Nem savanyú a káposztások élete, Gyenisné Jakab Julianna édes szeretettel mesél a munkájáról

A só az egyetlen tartósítószer a házias savanyúkáposzta-készítés folyamatában. Más fűszerek persze azért kellenek hozzá, de titkos recept nincsen. Ha csak a „beletett" szívet nem vesszük annak. A pécsi vásárcsarnokban évtizede árusító Gyenisné Jakab Julianna terméke olyan, ami miatt visszatérnek hozzá az ínyencek. Két egyforma porció nem létezik belőle, mert a fajta, meg az időjárás is befolyásolja az aranysárga, roppanós végeredményt. 

Családi örökség ez, a mama, Marika néni meg nagyon örül, hogy a lánya viszi tovább a hagyományokat.

- Őstermelőként vettem át anyukámtól a váltóbotot - árulta el Gyenisné Jakab Julianna. - Mikor kislány voltam, az egyik hegyszentmártoni termőföldünk sarkában akadt egy kis darab, amit korábban másra használtunk. De aztán édesanyám kitalálta, legyen az a saját parcellám, ültessük oda az én káposztáimat. Erre nagyon büszke voltam, de azért akkor még nem sejtettem, hogy egyszer ez lesz a munkám.

- Az élet néha kiszámíthatatlan!

- Rám ez igaz, mert bár nagyon szerettem az egészségügyben a dolgomat, mégis ott kellett hagynom, családi okok miatt. Ekkor fordultam a káposzták felé.

- Úgy tud erről beszélni, hogy el kell hinnünk, kedveli a feladatot, amit választott.

- Szerintem úgy nagyon nehéz bármit napi szinten végezni, ha azt utálattal, lelkesedés nélkül kell teljesíteni. Mi, családi vállalkozásban, a magunk urai vagyunk. Ez azért lényeges, mert folyamatosan azon törjük a fejünket, hogyan készíthetünk egyre jobbat, miközben megkönnyítjük a hétköznapjainkat. A férjem mérnökként úgy gépesítette a termelés és a feldolgozás folyamatát, hogy a munka fizikai részét jelentősen megkönnyítette. A gondolkodáson van a hangsúly, meg a szervezettségen.

- Hosszú az út a káposztaföldtől a csarnokig?

- A palántanevelés, az ültetés ütemezése is fontos, ami a folyamatosságot biztosítja. A leszedés után jön a feldolgozás, a szecskázás, ízesítés, sózás, majd a savanyítás. A vevőknek szoktam mondani, nem létezik két pontosan azonos zamatú adag. Ennek ellenére azért az állaga, ízvilága nagyon hasonló. Akkor örülök igazán, ha máskor is visszatér a vásárló. Szerencsére bőven akad ilyen. Jó érzés, ha elmesélik, mit főztek, milyen alkalomra.

- A körforgás ezek szerint végtelen. Soha nem szédül bele?

- A korai kelés, a szombati szorgoskodás is jellemző az életritmusomra. De ha eljön a boldog vasárnap, akkor szívesen pattanok kerékpárra. Mert az pont olyan sebességet biztosít számomra a haladásban, ami mellett szét tudok nézni a körülöttem lévő világban, szabad ég alatt, friss levegőn. Az autóra tesszük a bicikliket, aztán irány a természet, tekerünk, miközben kissé felejtjük a savanyítást. Minden másodpercben azért nem szükséges ott téblábolni a hordók között.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva