Imádság és meditáció volt a szabadegyetem témája

A Pécsi Egyházmegye szabadegyetemi programjában olyan témákat választ, amelyek az embert alapvetően érintik. A novemberi alkalmon Bognár Attila András mohácsi plébános, Baán Izsák bencés szerzetes, valamint Nacsinák Gergely András ortodox lelkész, vallástörténész beszélt az imádság és a meditáció fogalmáról más-más megközelítésben.

„A meditáció szó a jelenlegi keresztény gyakorlatban, a magyar katolikus szóhasználatban is sajátos kettősséget hordoz. Egyesekben félelmet kelt, mert sok olyan irányzathoz, spirituális technikához kötődik, amelyek nem feltétlenül egyeztethetők össze a keresztény imádsággal; mások számára viszont szinonimája a belső, szemlélődő imádságnak, istenkapcsolatuk éltető gyakorlatának, annak az imamódnak, amit főleg a szemlélődő lelkigyakorlatokon lehet elsajátítani."- így kezdte előadását Baán Izsák bencés szerzetes. Az előadó kitért arra, hogy a meditáció kifejezés milyen tartalommal bírt a kereszténység korábbi századaiban.

„A keresztény hagyománytól nem idegen egyfajta „technika" a Szentírással való imádságban. A „mantra-jellegű", ismételgetéssel és adott testhelyzettel összekapcsolódó meditáció azonban attól lesz igazán kereszténnyé, ha célja nem a személytelen léttel vagy legbelsőbb önmagunkkal való találkozás, hanem az életünkben is cselekvő Szentháromság megismerése." - összegezte gondolatait Baán Izsák.

„Az imádság lényege az Istenfigyelés. Ez nem az ember cselekedete, hanem Isten műve bennünk." - fogalmazott Bognár Attila András mohácsi plébános. „Ennek felismerése nagyon egyszerű folyamat, olyan, mint az élet, a lét. Ha nagyon összpontosítunk rá, talán bele is bonyolódunk. Ha észrevétlenül tesszük, akkor életünk részévé válik. Ahogyan Isten fia megtestesült ebben a világban, és mindent megszentelt, úgy szentelődik meg az ember is, aki bekapcsolódik ebbe az isteni vérkeringésbe." - tette hozzá Bognár Attila András.

A harmadik előadó, Nacsinák Gergely András ortodox lelkész, vallástörténész így fogalmazott: „Az imát és meditációt, mint ahogy a cím is sugallja, manapság nemcsak elkülöníteni szokás, de időnként szembeállítani is: azonban a hagyományos keresztény lelkiségben - ahogy a keleti kereszténységben mindmáig - e két fogalom nem igazán megkülönböztethető tartalmakat, nem kétféle belső aktivitást jelöl, hanem ugyanazon lelki mozdulat, az Isten felé fordulás színét és visszáját. Mi az imát inkább szóbeli, míg a meditációt inkább nem verbális tevékenységnek szoktuk gondolni, afféle elcsöndesülésnek, holott a keresztény hagyományban nagy múltra tekint vissza mind a szóbeli meditáció, mind a szavak nélkül végzett imádság gyakorlata."

Nacsinák Gergely András előadása ezt a két fogalmat járta körül korai, illetve keleti keresztény aszketikus-lelkiségi szövegekre támaszkodva.

Forrás: Pécsi Egyházmegye