Nem rúgástól roggyant meg Városi Viktor futballista, az élet küldte padlóra

Na, erre szokták mondani: a kanyar után szembejött az élet! Pedig Városi Viktor nem is autóversenyző volt, hanem labdarúgó. Olyan, aki reménykedik abban, esetében a múlt idő csak átmeneti állapot. Igaz, egészségügyi okokból immár másfél évet kihagyott, de készül a visszatérésre. Mert a labdát nagyon szereti, miközben megkezdett egy merőben új életet is.

Ausztriában vett részt akadémiai képzésen, onnan tért vissza Pécsre. Megfordult a magyar élvonalban, illetve a második osztályban egyaránt. Simán megütötte a mércét, mégis, szinte egyik napról a másikra tűnt el a nézők szeme elől. Ráadásul nem is egy sérülés parancsolta le a játéktérről.

- Bár ezer szállal kötődöm Pécshez, játszottam a PMFC-ben, legutóbb mégis Dorogon voltam igazolt futballista, az NB II-ben - idézte fel kálváriája kezdetét Városi Viktor. - Éreztem, hogy sokkal fáradékonyabb lettem, mint korábban. Emellett a combomban négyszer is legalább kétcentiméteres izombeszakadást észleltem. Tudtam, valami nincsen rendjén a szervezetemben.

- Erre találták fel az orvostudományt!

- Szakemberhez fordultam, részletes orvosi vizsgálatoknak vetettek alá. Megállapították, hogy a testemben általános gyulladás van jelen. Meg is kezdődött a kezelés, de hiba csúszott a dologba.

- Rossz gyógyszert kapott?

- Nem, nagyon is jót, de sokkal többet, mint ami indokolt lett volna. Antibiotikumot szedtem, de négy kúrán estem át. A dolog még rosszabbra fordult, mint amire számítani lehetett. A belsőmben szinte minden korábbi egyensúly felborult. Még a maradék erőm is elillant, ráadásul az étkezési szokásaimat is teljes mértékben át kellett alakítanom.

- Mekkora pofonnak érezte mindezt?

- Hatalmas ütés ért lelkileg. Azért a fociba korábban beleöltem majdnem két évtizedet. Ehhez képest, egyik pillanatról a másikra, a partvonalon kívül találtam magamat. Senki sem szereti, ha elveszik a kedvenc játékát.

- Teljesen összeomlott?

- Az a pillanat azért szerencsére nem érkezett el. Végiggondoltam a lehetőségeimet.
Elvégeztem egy személyi edzői tanfolyamot, emellett egy táplálkozástudománnyal foglalkozó szakmát szintén kitanultam. Magamnak is szükségem volt rá, aztán a hallottakat akartam több ágon is hasznosítani. A korábbi megtakarításaimat befektetve létrehoztam Pécsett egy edzőtermet. Családi segítséggel, az szerencsésen be is indult. Fontos volt talpon maradni, de nemcsak anyagilag. Megértettem, bármikor becsaphat a villám, majd  bárki ott állhat dermedten, védtelenül. Szóval akadt benne tanulság bőven.

- Végleg elveszítette a labdarúgással kapcsolatos álmait?

- Dehogy! Éppen ellenkezőleg, megacélosodva készülök a visszatérésre. Egyéni
felkészüléssel, illetve labdás gyakorlásokkal próbálom magamat ismét felépíteni, de nem siettetek semmit. Az NB III-ban akarok újra belevágni a futballba. Idővel eljöhet majd az osztályváltás, mert nem felejtettem el a sportágam alapjait. Néha kimegyek Újmecsekaljára, nézem a fiúkat, de nagyon fáj a szívem. Főleg, amikor a szurkolók érdeklődnek a sorsom felől, akkor vagyok bánatos. Ami csak akkor múlhat el, ha mezben újra kifuthatok bármelyik stadionba, a kezdés előtt.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva