Játszott a Kikeletben és a Rigóderben is, most a belvárosban zenél Lakatos Mária

A legtöbben csak Pötyiként ismerik Lakatos Mária pécsi utcazenészt. Neki köszönhetően gyakorlatilag minden nap felcsendülnek a Republic, Cserháti Zsuzsa vagy éppen Demjén Ferenc dalai a pécsi belvárosban. Miután a vendéglátózásnak befellegzett, gondolt egyet, s a gitárjával kiült a Király utcába.

- Honnan ered a Pötyi becenév?
- Amikor bárányhimlős voltam, nevelőanyukám mondogatta, hogy „Pötyikém, gyógyulj meg!". Lehet, hogy már többen ismernek így, mint a hivatalos nevemen - válaszolta Lakatos Mária.

- Mióta zenél?
- Hatéves koromban kezdtem el hegedülni. A tanárom azt javasolta, hogy zenei iskolába járjak Budapestre, ám erre nem volt pénzünk, szegény körülmények között éltünk. Maradtam tehát Dombóváron. Ezt követően autodidakta módon tanultam gitározni. Működött a városban egy zenekar, a próbáikra rendszeresen eljártam, az egyik tagjuk segített eljátszani az akkordokat.

- Aztán következhettek a fellépések.
- A '90-es években, amikor még jobban ment a vendéglátóipar, rendszeresen játszottam a Kikeletben és a Rigóder vendéglőben. Egy billentyűssel jártam lakodalmakba, felléptünk utcabálokon is. Ez egy nagyon jó időszak volt. Sajnos, ahogy egyre kevesebb lett az emberek pénze, úgy csökkent a fellépéseink száma. Egy idő után a billentyűs társam azt mondta, ne haragudjak, de ezentúl egyedül zenél, hiszen csak így éri meg számára. Visszatértem hát a szakmámhoz, elhelyezkedtem egy nyomdában, illetve az egyik pécsi óvodában is dolgoztam. Persze, a gitározást sem hagytam abba.

 
- Csakhogy az éttermeket, bárokat kénytelen volt az utcára cserélni.
- Öt évvel ezelőtt gondoltam egyet, felkaptam a gitáromat, kiültem a Király utcába, majd nekiálltam játszani. Körülbelül harminc percet voltam kint, ennyi idő alatt szinte megtelt a hangszer tokja aprópénzzel. Egy zenész odalépett hozzám, aki a dicsérő szavak mellé adott egy tanácsot is: engedély nélkül legközelebb ne jöjjek utcazenélni. Kiváltottam hát az ingyenes papírt, azóta is rendszeresen kint vagyok.

- A rekkenő hőség sem tartja vissza.
- Pedig ilyenkor sokan szabadságra mennek, a más városból érkezett egyetemisták pedig otthon vannak. A szeptembertől tavaszig terjedő hónapok a legjobbak. Egyébként januárban és februárban pihenek.

- Hogyan jön ki a többi utcazenésszel?
- Mindannyian ismerjük egymást. Nyilván van rivalizálás, de alapvetően jónak mondható a kapcsolat. Egymás között megbeszéltük, hogy az egyes helyeken ki játszik és mikor. Ezt be is tartjuk.

- Honorálják az éppen arra sétálók a zenészek produkcióját?
- Általában száz-kétszáz forintokat adnak, de az is előfordul, hogy egy ezrest dobnak a tokba. Sőt, egy esetben tízezer forintot is megért az előadásom egy férfinak, aki több mint két órán keresztül hallgatta a zenélésem. Először azt hittem, elnézte az összeget, vártam is, hogy visszajön, de nem tette. Úgy látszik, tényleg tetszett neki, amit hallott.

Képünkön Lakatos Mária látható a Citrom utcában.

Palotás Péter - Fotó: Dittrich Éva