültek a kommunista vallástagadók, 1945-öt követően.

Az 1911. augusztus 20-án megjelent napilapban arról értekeztek a szerkesztők, miszerint Pécs hithű, hazafias közönsége mély áhítattal szokta megülni a napot. Olyankor az összes templom megtelt zsúfolásig keresztényekkel. A székesegyházban tartott misén rendre megjelentek a város vezetői is, utaltak a szövegekben a korábbi évekre.

Ugyanekkor Mohácson a katolikus népszövetség rendezett nagygyűlést. Mintegy két és fél ezren jöttek össze a Ferences-rendi zárda udvarán. Szinte valamennyi járási településről is érkeztek látogatók az eseményre. A távolabbról jött vendégszónokokat érzelmes gesztusokkal fogadták a helyi vasútállomáson, majd az esemény helyszínére kísérték őket.

Két évtizeddel később, '31-ben, augusztus 18-án arról számolt be a Dunántúl, hogy Pécsre látogat a Katolikus Anyaszentegyház magyarországi egyházfejedelme, Serédi Jusztinián. A város latin nevével, a középkori Quinque Ecclesiensis formulával köszöntötték az újságírók a jeles érkezőt.

Az első baranyai fogadást Sásdnál készítették elő. A megyeszékhelyre pedig 11 óra körül várták az egyházi méltóságot, külön bizottsággal, amelynek tagjai a Budai vámig mentek ki, a hercegprímás tiszteletére. Délben már a püspöki palotában fogadta az eléje járuló küldöttségeket a vezető személyiség. Serédi gépkocsin érkezett a városba, majd a következő napon indult vissza Budapestre.

Az Erzsébet Egyetem nevében dr. Bozóky Géza rektor üdvözölte a prímást, majd kijelentette: az oktatási intézmény mindenkor katolikus szellemben végezte tevékenységét, ettől a későbbiek során sem szeretnének eltávolodni.

Magyarország már hadban állt a Szovjetunióval, amikor beköszöntött 1941 augusztusának utolsó harmada. Ekkor a vezető hírek a hadi helyzetről szóltak, ami cseppet sem meglepő dolog. Ennek ellenére azért senki sem feledhette Szent Istvánt, az államalapító uralkodót. Rá emlékeztetett a szerkesztőségi jegyzet, a lap első oldalán.

Belül pedig felhívták a polgárok figyelmét arra, hogy senki se mulassza el fellobogózni a házakat. A székesegyházban Hanuy Ferenc apostoli protonotárius, püspöki helynök celebrált szentmisét.

Nem mindenki töltötte Pécsett az idejét. A jelentések alapján, egy menetrend szerinti járattal, meg két különvonattal legalább 3000 fő utazott el fővárosba, az ottani ünnepségekre.

Akadtak ellenben olyanok, akik csupán kisebb kirándulásokra vállalkoztak. Népszerű célállomásnak számított Harkány, Sikonda, de még a Mecsek is.

Ezt követően Szent István neve nagyon hosszú ideig „kikopott" a sajtóból, bár szerencsére mindez csupán átmeneti állapotot jelentett.

Elérkezett ugyanis az 1980-as évek vége, amikor újra előkerült szent államférfink, elfoglalva az őt megillető erkölcsi trónt. Amit pár elvtárs megkönnyezett ugyan, de ennyi áldozatot megért az ügy.

Pucz Péter