Idén is megtelt a Duna-part a hajósok, molnárok és halászok védőszentje, Nepomuki Szent János emlékére rendezett jánoskázásra. Több ezren nézték a folyón úszó jánoskákat csakúgy, mint az azt követő tűzijátékot. 

 

A Nepomuki-kultusz feltámasztása, azaz a múlt század kilencvenes éveinek eleje óta ismét az egyik leginkább várt eseménynek számít a mohácsiak számára a hajósok, molnárok és halászok védőszentjének ünnepe.

Ugyan nyilván soha nem vesznek részt majd a programokon annyian, mint a busójáráson, de ez talán nem is baj, hiszen így megmarad az ünnep igazi hangulata.

Így is évről-évre egyre többen látogatják az állandó és az újabb és újabb programelemeket a mohácsi utcákon, tereken, a hajókikötőben, majd gyönyörködnek a folyó vízén úszó mécsesekben, a jánoskákban.

 

A mohácsi Nepomuki-ünnep kapcsán rendre az egyik legnagyobb kérdés, amelyre a válasz megadja az egész eseménysorozat alaphangját, mindig a következő: vajon milyen lesz az idő.

Emlékeznek?

Két esztendeje egy nyáriasan meleg szombatra esett az ünnep, s már délután benne volt a levegőben, hogy vihar vet majd véget a fülledt hőségnek.

Ami aztán le is csapott, villámlás-dörgés kíséretében leszakadt az ég.

A műsor azonnal félbeszakadt, az ott lévők, s mindenki más, aki a szabadban tartózkodott, igyekezett tető alá húzódni, vagy a falak mentén keresett menedéket.

Ez utóbbi persze szinte hiábavalónak bizonyult, rengetegen eláztak.

Olyanok is akadtak akkor, akiknek eszébe jutott, hogy az elmúlt évtizedben volt egy olyan alkalom, amikor az időjárás miatt le kellett mondani a rendezvényt.

De később az eső csendesedett, s mindenki a Duna-part felé vette az irányt, bár akkor még senki sem tudta, meg lehet-e tartani az est két fénypontját, a jánoskák úsztatását a folyón, s a tűzijátékot.

Szerencsére végül megérkezett a zöld jelzés, így a rendezvény akkor is rendben lezajlott.

Idén azonban az időjárás miatt kevésbé kellett aggódni. Bár a meteorológusok riogattak záporokkal, azokból semmi nem lett.

 

A város már kora délelőttől nyüzsgött, programok sokasága közül választhattak az érdeklődők, este pedig a Duna-parton ezrek nézték a folyón úszó mécseseket.

Az egészen sajátos hangulatú, bensőséges élmény semmi máshoz nem hasonlítható, s immár a város egyik védjegyévé vált.

Miután a mécsesek tovaúsztak, a tekintetek az égre szegeződtek, a folyó feletti tűzijáték káprázatos látványt nyújtott.

Akinek kedve volt, márpedig sokaknak volt, a napot és az ünnepet a Széchenyi téren NOX-koncerttel és utcabálon búcsúztathatta.

 

 

M. B.