Láss csodát, világ: a pécsi Souly Alexandra a Nyelvészeti Diákolimpia döntőjében mutathatja meg tehetségét

Él Pécsett egy bájos, 17 esztendős leány, Souly Alexandra, akit nyugodtan nevezhetnénk zseninek, bár ő összerezzen a jelző hallatán. Ezért maradjunk a tényeknél: a Janus Pannonius Gimnázium 11. osztályos diákja amellett, hogy teljes iskolai pályafutása alatt csak színjeles bizonyítványt vitt haza, egymástól homlokegyenest különböző tantárgyakra épülő versenyeken is remekel, otthon van néhány sportágban is, zongorázik, s mindezt játszi könnyedséggel. Most éppen a Nyelvészeti Diákolimpia indiai világdöntőjére készül.  

„Univerzális szupertehetség", mondják a környezetében élők Souly Alexandráról. „Csodabogár", gondolhatnák róla egészen addig, míg le nem ülünk vele beszélgetni. A tizenhét éves pécsi lány szerénységével, közvetlenségével és persze ragyogó intelligenciájával azonnal lerombol minden negatív előfeltevést.

- Matematikus szeretnék lenni - nyit egy némiképp váratlan kijelentéssel Alexandra, majd a miért éppen matematikával szeretne foglalkozni egy kérdésre jön a meghökkentően egyenes válasz. - Mert érdekelnek a kihívások, a megoldásuk pedig élményt jelent. Szeretnék valami értékeset alkotni.

Aztán kiderül, hogy bár a logikai feladatok már egészen kiskora óta érdekelték, korábban még egyáltalán nem volt biztos, hogy a matematika világa ragadja meg leginkább. Hiszen az általános iskolában nyelvi versenyeken is indult, ahonnan rendre érmekkel tért haza, meg egyébként is érdekli az irodalom - a művek egy részét eredeti nyelven olvassa. Naná, hiszen már zsebben az angol felsőfokú nyelvvizsga és érettségi, francia édesapja miatt pedig a francia nyelv alap, így már abból is leérettségizett, s szintén van felsőfokú nyelvvizsgája.

Aztán mégis a természettudományos tárgyak felé fordult, a matek lett számára a csúcs, országos versenyekről szállít remek eredményeket, de azért egy csomó más dologra is marad ideje: színjátszó körbe jár, karatézott, dzsúdózott, kipróbálta az ír táncot, most pedig a társastánc érdekli. Ja, és zongározik, de az csak „hobbi", csakúgy mint a kézműveskedés. A programozás viszont kedvenc időtöltésnél már több, de azt „még csak most kezdi elsajátítani".

- Van olyan tárgy, ami nehezebben megy?

- Nincs - mondja először, aztán elmosolyodik. - Na jó, a biológia.

- De azért abból is ötös vagy?

- Igen. Mindig színjeles volt a bizonyítványom, s ebből most már nem is szeretnék engedni.

Kérdésünkre, hogy mennyi tanulással lehet mégis mindezt elérni, Alexandra azt mondja, ha dolgozatot írnak valamiből másnap, akkor egy-két órát tanul, ha nem, akkor kevesebbet. Vagy éppen semmit. Most persze más a helyzet annyiból, hogy a Nyelvészeti Diákolimpia indiai, júliusban esedékes világdöntőjére készül, ahol az egyéni- és a csapatversenyen is képviseli Magyarországot.

- A barátaim hívták fel a figyelmemet erre a lehetőségre. Ez egy középiskolás diákok közötti országos vetélkedő, s egyben válogató is, ami azt jelenti, hogy a legjobbak képviselhetik Magyarországot a döntőben. Az egyik utazó én lehetek.

Souly Alexandra hozzátette, az utazáshoz támogatókat keresnek családjával, mivel az nem éppen olcsó mulatság, háromszázezer forintra lenne szükség.

Magán a versenyen egyébként pontosan nem tudni, milyen feladatok várnak a diákokra, annyi bizonyos, hogy nyelvészeti ismeretekre és logikára szükség lesz a megoldásukhoz. A korábbi versenyek egyikén például törzsek által beszélt nyelvek nyelvtani törvényszerűségeit kellett elemezni, egy másik alkalommal pedig a különböző nemzetek által alkalmazott vonalkódokban kellett felismerni a jelnyelvet, a rendszert.

- Nem sajnálod, hogy nem úgy telnek a napjaid, mint a kortársaid többségének?

- Próbálok úgy élni, hogy ne maradjon ki semmi az életemből, de például ha eljárnék minden hétvégén bulizni, azt elvesztegetett időnek érezném. Nagyon fontosak ugyanakkor a barátaim, sok időt töltök velük, s az osztályközösség is kiváló. Ja, és szeretem a rockzenét is, megyek pár koncertre a nyáron, de még lehet hogy a Szigetre is - teszi hozzá.

Mi pedig azt, hogy Alexandra számára valóban kerek a világ.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva