Lassan tényleg jön a világvége: már a Szomjas Tüzér ajtaja is zárva van Kertvárosban

2016. június 23. csütörtök 15:17

Nehéz idők járnak a vendéglátókra Pécsett, Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy több évtizede működő vendéglők, kocsmák ajtajára került lakat. Igaz, mindig nyílnak újabb búfelejtők, mégis furcsa, ha fél évszázadnál régebbi csapszékek bejáratát szögezik be.

Már hat évtizeddel ezelőtt is szerepelt egy rendőrségi tudósításban a kertvárosi italbolt, a Szomjas Tüzér. Ezek szerint ott akkor is zajlott az élet, olyannyira, hogy néha még súlyos bűncselekmények is megestek.

Most mégis megtörtént a szinte elképzelhetetlen, 2016 nyarán üresen tátong az épület.

Szintén nem fogad már vendégeket a Csillag étterem, a Tavasz, a Rézangyal, a Hörpintő, a Borostyán sem. De hosszasan lehetne sorolni az ismert neveket. A belvárosban szintén nagy a forgási sebesség. Egyik helyen kitárulnak a bejáratok, máshol meg csuknak, nem csupán késő éjszaka.

A Pécs-Baranyai Kereskedelmi- és Iparkamara lehetne az egyik olyan szerveztet, ahol esetleg pontosan tudhatnák, hány olyan egység létezik a baranyai megyeszékhelyen, ami még működik, létezik. Ám ez nem egészen van így, náluk ugyanis kizárólag az ilyen profilú vállalkozásokat tartják számot. Csakhogy egy-egy tulajdonosi kör akár több vendéglőt is a kezében tarthat. Ami bizonyos, 334 hasonló cégről tudnak.

Törzsvendégek és vándorok

Minden kocsma két típusú fogyasztóra alapozhatja a forgalmát. A legjobb a megbízható törzsvendég, mert vele lehet kalkulálni. Esetükben az a baj, hogy hónap végén, nyugdíjfizetés előtt pár nappal már el-elmaradoznak a pultok környékéről. Az úgynevezett „vándorivók" azok, akikre igazából nem lehet építeni, mint ajtón beeső hörpölőkre. De fontosak a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez. Emellett lehetnek nagyobb alkalmi csoportok is, meg a rendezvények, amikor lefoglalják az egész teret. Ez utóbbi minden üzletvezető álma, ami ritkán teljesül be.

De ha valaki máshol jegyeztette be magát, mondjuk a fővárosban, akkor arra nincsen a kamarának rálátása. Ezért aztán az sem sejthető, évtizedes távlatokban mekkora a mozgás a szakmában. De nyugalom nincsen, annyi bátran kijelenthető.

A játékgépek száműzése, a dohánytermékek árusítási tilalma sem használt az ágazatnak, ez tény. Hiszen a nyerő automaták gerjesztették a fogyasztást, a cigin szintén akadt haszon, ha nem is eget verő.

- Egyre nehezebb a helyzet - jelentette ki Maurer László, aki évtizedek óta van a szakmában. - Fogytán van az emberek pénze, amit italra költenek. Ezért aztán bizonyos esetekben még a hitelben való fogyasztást sem lehet kizárni, ami természetesen kockázatokkal jár. Hiszen ha a kérő az utolsó összeget nem adja meg, akkor az elúszik, ez kézenfekvő. Amennyiben viszont nem kap valaki „hozomra", akkor meg mint fogyasztó elveszett számunkra. Ezt nevezik ördögi körnek, amiből kitörni nem könnyű, s egyelőre nem is nagyon körvonalazódik a jövő. Mindenesetre ameddig bírjuk, maradunk, de sok jóval nem kecsegtet a jövő.

Képünkön: a tüzéreknek máshol kell oltani a szomjukat a jövőben.