Kijárt a korona: Magyarország legszebb szőlőbirtoka a Bock Pincészet

A villányi borászokat csak borkirályokként emlegették, s most - nem csökkentve a többiek érdemeit - már szinte bizonyos, hogy a korona odaillik Bock József fejére, hiszen neki ítélte a szakmai zsűri a Magyarország legszebb szőlőbirtoka címet. Ezt megelőzően 1997-ben elnyerte a legrangosabb országos kitüntetést, az Év Bortermelője díjat, majd tíz évvel később megválasztották birtokát az Év Pincészetének.

Éles versenyben dőlt el idén a Magyarország legszebb szőlőbirtoka cím sorsa. A zsűri 2014-ben a Bock Pincészetet találta a legszebbnek, mögötte egy hajszállal maradt le a Vylyan és a Béres szőlőbirtok.

Bock Józsefet Villányban, mint mindig, most is munka közben találtuk.

- Most szüreteltük az olaszrizlinget, majd a rajnai rizlinget, aztán még a hárslevelűt is. A díj előtt többször jöttek megnézni az ültetvényeket, volt olyan a bírálók között, aki évek óta jár ide. Szemlélgették a pincét, a borházat, persze kóstolták a borokat és érdekelte őket a kommunikációnk és a környezetvédelem is. Kétszázan adtunk be pályázatot, mondhatom, a legjobb magyar borászok, a Bor és piac pályázatára. Ez nagyon elismert díj. Nálam a legfontosabb a rend és a tisztaság a szőlőben és a pincében is. A munkatársaimat úgy választom, hogy belső igényük legyen minderre és persze hallgassanak rám. Ha elviszem a vendégeimet a szőlőhegybe, megmutatom, melyik az én három szőlőm, a negyediknél már ők találják ki, melyik az enyém. Minden fontos volt a bírálatban, az ültetvény stílusa, a berendezés, a művelésmód, aztán hogy ki milyen eredményeket ért el a különböző borversenyeken - mi például már öt éve bioszerekkel védjük a szőlőt.

- Pár éve, amikor megkérdeztem Öntől, melyik aranyérem éri a legtöbbet, melyeket a világ borversenyein kapott, ha jól emlékszem egy prágait említett, s nem a leghíresebbeket.
- Minden verseny fontos, ilyenkor megítélik a borainkat mások, hiszen mi el lehetünk ájulva a borainktól, örülhetünk nekik, de el is kell adni és el is kell ismertetni. Mi minden lehetséges versenyre elküldjük a borainkat, nem szerepelünk rosszul. Legutóbb a Decanternek volt egy világversenye Angliában, ahol hatezer bor jelent meg és Magyarországról hárman hoztunk el aranyérmet, s ez óriási elismerés számunkra. Ez csak járulék, mert a fontos az, hogy Villányban a klíma, a föld és más adottságok teszik lehetővé, hogy el lehet készíteni a nagy borokat. Mi szeretnénk mindig többet és jobbat, egyfajta belső rugó mozgat bennünket, hogy tovább lépjünk.

- Én még emlékszem, hogy sokáig két kérdés volt az éttermekben: vöröset vagy fehéret? Ön is akkortájt kezdte a minőségi borászatot, s ez nem volt könnyű pálya.
- A szüleimtől mindig azt láttam, hogy a szőlőben rend és fegyelem van. Apám nem ismert itt tréfát. Tőle tanultam meg, milyen bort szüreteljek, hogyan kezeljem, hogy azok megállják a helyüket a versenyeken, akkor még a KGST piacon. Amikor '81-ben meghalt az édesapám, megkérdeztem magamtól, hogy meg tudom-e azt a bort csinálni, amit ő, sikerülhet-e? Az iparban dolgoztam művezetőként, száz beosztottam volt. Játszva intéztem az irányításukat, de az ő egy hektára volt a nagy izgalom számomra, hogyan tudok majd megfelelni. Az első két év nagyon nehéz volt, de sikert értem el a boraimmal, és ez feldobott. Akkor kezdtem szépnek látni a szőlőt, előtte nyűg volt, de foglalkoztam vele, hiszen akkoriban azt mondtuk, lehet belőle venni egy Zsigulit, ez volt az egy hektár tiszta árbevétele.

- Most hány hektáron dolgoznak, mennyi munkatárssal?
- 70 hektár ültetvényünk van, ez a családé, a saját terület és 70 hektárt integrálunk, azaz beleavatkozunk a növényvédelmükbe, a művelésbe, s ők elfogadják elvárásainkat. És most is, mint mikor kezdtem, ismét száz emberrel dolgozom.

- Amikor vezetékes telefonon felhívtam a pincészetet, megdöbbentem, mert annyi mellékük van, mint egy nagy szolgáltató cégnek. Az egy hektárból egy nagy birodalom épült.
- Csak 1987-ben kezdtünk palackozni, előtte évekig szállítottunk bort nagy mennyiségben és csak annyit írtak rá: „Bock József pincéjéből". Aztán rájöttem, hogy jó lenne letölteni a bort. Értek külső hatások is, kerestek többen szállodákból, éttermekből. Villányban akkor már többen voltunk, akik sajnáltuk nagy mennyiségben elküldeni a minőségi borokat. Amikor elkezdtük, nem volt berendezésünk, az állami gazdaságban töltettük, Gere Attila és Tiffán Ede is. Amikor Ede kapott az osztrákoktól töltőgépet, dugózót, kölcsönkértem a szűrőt az állami gazdaságtól, de a következő évben megcsináltuk az osztrák minta alapján a berendezéseket. Sokat segítettek a szakemberek a MEZŐGÉP-nél, ahol dolgoztam.

- Soha nem tudtam úgy jönni, hogy ne találjam munka közben, s az emberei most is Józsi bácsinak hívják magát. Soha nem ráz le senkit, nem viselkedik fennhéjázóan.
- Sokat vagyok emberek között, a műszakkal pláne. '91-ben elkezdtük a vendéglátást is, először négy, aztán kilenc szobával, most már harminchárom van. Gyakran előfordul, hogy hatvanketten reggeliznek nálunk.

- Hegybíró még mindig?
- Nem, a hegyközség elnöke vagyok, a villányi borvidéki tanács elnöke, ezen kívül a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának - idén lett szakmai szervezet - elnökségi tagja, valamint a Villányi borvidék küldötte is.

- Hogy állnak egymással a híres-neves nagy borászok Magyarországon?
- A magyar minőségi borászat felnőtt egy nagyon jó szintre. Jó kapcsolataink vannak egymással, azokkal, akik nem a mennyiséget hajszolják, hanem a minőségre törekszenek. Sokat találkozunk, most jöttem meg Debrecenből, ahol húsz pincészet kóstoltatta borait. Mindenki mindenkihez elment, beszélgettünk, mikor már a vendégek elszéledtek, mert előtte ők voltak az elsők. Számomra a legnagyobb díj, a legnagyobb elismerés az elégedett vendég a pincénkben, a szállodánkban vagy saját otthonában, ha a boromat kóstolja, s a ha meg is osztják velem elégedettségüket. Ezek a legszebb pillanatok az életemben.

Hárságyi Margit