Láttuk, ahogy összedől egy épület - egy mohácsi szemtanú emlékei az '56-os jeges árról

Számos árvizet jegyeztek már fel a Dunával kapcsolatban. Az új évezredre is jutott néhány, a huszadik század egyik legtöbbet emlegetett áradása pedig minden bizonnyal az 1956-os jeges ár. 2013-ban egy akkor 91 éves mohácsi hölgyet arra kértünk, mondja el, miként élnek benne a tragikus események.

- Én már akkor is itt laktam a Bajcsyban, a városi oldalon. Nálunk nem volt semmi kár, de a szigetieket mind nagyon sajnáltuk - mesélte Anna néni. „Nekünk is volt tanyánk túl, ahogy sokaknak akkoriban, valaki mindig járt át. Voltak ott ismerőseink. Aggódtunk értük is, meg a földért is." 

- Lehetett látni, hogy nagyon jön a Duna, az emberek mind azt beszélték, hogy ebből baj lesz. És a rádió is mondogatta a vízállást - idézte fel idős interjúalanyunk. - Mi sem tudtuk, nem járunk-e úgy, hogy egy napon majd odaát ragaduk.

- Nem úgy ment, mint most. Nem volt telefonja senkinek. Egymást kérdezgettük, tudnak-e valamit erről vagy arról az emberről. Lementünk a betonfalhoz és onnan néztük, hátha éppen ismerőst hoznak át.

- Nálunk az utcában is jártak összeírók, akik azt tudakolták, van-e istálló a háznál. Ez azért volt fontos, mert így próbálták meg elhelyezni a kimenekített állatokat. Szerencsére nem veszett oda mind. Meg is jelölték x-szel vagy kereszttel azokat a kapukat, ahol találtak helyet.

Anna néni akkoriban a kórházban dolgozott. Az ár levonultával teherautón vitték át őket a szigetbe. „Csodálkoztunk, hogy van olyan út, amin a teherautó el tud menni. Mindenfelé sár volt, meg iszap. Aztán megpillantottam a saját tanyánkat: állt a ház." - mondja a szemtanú.

- Már visszafelé jöttünk, amikor recsegést, ropogást hallottunk. Mindenki azonnal odanézett, mert megijedtünk. Láttuk, ahogy összedől egy épület. Egy darabig nem is szólt senki a platón. Még az erős férfiaknak is könny szökött a szemébe. Éreztük, megint odalett egy élet munkája.

Az emberek összefogását, a segítségnyújtás önzetlen szándékát is kiemeli Anna néni: „Akinek volt valamije, az mind adni akart. Most nem a pénzre gondolok, hanem ruhára, ételre, szállásra. És amikor építeni kellett, az ismerősök, a rokonok, a barátok együtt fogtak hozzá."

Képünkön: Az 1956-os árvíz miatt a szigeti oldalon sok embernek kellett elhagynia otthonát.
A felvétel az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság hivatalos oldalának archívumából származik.

EQM