Knoch Viktor beírta magát a honi gyorskorcsolya történelmébe, de az utcán nem ismerik fel

Nem túlzás, sporttörténelmi sikerek fűződnek a pécsi Knoch Viktor nevéhez. A gyorskorcsolyázó a 2006-os olimpiai ötödik helyezés után idén februárban egyéniben, majd decemberben csapatban is világkupát nyert - utóbbit a szintén pécsi Burján Csabával együtt. A sportoló munkatársunknak többek közt a siker titkáról, a városhoz kötődő viszonyáról és még a motoros vizsgájáról is beszélt.

- A szakszövetség szavazásán az év sportolójának választották. Foglalkozik az ilyen jellegű díjakkal?
- Természetesen jól esik minden elismerés, de számomra az olimpiai, a világbajnoki és világkupa érmek a legfontosabbak. Ami ezeken felül jön, hab a tortán.

- Hogyan élte meg a legutóbbi, sporttörténelminek számító világkupa-győzelmet?
- Érett a siker, hiszen a csapattal már tavaly is begyűjtöttünk két ezüstérmet, tehát nem voltunk messze a győzelemtől. Egyedül azt sajnálom a mostani, sanghaji verseny kapcsán, hogy a kanadaiak és a kínaiak elestek, jobban lett volna ki-ki meccsen legyőzni őket. Persze így is nagyon örülünk a sikernek, fantasztikus élmény volt!

- Mi a csapat sikerének titka?
- Liu Shaolin Sándorral, Liu Shaoanggal és Burján Csabával egész évben odatesszük magunkat az edzéseken. Akarjuk a sikert és ezért hajlandóak vagyunk dolgozni is. A csapaton belül működik az egészséges rivalizálás, mindenki jobb akar lenni a másiknál, de nem a rovására. A válogatott együtt készül a megmérettetésekre, ez a sport másként nem működik. Azokban az országokban, ahol a nemzeti csapat széthúz, megáll a fejlődés.

- A sportág - legalábbis az eredmények alapján mindenképpen - látványos fejlődésen megy keresztül. A berkeken belül is így érzik?
- A korcsolyasportot néhány éve kiemelten támogatják, a költségvetés nagyjából a tízszeresére emelkedett. Ez meg is látszik az infrastruktúrán, a szakembereket pedig anyagilag is megbecsülik.

- Mennyire népszerű a sportág?
- Azt nem mondhatjuk, hogy egy tradicionális magyar sportról lenne szó, sajnos sok helyen - többek közt egyelőre Pécsett - a megfelelő felkészülési lehetőségek sem adottak. Ennek ellenére egyre több a gyerek a jégen. Az pedig külön öröm, hogy az országosan fogható M4 Sport csatornán élőben közvetítették a világkupát az itthoni nézők. 

- Bár már Budapesten él, mégis újra pécsi versenyzőnek mondhatja magát. 
- Pécsinek vallom magam, a családom a városban él, nagyjából havonta-kéthavonta látogatom meg őket. Örülök, hogy október óta újra pécsi színekben versenyezhetek. Egy profi szerződést kaptam a PSN Zrt.-től, amelyet akkor is nehéz lett volna visszautasítani, ha nem kötődnék a városhoz. Minden támogatást megkapok az egyesülettől. Jól esett például, hogy Vári Attila vezérigazgató és Csizi Péter országgyűlési képviselő személyesen fogadott a repülőtéren, amikor hazaértem a legutóbbi világkupáról.

- Az utcán már felismerik?
- Nem, azért ott még nem tartok, de a nevemet már sokan ismerik. Tavaly tettem le a vizsgát motoros jogosítványhoz, persze nem emiatt sikerült, de a vizsgabiztosok tudták, ki vagyok.

- Hogyan tovább?
- Már a 2018-as olimpia lebeg a szemem előtt. Először természetesen szeretném kiharcolni a részvételt, de oda már úgy akarok utazni a csapattal, hogy éremesélyesként tekintsenek ránk. Azt gondolom, már eljutottunk arra a szintre, hogy minden versenyen a győzelmet kell célul tűzni.

Képünkön: Knoch Viktor versenyez az olimpián. 

Palotás P. - Fotó: MTI