Mindenki az ismerőse: a nyugdíjas alezredes, Dránovits Pál kibeszélte magából a feszültségeket

2017. szeptember 04. hétfő 08:14

Még komoly, a témában elmélyült szakembernek is beletörne a bicskája, ha fel szeretné rajzolni dr. Dránovits Pál kapcsolati hálózatát. A nyugalmazott rendőr alezredes ugyanis ismer mindenkit - is. A mondat vége elsőre értelmetlennek tűnik, mégis van alapja. A nyugdíjasok unalmas életét messze elkerülő korábbi közlekedési szakembernek tényleg rengeteg idejét veszi el még a köszöngetés is a város utcáin.

- Súlyos balesetet annyit látott, hogy abba egy egész pszichiátriai osztály belerokkanna mentálisan.

- Vezettem egy nyilvántartást. Amíg rendőrként szolgáltam, 2005 olyan közúti, vasúti, vízi, esetleg légügyi helyszínen jártam, ahol tragédia esett meg. Azért nem roppantott össze a rám nehezedett nyomás, mert igyekeztem a feszültséget kibeszélni magamból. Minden ilyen alkalom esélyt adott a tanulásra, a balesetek megelőzésének fontosságának hangsúlyozására. Hiszen láttam elhunytat rengeteget, de bizonyosan mentettem is életet, legalábbis átvitt értelemben.

- Magánemberként elég fesztelen, jól fűzi a szavakat, a humora sem utolsó. De elöljáróként mennyi lazaság fért bele a több évtizedbe?

- Szigorúan megköveteltem a szabályok betartását. A helyszínelésnél mindent tökéletesen kellett rögzíteni, mert utólag a szituációk már nagyon nehezen, esetleg csak hibásan rekonstruálhatóak.

- Számtalan nagy esemény biztosításánál volt jelen parancsnokként.

- Tréfásan szoktam mondani, II. János is Pál volt, ezért választottak engem, amikor a Szentatya ellátogatott hozzánk. Hatalmas feladat volt, de megérte hibátlanul végrehajtani.

- Legalább testközelből láthatta a Vatikán első emberét!

- Hálás dolog volna ezt hazudni, de nem lenne igaz. Mire befejeződött a program, már Mohácson voltam, a gáton, egy hatalmas karambolnál.

Sofőr, tiszt, jogász

Az 1950-ben, Budapesten született dr. Dránovits Pál a gimnáziumot Pécsváradon végezte el. Utána autószerelőként szerzett szakmát a pécsi 500-asban. Oktatott az MHSZ-nél gépkocsivezetést, aztán rendőrnek állt, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon, alhadnagyként, 1979-ben. Elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, azt követően pedig Pécsett, a jogi egyetemen tanult. Jelenleg bírósági népi ülnökként is lehet vele találkozni. Felesége nyugdíjas. Mindhárom leánya egyetemet végzett.

- Azért az atlantai olimpiára csak kijutott, mint magyar rendőr.

- Megpályáztam, kiválasztottak. Hatalmas élményt nyújtott az 1996-os nagy sportesemény. Napi 12 órát dolgoztunk, ugyanannyit drukkoltunk a magyar sportolóknak. A többit alvással töltöttük, de ott tényleg nem volt érdemes pihenni.

- Hosszú a sora annak, kiknek a haladását, szabad útját biztosította. De a korábbi köztársaság elnökkel, Göncz Árpáddal szinte baráti viszonyba került.

- Együtt kellett „dolgoznunk" a védett személlyel. Ilyenből ritkán, ám kialakulhat a kölcsönös bizalom, tisztelet. Rengeteg helyre hívtak, ahol lehetett volna hibázni. Mégis örökké szerencsém volt. Meg a kollégáim kiválasztásában azért jó érzékkel rendelkeztem.

- Kerékpáros országúti viadal, motorverseny, autós hegyi futam, kosárlabda rangadó, futballmeccs. Megannyi kihívás, egyben emlék.

- Soha nem munkának fogtam fel az ilyen dolgokat. Nem azt lestem, mikor lesz vége, hanem szinte élveztem a nyomást, ami azért néha rám is nehezedett. De görcsölni nem szoktam. Talán értettem is hozzá egy kicsit, a tapasztalat meg rengeteg holtponton átlendített.

- Mégis, elég gyorsan távozott a rivaldafényből, 2002 júniusának elején.