Na, vajon kik még mindig a legfegyelmezettebbek a pécsi autóbusz-pályaudvaron?

Lehet hétköznap, ünnep, eshet az eső, fújhat a szél, akkor is - szinte egyedüli kivételként - rendezett alakzatban várják a komlói utasok a buszukat a pécsi pályaudvaron. Úgy állnak sorban, mint a kisdiákok az iskolában szoktak, kettesével. Szerettük volna megtudni, mi az oka példás viselkedésüknek.

Aki megfordult az elmúlt évtizedekben a pécsi autóbusz-pályaudvaron, annak egészen biztosan szemet szúrt, hogy míg a kocsiállások többségénél az utasok rendezetlenül, olykor lökdösődve, tülekedve próbálnak meg feljutni a járatukra, addig a Komlóra tartó buszoknál fegyelmezetten sorban állnak.

A kontraszt szembeötlő, s míg a komlóiak számára magától értetődő a várakozásnak ez a módja, a miértre a magyarázat már egyáltalán nem az.    

Először egy rutinosnak tűnő gépkocsivezetőtől kértünk felvilágosítást, ám egyszerűen nem tudott magyarázattal szolgálni. Hiába, nem is az a dolga, hogy városi legendák nyomába induljon.

Ettől okosabbak azonban nem lettünk, egészen addig, amíg egy olyan ötvennél idősebb férfival nem sikerült beszélni, aki évtizedekkel korábban is ingázott a kisvárosból a nagyobbikba, meg persze vissza. Ő tudni vélte a magatartásforma logikáját. Még észszerűnek, hihetőnek is tűnt a története, de mérget venni nem lehetne rá.

Szóval, szerinte, amikor a távolsági pályaudvart több évtizeddel ezelőtt felújították, akkor a Bacsó Béla utcából startoltak a járatok. Ott pedig a derék közönségnek - közülük is leginkább a komlóiaknak - csak egy nagyon keskeny, ám kellően hosszú járdaszakasz állt a rendelkezésükre, a fellépések megkezdése előtt. Mivel azon a részen még egyéb gyalogosforgalom is zajlott, hát nem maradt más lehetőségük, mint az, hogy szépen, rendezett formában toporogjanak. Főleg, ha a többi arra járónak is szerettek volna utat biztosítani.

Egy másik álláspont szerint a bányászok sorakoztak ilyen fegyelmezetten a leszállás előtt, a kasra várva. S miután gyakorlatilag minden komlóinak van valamilyen kötődése a bányához, ezt a gyakorlatot "átörökítették" a buszpályaudvarra is. 

Megint mások szerint ellenben az lehet a magyarázat, hogy korábban még a mostaninál is többen ingáztak Pécs és Komló között, ezért gyakran alakult ki nagy csoportosulás - a helyzetet pedig csak önfegyelmezéssel, konkrétan sorállással lehetett kezelni.

Bármi lehet a magyarázat, de az érintettek esetében apáról fiúra, meg anyáról lányra szállt át a szellemi örökség. A beidegződésből hagyomány keletkezett, amit tekinthetünk némi különlegességnek is. Ez egy réteg számára modern kulturális útravaló lett, legalábbis a közösségi közlekedés terén mindenképpen.

Képünk archív felvétel.

Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc (archív)