Ősbemutató: Pécsett láthatjuk először Pozsgai Zsolt Csontváryról és szerelméről írt darabját

Csontváry életéről és szerelméről Pozsgai Zsolt rendező írt színdarabot. A Színekbe rejtett szerelem - Csontváry életjáték című művet augusztus 14-től 17-ig, 21 órakor tekintheti meg a nagyközönség Pécsett, a Csontváry Múzeum udvarán. 

Idén száz éve, hogy Csontváry Kosztka Tivadar eltávozott az élők sorából, tiszteletére pedig egy vadonatúj színdarabbal készülnek Pécsett.

Augusztus 14-től 17-ig láthatjuk a Csontváry Múzeum udvarán, szabadtéri előadásban. Csontváry-Kosztka Tivadar szerepében Dolmány Attila, Isadora Duncan és az anya szerepében Legerszki Krisztinát láthatjuk majd. Az összes többi karaktert Dósa Zoltán és Nagy Natália alakítja az egyfelvonásos, csaknem másfél órás darabban.

A darab írója és rendezője, Pozsgai Zsolt (képünkön) gyermekként sokat ücsörgött a festő szürreális, abszurd képei előtt. Elmondása szerint kevesen tudják, hogy Csontvárynak Pécshez tulajdonképpen semmi köze sem volt egészen addig, amíg képeinek gyűjteményét a város be nem fogadta. Pécs ekkor kölcsönzött a festőnek egy szép, méltó kiállítóteret, de azt is csak 54 évvel halála után.

A darab pár éve felfedezett tény alapján készült: az 1900-as évek elején élt egy Isadora Duncan táncosnő, aki a modern tánc megteremtője volt. 1900-ban éppen Budapesten tartózkodott, mert az első magyar mozgófilmet Isadora budapesti fellépéséről készítették. Az akkor még patikus Csontváry találkozott az asszonnyal, és kialakult köztük egyfajta misztikus vonzalom.

Később, mint múzsáját, több képére ráfestette a művész a nőt. A rendező szerint körülbelül tizenöt éve találtak egy olyan festményt, amelyen őt magát és Isadorát festette meg egy furcsa tájon. A színdarab ennek az életen át tartó szerelemnek állít emléket: a tánc és a festészet valami egészen furcsa keveredésének.

Azt is tudni lehet még - mondja Pozsgai -, hogy a táncosnő meglehetősen szabadon élt: nyíltan vállalta leszbikus kapcsolatát, amely akkoriban igen furcsának számított. Csontváry valószínűleg ezért sem akarta ország-világ elé tárni, hogy kihez vonzódik, és ezért is terjedhetett el a festőről, hogy a szerelmet teljesen kizárta az életéből.

Bizonyos források szerint a festő közvetlen halála előtt is találkozott a táncosnővel, Duncan ugyanis meglátogatta egy szanatóriumban. Ezt abból feltételezhetjük, hogy a festőt halála előtt egy mecénása szanatóriumba vitette, hogy a levegőváltozástól hátha erőre kap. Pozsgai a darabban ezt a találkozást Pécsre helyezte, egészen pontosan Pécs-Bányatelepre, a kórházba. A festő és a világhírű táncosnő egyes kutatói források és a színdarab szerint is itt búcsúzott el egymástól örökre.

A művész a korábbi feltételezésekkel ellentétben tehát valójában igenis kedvelte a női nemet, csak leginkább a korábbi nőtípusokról, s nem a századfordulós nőkről írt szépeket. Tudott tény az is, hogy Csontváry nem alapított családot: ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy tudta, ahhoz, hogy festő lehessen, egzisztenciát kell teremtenie magának. Ezért történt úgy, hogy körülbelül csak életének közepétől kezdett el festészettel foglalkozni, és rendesen megtanulni a szakmát: egészen addig gyógyszerészként dolgozott.

Csontváry Kosztka Tivadart az utókor hajlamos furcsa, rigolyás embernek beállítani, a rendező szerint azonban csak arról van szó, hogy a festő egészen máshogy látta a színeket és a tájakat, mint egy átlagos ember. Nem véletlen, hogy kitalálta a saját festékét is, ennek a különleges összetételű, olajmentes anyagnak köszönhetően az ide-oda hurcolt, összetekert festmények is megmaradtak az utókornak. Sajnos azonban alkotásai abban az időben nem voltak eladhatók: Párizsban például volt egy kiállítása, amely csúnyán megbukott.

Ez egy nagyon érdekes üzenet a mai kor felé - vélekedik Pozsgai Zsolt -, hogy ha igazán akarok egy olyan művet létrehozni, amelyről én azt gondolom, hogy érvényes és értékes, akkor ahhoz egzisztenciát kell teremteni vagy mecénást kell szerezni. Ha ezek nincsenek meg, akkor a hivatalos kritika annyira el tudja keseríteni az alkotót, hogy depresszióba süllyed. Csontváry nagyon jól megérezte, hogy a festményeit csak később fogják értékelni.

Pozsgai Csontváry saját önéletrajza alapján követte végig a festő pályafutását, amely szerint egy teljesen ép elméjű, normális ember képe rajzolódott ki, aki beutazza a világot, de a klasszikus családmodell kiesik az életéből. A darabban például egy boncmesterhez is ellátogat, ám a festőt egyáltalán nem az emberi testrészek érdeklik: sokkal inkább az például, hol lakozhat a testben a lélek.

Haiser Olga - Fotó: Dittrich Éva