Nem árt vigyázni, Bálint napján akár még a szerelmi varázslatok is bejöhetnek

Február 14-ét, a Valentin napot a szerelmesek napjaként csak néhány évtizede ünnepeljük Magyarországon, viszont a néphagyományban korábban is jeles nap volt Bálint napja.

A katolikus naptár szerinti Szent Bálint a szerelmesek, a jegyesek és az epilepsziások védőszentje Magyarországon, de a hazai nemzetiség körében, és szerte a világon is népszerű. A szokás eredetére több elképzelés is létezik, egyszerre van jelen benne a pogány természetkultusz, a rómaiak ünneplési formái, a népi hiedelmek és a keresztény hagyományok.

A magyar néphagyományban ezen a napon főként a népi megfigyeléseken alapuló, és egyben az időjáráshoz is kapcsolódó következtetések voltak jellemzőek, például hideg és száraz idő esetén jó termést reméltek. A madarak megfigyelése és a nap párosító jellegének kapcsolata nem csak nálunk, de szerte Európában megfigyelhető, hiszen a madarak visszaérkezése a közelgő tavaszt jelzi, és egyben a termékenységet is szimbolizálja. A természet megfigyelése szolgálhatott a hiedelmek alapjául, vagyis hogy ez a nap kedvez a házasságjóslatoknak és a szerelmi varázslatoknak.

Ilyenkor különösen ügyeltek a madarak etetésére, illetve facsemetéket ültettek, bízva a megerősödésükben, de a kotló ültetésére is különösen megfelelő nap volt. Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel, hogy e napon „csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron, s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak a madaraknak.

Szerelmi praktikák is ismertek ezen a napon, mint például kilencmagú almát enni, s a magokat beletenni a kiválasztott fiú zsebébe, s akkor bele fog szeretni a lányba, vagy a meggyújtott gyufát megfigyelni, merre dől, ahogy elég, mert abból az irányból jön a szerelme.

Madárral álmodni férjhezmenetelt jelentett, de számos jel utalt a nősülésre, a tartós vagy örökös szerelemre, azaz a párkapcsolatra. A horvát néphit szerint a madarak ezen a napon tartják a menyegzőjüket, s mohácsi sokácok böjtölnek, áldoznak ezen a napon.

A nappal kapcsolatos eredetnek és legendáknak több változata ismert.

Bálint, vagyis Valentin két vagy három azonos nevű személyre is utalhat, akik vértanúk lettek, s akik közül talán egy római paphoz köthető elsőként „a te Valentinod" aláírású üzenet, de nem egyértelmű az ünneppel való kapcsolata. Feltehetően a pogány Lupercalia ünnepének termékenység-előidéző vagy tisztító szertartásának betiltását követte a Gelasius pápa által 496-ban elrendelt Szent Bálint napja, ami a jegyesek és fiatal házasok védőszentjének napja, valamint Szűz Mária megtisztulása és Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának ünneplése is.

1382-ben, Bolondok parlamentje című költeményében az angol költő, Chaucer a Bálint napját a romantikus szerelemhez kötötte, majd későbbi levélemlékeket is e nap üzenetének tulajdonítanak. Az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, és ma a British Library őrzi.

Ettől kezdve verseskötetek jelennek meg és "valentine"-ok, vagyis szerelmes levélkék, üdvözlőkártyák küldése jön divatba, ami a 19. századra válik szokássá. Anglia és Franciaország után a II. világháborút követően már Németországban, majd más európai országokban is terjed.

Nagykereskedelmi formában1840-től az amerikai Esther Holland ad ki képeslapot, s ezt követően a szerelmesek mellett már gyerekek is küldenek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, és a felnőttek is barátaiknak.

EQM - Fotó: Facebook