Pécsett élvezi az obsitot az USA főtörzsőrmestere, Kardos György, akit elkerültek a csaták

A magyar emberek többsége az amerikai hadsereg működését legfeljebb a filmek világából ismerheti. Egy nyugdíjas profi, a Pécsett élő George Kardos szerint viszont az egészet úgy lehet elfelejteni, ahogy van.

Neki talán el is hihetjük, hiszen huszonkét évet húzott le az USA katonai kötelékében. A félig-meddig magyar férfi a fegyveres bevetésekből mindig kimaradt, de ez leginkább a szerencséjének köszönhető, nem annak, hogy békeharcosnak született. Készült a bevetésekre, aztán lecsúszott róluk, az immár évtizede Pécsett élő férfi.

Kardos György szülei Magyarországról vándoroltak ki, ő már az Amerikai Egyesült Államokban született, Bridgeport városában. Otthon csak magyarul beszéltek, ezért aztán György meg is tanulta a nyelvet, de csak a szóbeliséget. Írni, olvasni nem volt módja az anyanyelvén. Aztán a boldog gyermekkor elég gyorsan befejeződött, hiszen alig volt tizenhat éves, amikor már elveszítette apját, majd édesanyját is. A nyelvből is sokad elfeledett, bár mióta pécsi lett, ismét fejlődik. Igaz, a katonai szakkifejezéseket inkább angolul szokta említeni. Hiába, a parancsok számára angolul érkeztek, amerikai kiejtéssel.

Az árvaság egy bostoni üveggyárba kényszerítette, ahol túl izgalmas feladatok nem várták. Saját bevallása szerint szabta a táblákat, de sok fantáziát nem látott a neki jutott sorsban. Hamarosan rá is jött, új „családra" lesz szüksége, amit a hadseregben meg is talált. Kiképezték, egy páncélozott harcjármű parancsnoka lett. Hórihorgas termete ezt nem igazán indokolta, de az új generációs Bradley-ben jól elfért, szemben az orosz vasakkal szemben, amik a „törpék" járgányai voltak.

Ennek okán aztán Kardos őrmester számára kezdődhetett volna az igazi lövöldözés, az elképzelt harc. De az végül neki soha nem következett be. Pedig évekig volt kiképző otthon, illetve Németország nyugati felén. Többször hitte úgy, hogy jönnek helyette a tartalékosok, az ő egységei pedig mennek Kuvaitba, később pedig az egykor volt Jugoszláviába. Aztán mindig mások voltak soron.

Ezt György úgy élte meg, hogy számára csak a hidegháború maradt, amiért magát tulajdonképpen a szerencse fiának tarja. Aki az igazi vérzivatarból kimaradt. Pedig gyakorlatozott eleget. Akkora bázison is szolgált, ami területileg vetekedett a baranyai megyeszékhellyel. Volt tehát hely a célok megsemmisítésére, a száguldozásra.

Miközben a fegyverropogás éles változata elkerülte emberünket, főtörzsőrmester lett belőle. A német küldetése során már egy szakasznak dirigálhatott. Közben a Szovjetunió, meg a Varsói Szerződés önmagát legyőzve megszűnt. Ennek kapcsán pedig a NATO harcosaként Kardos György már korlátozások nélkül jöhetett hozzánk. Az NSZK-ban megismert, ott dolgozó pécsi barátait is felkereshette. Miután a szálak egyre szorosabbá váltak, a nyugdíjas éveket már a Mecsek lábánál kezdte el.

Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc