Íme, a Nagy Pécsi Rejtély: naponta látjuk, de tudjuk-e, kit ábrázol az alkotás?

Az eltelt évtizedek során diákok, szülők, tanárok, járókelők tízezrei nézték, bár talán alig tudta valaki, mit is lát. Ahhoz ugyanis nem árt az erős fantázia, ha valaki Kinizsi Pált szeretné kivenni azon az alkotáson, ami 1965-től áll a helyén, a Jókai úti iskola főbejáratánál.  Alkotója, Simó József ismert művésze volt Magyarországnak, az elmúlt évszázad hatvanas-hetvenes éveiben. 

Egy helyismereti vetélkedőn, mentőkérdésnek kissé erős lenne, ha azt kellene megmondani, kit ábrázol a mázas kerámia. Az, amit Simó József álmodott meg, majd el is készítette.

A Dunántúli Napló 1965. augusztus 5-én, a címlapon számolt be arról, miszerint a helyére került a törökverő Kinizsit megörökítő szobor.

Egyes források mindezt az oktatási intézmény átadásával azonos időpontra teszik, bár ez vélhetően nem igaz. Hiszen az iskola megnyitásának időpontja 1964-re, szeptember elejére esett. Ehhez képest a hatalmas harci tánc a más hitűekkel csupán tizenkét hónappal később nyerte el végső helyét a főoldalon. Annak végképp nem sikerült a nyomára bukkanni, miért esett a népies hősre a választás, éppen a Jókai utcában. Bár, ebben talán felesleges is keresni a logikát!

Kissé utánanézve a dolgoknak, Kinizsi Pál egyszerre három oszmán harcossal küzd. Kettőt a karjaival üt-vág, egynek a derékkötőjét kapja fogai közé.

Szóval, igazi magyaros virtussal veti magát a harcba. A végén természetesen győztesen kerül ki a halálos csatából. A mintegy 15 centméter vastag kerámia kisebb, de tenyérnyinél azért nagyobb darabokból állt össze. Hat téglalap keresztmetszetű zártszelvényre fűzték fel a részeket, hátulról csavaros rögzítés szintén megfigyelhető. A színek az évtizedek során megkoptak.

Sajnos útba igazító feliratnak nem jutott hely, amiből az érdeklődők tájékozódhatnának valamelyest. Alapos vizslatás után a főszereplő sarkantyús csizmái, fejfedője, feje, bajsza, karja azért beazonosítható. Utána már a karjai is kirajzolódnak, onnan lehet következtetni az ellenségek körvonalai. Egy idő után viszont elkezdi ugrálni, cikázni a kép, túl sokáig nem szabad folyamatosan elemezni az összhatást.

Néhány öregebb diákot megkérdezve, egyesek úgy idézték meg a dolgot, hogy nekik évtizedekkel korábban elmagyarázták, mit szeretett volna az alkotó megjeleníteni. Mások emlékei már elhomályosultak, mert nem tartották annyira fontosnak az ábrázolás történelmi tartalmát.

Bárhogyan is esett meg mindez egykoron, most eljött az ideje, hogy ebben az amúgy részletkérdésben rendet tegyünk a fejekben. Tehát a főhős Kinizsi Pál, Mátyás király katonája, aki hihetetlen erejéről vált híressé az ellenség köreiben. Ő volt, aki elbírta a malomkövet is, azt használta tálcaként, midőn vízzel kínálta a lován ülő uralkodót.

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter