Mohácsról Pécsen át Indiába: Wilhelm Zoltán második szerelme lett a dél-ázsiai ország

Dr. Wilhelm Zoltán 1997-ben járt először Indiában, ahol egy megmagyarázhatatlan deja vu-érzés kerítette hatalmába. A dél-ázsiai ország nagy hatással volt rá, olyannyira, hogy második szerelemként emlegeti. A Politikai Földrajzi, Fejlődési és Regionális Tanulmányok Tanszékének docense mesélt lapunknak többek között indiai élményeiről, s jövőbeli terveiről.  

- Mikor kezdett el a földrajz iránt érdeklődni?

- Az általános iskolának meghatározó szerepe volt az életemben, mert a földrajz és biológia tanárom kiváló volt. Így az itt töltött éveim alatt már eldőlt, hogy a földrajzzal, és mellette a biológiával szeretnék foglalkozni.

- Az egyetemen is fontos szerepük lett ezeknek a tárgyaknak.

- Igen, földrajz-biológia szakra felvételiztem a Pécsi Tudományegyetemen, de 1987-ben még el kellett mennem egy évre katonának. Elég komoly időszak volt, azután, hogy egy elzárt értelmiségi környezetből ment oda az ember, de véleményem szerint hasznos, és jó dolog volt. 1988-ban kezdtem el a főiskolát, ami menet közben lett egyetem.

- Az egyetem után jöhetett a PhD?

- Így van, elég szerencsésen alakultak a dolgaim, mert amikor befejeztem az egyetemet, akkor jött a PhD korszak. Az volt az első év, amikor PhD ösztöndíjasokat lehetett felvenni a földrajz tanszékekre. Voltak komoly iskolateremtő professzoraim, akik később atyai jó barátaimmá is váltak, Tóth József, illetve Lovász György témavezetőm, ők láttak bennem annyit, hogy azt mondták nekem, én is az első három PhD hallgató között lehetek.

- 1988-től kezdve máig is az "egyetem falai között ragadt".

- Bizony, a PhD után tanársegédként tevékenykedtem és szépen lépkedtem előre. Ami egy komoly változás volt az életemben, az az volt, hogy megnősültem. Egy egészen másfajta felelősséget tanul meg ilyenkor az ember. A feleségem volt az első nagy szerelem, s máig is együtt vagyunk. Egy lányunk született, akit Annának hívnak.

- Időközben lett még egy nagy szerelme, igaz?

- Igen, 1997-ben Tóth professzor adott egy meghívót nekem és az egyik kollégámnak egy indiai konferenciára. Elmentünk, és ez egy olyan komolya hatást eredményezett az életemben, hogy ettől kezdve India lett a második szerelmem. Azt nem mondom, hogy ez szerelem volt első látásra, mert először én is egy kultúrsokk-ként éltem meg az ott tapasztaltakat. Aztán eltelt egy kis idő, hazajöttem és elkezdtem feldolgozni az élményeket. A sok rossz élmény mellett volt egy nagyon kellemes is, ez pedig egy deja vu-érzés volt. Úgy éreztem, hogy ismerősek az ottani emberek, a táj, a környezet. Később ezt a személyes élményt igyekeztem kutatói kíváncsiságom szolgálatába állítani. India regionális földrajzával kezdtem el foglalkozni.

- Közben megalakult a PTE Ázsia Központja is, amelynek igazgatója lett.

- 2001-től lettem a TTK Ázsia Központjának igazgatója, ahol az Indiában szerzett baráti és szakmai kapcsolatokat sikerült kamatoztatnom. 2015-ben még egy fontos eredményt értem el, amikor a Balassi Intézet Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központjának élére kerültem. Éppen úgy jött ki, hogy a lányom leérettségizett, s felvették a PTE Közgazdaságtudományi Karára, így ő sajnos nem jött velünk Indiába. Feleségemmel indultunk útnak, 2015 őszén kezdtem el a munkát, s fantasztikus négy évet töltöttünk el Indiában. Elsajátítottam a hindi nyelv alapjait és a kultúrába is komolyabb betekintést nyerhettem, rengeteg előadást tartok a visszaérkezés óta az egyetemen. Az eredmények között említeném még az indiai állam által a pécsi universitasnak adományozott Gandhi-szobrot, valamint a növekvő számú képzéseket, az oktatók közötti együttműködést és a Pécsett egyre gyakoribb indiai vendéghallgatókat is.

- Ki tudna emelni egy-két meghatározó élményt, amiket az Indiában eltöltött idő alatt szerzett?

- íNem, mert India egy egész, a táj, a történelem, a műemlékek, a filozófusok, politikusok is fantasztikusak, és természetesen a konyhájuk is csodálatos. Főleg nekem, aki vegetáriánus. Az emberekről nem is beszélve, akik a magyarság iránt kifejezetten érdeklődnek és nagyon rendesek. Ezért is tudtak kialakulni igaz barátságok, amik máig is tartanak.

- A jövőre nézve vannak új tervei?

- Tervek mindig vannak, az egyetemen továbbra is folytatom a kutatói munkámat, távlati cél pedig egy akadémiai doktorinak a megírása. Van néhány olyan tervem, amiket Indiával kapcsolatban szeretnék megvalósítani. Egyik ilyen egy könyvnek a megírása, már van néhány, de a legújabb tapasztalataimat szívesen megírnám. És természetesen minél többször visszajutni Indiába. És ami a legfontosabb, lássam, hogy a lányom a helyén van, és hogy a családunk harmóniában éljen továbbra is.

Pauska P. - Fotó: Dittrich Éva