Panasziroda, Rizikó Tours, tamagocsitemető - Pazaurek Dezsőre, a mókamesterre emlékezünk
2024. május 03. péntek 11:24
Önnek mi jut eszébe, ha meghallja, hogy tamagocsitemető? Netalán Rizikó Tours? Remélhetőleg sokaknak egyből bevillan Pazaurek Dezső neve. Immár tizenhat éve, hogy a vérbeli mókamester eltávozott tőlünk. Rá emlékezve elevenítjük fel korábbi írásunkat arról, mivel vált közismertté a dunaszekcsői vendéglátós, aki nem csak tréfás hangulatáról, de óriási lelkéről is híres volt. A múltidézést Mayer Antal, Pazaurek Dezső gyerekkori barátja segítette, aki 2018-ban avatta be lapunkat a részletekbe.
- Hogyan fér össze a háború és a tréfa?
- 1991-től egészen 2001-ig dúlt a délszláv háború a Balkánon, az egykori Jugoszlávia területén. Mindeközben a Duna-parton, egy kietlen tájon létrejött a később méltán híres Aréna, aminek Pazaurek Dezső a tulajdonosa. Mivel maga a hely igencsak nehezen volt megközelíthető, szükség volt egy ötletre, hogyan is lehetne odacsalogatni az embereket - idézte fel Mayer Antal a legendás időket.
A vendéglősnek nyilván elsődleges célja az, hogy forgalom legyen a fogadóhelyen. Na de mit lehet tenni, ha a terület kiesik a forgalomból? Szerencsére adódott egy ötletgazdag társaság, Pazaurek Dezső, Mayer Antal, Szőke Tamás személyében. Ha már a társaság és a jó hangulat adott volt, jöttek a fogadások is, hogyan lehetne minél előbb címlapra kerülni. Így kezdődött az egész, és ez az út vezetett végül a híres, ámde nem létező utazási irodához, a Rizikó Tourshoz.
Hamar összehívtak egy sajtótájékoztatót, ahol Pazaurek Dezső háborús turizmust hirdetett meg, anyósoknak fél áron , ha hajlandóak átkelni az aknamezőkön. Biztos sokan azt gondolják, hogy ezt azért csak nem vették be az emberek. Pedig de! Még Dél-Amerikából is jelentkeztek turisták az útra, javarészt valószínűleg adrenalinszint növelése miatt. A sajtónak sem kellett sok gondolkodási idő, hogy ráharaptak a sztorira pillanatok alatt címlapra került Pazaurek Dezső és az ötlete. Mayer Antal úgynevezett túlélési tanácsadóként, Nyikolaj Panangin személyében jelent meg a történetben, akit akkoriban megkérdeztek, mit is tanácsol a turistáknak, mire ő enyhe orosz akcentussal ezt válaszolta: a háború nem jó a túlélésre. Az a tanács, hogy úgy kell menni az aknamezőre, hogy kapkodjuk a lábunkat. Ne lépjél rá az aknára, különben kissé szétszórt leszel utána!
Érdemes megjegyezni, hogy röviddel az út meghirdetése után bejelentették a háború végét is, ámde az ötletgazdag csínyt sikerült végrehajtani, és ezzel bekerülni a hírekbe.
Még az akkori illetékes hivatal is felkapta a fejét a nem létező utazási irodára és egyből büntetést akart kiszabni rájuk. Ebből is látszik, hogy egy egész országot képes volt megmozgatni az agyafúrt ötlet.
Félre ne értsük, Pazaurek Dezső véletlenül sem azért találta ki a háborús turizmust, mert tréfásnak vélte maga a háború fogalmát. A lényeg maga a kísérlet volt, hogy a népet bizony bármivel meg lehet etetni.
Egy szó mint száz, az ötletgazda ezek után be is zárta a nem is létező utazási irodáját.
Zökkentsük ki a népet a fásult hétköznapokból!
Habár Pazaurek Dezső eleinte a tamagocsi fogalmával nem igazán volt tisztában, miután sikerült felvilágosítani, egyből megihlette az első tamagocsitemető létrehozása a 90-es évek elején. Eszébe jutott ugyanis, hogy a kemping melletti löszfalban található lyukakban tökéletesen beleillenek a tamagocsik. Több se kellett Pazaurek úrnak, meghirdette a temető felavatását. Az újságok persze le is hozták a híreket a nyitásról. Az ötlet gazdái röptében megkértek a faluban néhány idős hölgyet, hogy vállalják át a sirató asszonyok szerepét, hiszen arra is szükség van egy temetésen. Képzeljék el, hogy szerte a világból hozták a turisták a tamagocsikat, hogy ünnepélyes szertartás közepette tudják őket végső nyugalomba helyezni. Még Japánból, a tamagocsi hazájából is érkeztek vendégek.
Maga az időzítés is remek volt, hiszen a szertartás egy szombati napon volt, a rá következő héten Angliában is megvolt az első tamagocsitemetés. Néhány napon múlott csak, hogy Pazaurek Dezsőnek sikerült elsőként meghirdetni a jeles eseményt.
Ahogy Mayer Antal mesélte lapunknak, az esemény célja elsődlegesen a nép kizökkentése volt a monoton, fásult hétköznapokból. Hát mit ne mondjuk, sikerült!
Panaszkodhat 176 forintért, vagy vegyen részt a kötélhúzó-versenyen
Mayer Antallal közösen még egy úgynevezett Panaszirodát is terveztek, ahová az ügyfél betérhetett, és elmondhatta búját-baját. Mindezt persze 176 Ft-ért percenként, hisz valamiből meg kell élni. A hiteles üzemeltetés érdekében még SZJA- szám iránt is érdeklődtek, hogy számlázni is tudjanak az ügyfeleknek. Mikor az adóhivatal bejelentette, hogy hiszen ilyen nem is létezik, Mayer úr csak lazán reagált - de hát ezért találtuk fel, mert még nem létezik.
Maga az ötlet végül nem valósult meg, de biztos ez is remekelt volna.
Emellett nem szabad kihagyni a Duna fölötti kötélhúzó-versenyt sem, melyet Pazaurek Dezső Dunaszekcső és Dunafalva között szervezett meg. A kötelet hajóval vitték át a két partra, és már kezdődhetett is a fergeteges vetélkedő.
Nem csak találmányai, hatalmas szíve is népszerűvé tette
Ha Pazaurek Dezsőről esik szó, elsődlegesen mindenkinek a poénmester ugrik be, kinek az egész hazai médiát sikerült megtréfálnia, és a dolgokat a feje tetejére állítania. Azonban fontos róla megjegyezni, hogy hatalmas lelke és szíve volt. Lételeme volt, hogy másokon segíthessen - idézte fel Mayer Antal, aki máig hatalmas szeretettel gondol vissza rá.
Nem utolsó sorban idézzünk fel egy olyan esetet, ami tökéletesen bizonyítja jellemét. Éppen zárt körű rendezvény zajlott az Arénában, mikor két vendég betért néhány üdítőért útközben. A kiszolgálás elmaradt, a tüske a vendégekben viszont megmaradt.
Pár év elteltével ugyanők visszatértek a helyszínre egy bőséges ebédet elfogyasztani, egészen más volt a helyzet, mint korábbi látogatásuknál. Mikor a vendégek fizetni szerettek volna, Pazaurek Dezső elutasította azt, majd mikor megkérdezték, miért, csupán ennyit fűzött hozzá: mert korábban nem kapta meg az italát, pedig nagyon kérte.
Pazaurek Dezső hosszadalmas betegségét hősiesen tűrte. Még a halálos ágyán is csak újabb tréfákon morfondírozott. Ötvenhét éves korában vettünk tőle végső búcsút.
Egy valami biztos: kreativitásban nem szenvedett hiányt. Talán most is éppen egy-két csínytevésen gondolkodik odafent és mosolyogva néz le ránk.
EQM - Fotó: Mayer Antal
Facebook box
Megosztás
Mások most ezeket a cikkeket olvassák
- Borongós éj után szakadozni kezd a...
- Szócsata Pécsett: Magyar Péter...
- Orbán Viktor: mi vagyunk a...
- Vasárnap érkezik a pécsi...
- Tizenkét éve ölték meg Bándy Katát -...
- Így tartanak nyitva decemberben a NAV...
- Idén is gyönyörű lett a geresdlakiak...
- Itt az idő, hogy elkezdjük etetni a...
- Pécsi Mikulás mindenre felkészült,...
- Így indult a tél: tizenhárom éve nem...