Nyitva az új vásárcsarnok, gyorsan szét is néztünk - Tűkön ültek a kereskedők és a vevők is

Már a miénk! Hosszas vajúdás után, de megszületett az új pécsi vásárcsarnok. A régi közvetlen közelében, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcában, pénteken reggel, 6 órakor kitárultak a kapuk. Püspöki áldással, illetve polgármesteri beszéddel adták át a nagyközönségnek. Meglepően sok vásárló kelt korán, hogy részese lehessen az élménynek. Amúgy, az ajtókra reggel 5 órai matricát ragasztottak, de az első hajnalon a 60 perc késés bocsánatos bűnnek tűnt. 

A külső soron már korábban is elkezdődött a kereskedés. Bent, a fedett részben még zajlott a protokoll, amikor kinn már pörgött az üzlet. A rövid egyházi rituálét követően a város vezetője is szólt az érdeklődőkhöz. Akik némi türelmetlenséggel várták a képzeletbeli zöld jelzést.

Amikor sikerült mindenkinek beljebb jutnia, feltűnő volt a reggeli világosság. Igaz, égtek a fények, de az ablakokon is áradt befelé a fény. Ami nem csoda, mert rengeteg üveg alkotja a falakat. Belül, a boltíves épületben olyan érzése támadhat bárkinek, hogy egy vidéki vasútállomásra tévedt be, csak a síneket még nem fektették le. Az utcafront felől a Keleti pályaudvarra is lehet emlékezni, csak nagyon kicsiben.

A belső térelrendezés hasznosnak tűnt, akadt hely bőven, minden irányban. Az asztalokon meg a felhozatal parádésra sikeredett. Az összes kofa úgy vágott neki az új életnek, mintha nem lenne holnap. Mindent ma kell eladni, ami szemnek, szájnak ingere. A hajak befonva, a kötények tiszták, mindenki igyekezett megadni a dolgok módját.

A húskínálat is elképesztően vonzóvá alakult. Aki itt nem talált magának jót, az csupán magárra vethetett. Az árakat persze később érdemes lesz összevetni a környékbeli nagyáruházakéval. De majd a vevők döntenek.

A készételek ínycsiklandó módon várták az éhes polgárokat. Sokan éltek is lehetőséggel, fogyott a megunhatatlan lángos, de kolbászból, hurkából sem akadt hiány. Egyedül a kínai nem nyitott ki. A régi helyen ilyen nem akadt, most hát a magyar, pécsi piac is nemzetközivé válhatott, az ennivalók rengetegében.

A szürkés padló nagyon szép, remélhetőleg pár hét elteltével sem lesz foltos. Mert azért meggyszezon idején bármi előfordulhat. De rémeket látni most felesleges.

Ami zavaró lehet, az nem más, mint hogy a buszmegállót még nem adták át. Látszólag készen van, tehát gondoskodtak róla. Amíg ott lehet majd fel-, illetve leszállni, addig marad a pár méterrel északabbra lévő régi. Ennél nagyobb baja most senkinek se legyen!

Szóval, az összhatás kiváló. Az egyik rendkívül népszerű káposztás asszony azt mondta, nagyon bízik a jövőben. Nem is kellett csalódni, hiszen hamar megérkezett egy törzsvendége. Aki kapott is egy kovászos uborkát - méghozzá ajándékba.

Pucz Péter - Fotó: Facebook