Nem az időjárás a hibás, ha valaki hidegrázást kap az adventi vásárban Pécsett

A zsíros kenyér alapvető összetevői: zsír és a kenyér. Emellett, Pécsett, a Széchenyi téren, 2023 decemberének elején még nélkülözhetetlen hozzá 800 jó magyar forint is. A nagy katolikus ünnep előtti vásári kavalkádban estefelé az időjárás zord, de ez nem meglepetés. Az áraktól azonban egyszerűen hideglelést lehet kapni. Az ellen meg még a helyszínen kapható kesztyű, meg szőrmekucsma sem véd meg igazán.

Napjaink nyílt téri árusai már nem az eget kémlelik, ha arra kíváncsiak, milyen forgalomra számíthatnak. Okostelefonon böngészik inkább a meteorológiai térképeket, azt lesve, érkezik-e az eső? Mert az nekik talán a legnagyobb ellenségük.

Egy csokit kínáló házikóban álldogáló hölgy azt is elárulta, a fagyos szelek ellen úgy, ahogy tudnak védekezni, mert a lábuknál még fűtés is akad. De az égi áldással szemben nehezebb tenni, mert akkor a vevők is inkább maradnak otthon, minthogy kidugnák az orrukat a belvárosba. Ahol a sürgés-forgás, meg a hangulat még eléggé mérsékelt. Igaz, csupán pénteken kezdődött az egész, már, ha az előkészületeket nem számítjuk bele.

Akadnak nyilvános árak, meg olyanok is, amiket nem vernek nagydobra. A vállalkozók ugyanis kénytelenek voltak aláírni egy titoktartási szerződést azzal kapcsolatban, mennyi bérleti díjat kellett leszurkolniuk a város felé ahhoz, hogy megjelenhessenek portékáikkal.

Ha nem lehet ismert a szám, ám legyen! Viszont ennek okán mi sem fedhetjük fel azt a személyt, aki elárultra, milyen számok szerepeltek az általa aláírt papíron. De a matek egyszerű.

Elég volt az illetőnek megemlíteni, hogy a két-három sarokkal távolabb lévő óriáskerék havi területfoglalási díja 90 000 forint. Emberünk szerint itt, egyénenként majdnem az ötszöröséről van szó, vagyis 400 000 forintnál többről meditálhatunk.

Ezek után nem csoda, ha az árlapokon vastagon fogtak a ceruzák, mielőtt azokat kitették volna közszemlére. Vagyis minden lehetne sokkal „karcsúbb" is a vevőknek, amennyiben az eladók kedvezőbben úszták volna meg az alkut. De a jó gazda gondos volt ebben az esetben, nem úgy, mint a példában szereplő ügyletnél tette azt.

- Voltam már Ausztriában, Salzburg városában ilyen rendezvényen - jelentette ki Sándor, az „álruhás" jogász, kezében egy műanyagpohárral, benne itala maradékával. - Semmivel sem lehet összevetni az itteni látottakat az osztrák módival, legfeljebb a fizetnivalók osztályában. Ott minden csillogóbb, nagyobb, hangulatosabb. Nem irigységből említem, de sokat kell még tanulnunk a szomszédtól.

Tegyük hozzá, fanyalgástól mentesen, az ajándéktárgyak skálája kimondottan széles.

Fából készült háztartási eszközöktől az egyedi ékszereken és fazekas termékektől a gyerekjátékokig, rengeteg tárgy vár új tulajdonosára. Aki itt nem talál magának valami érdekeset, az vagy végtelenül válogatós, vagy vészesen szegény.

Különösebb műsorszámok nem szórakoztatják az egybegyűlteket, a színpad lesötétítve vár a holnapra. A zene sem éppen ünnepi, bár legalább az ezerszer elcsépelt dallamfoszlányok nem borzolják a kedélyeket. Marad az evés, még inkább az ivás.

Utóbbi mínusz fokok idején érthető magatartás. Érzékenyítésnek sem a legrosszabb. Legalább mindenki kaphat egy kis ízelítőt a hajléktalan létből, teljesen ingyen, szabad égbolt alatt.

Összegezve a tapasztalatokat, azért hiba lenne bárkit is lebeszélni egy látogatásról. Egyetlen próbát évente bizonyosan megér az ügy.

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter