Pécsett jött el a nap, amikor Marx emlékjelvényt adott át Horthy Miklósnak

Egy évszázaddal korábban, 1923. április 26-án Pécsre látogatott
Magyarország kormányzója, Horthy Miklós. A megyeszékhely életében jeles eseményről egy nappal később, nagy terjedelemben számolt be a Dunántúl című napilap.

A politikus érkezése egy csütörtöki napra esett, vonattal gördült be a pécsi főpályaudvarra. Ott hatalmas tömeg fogadta, majd megkezdődött egy sűrű eseménysorozat, amit az esti távozás zárt le.

A beszámoló szerint tavaszi Nap ragyogott az égen, a házak homlokzatán pedig lengtek a Lobogók.

Reggel nyolc körül indult meg a kocsisor, meg a gyalogosok özöne a pécsi állomás
irányába. Az épületet kívülről feldíszítették, meg a nagycsarnokot is szebbé varázsolták
dolgos kezek, A peronon egy seregnyi városi elöljáró, főhivatalnok, hivatalnok várta
izgalommal a beguruló szerelvényt.

A távolabb állók közül többen megjegyezték, hogy a kormányzó jobban nézett ki annál, mint amikor legutóbb a városban tette tiszteletét.

A köszöntőbeszédet dr. Fischer Ferenc főispán monda el. „Baranya vármegye és Pécs sz.
szabad királyi város törvényhatóságainak és népének gyermeki hódolatát teszem le
Főméltóságod elé. Másfél éve annak, hogy ez nép három éves szenvedés után a magyar haza kebelére visszatért és soha nem érzett örömmámorban átélte a felszabadulás magasztos pillanatát. Örömünket akkor Főméltóságod legmagasabb látogatása tetőzte be." [Abban az időszakban mindenki tisztában volt a korábbi szerb megszállással, ezért azt külön nem közölte a hírlap.]

A vendég a szokásoknak megfelelően köszönte meg az üdvözlést, emlékeiben élénken élt a korábbi útja. Legalábbis ezt jegyezte meg.

Ezt követően, az épület előtti téren kocsira szállt az előkelő látogató. Elkövetkezett
Grubánovits Ákos földbirtokos életének egyik nagy pillanata, Mert a meghívott egy
gyönyörűnek mondott négyes lófogaton foglalt helyet, vitéz Nagy Pál tábornok társaságában.

A végcél a lóversenytér volt, ahol katonai szemle várta Horthyt.

Utána a Zrínyi reáliskola felkeresése jött soron, ahol Kovács József igazgató lehetett a
vendéglátó. Már 11 óra 30 percet mutattak az órák, midőn a Séta téren tűnt fel a lovas kocsi.

A püspöki aulában az egyházak képviselőinek fogadása kezdődött meg. De előtte az ország vezetője a lakosztályában ruhát váltott.

Az izraelita hitközség delegációját dr. Wallenstein Zoltán főrabbi vezette. Aki kijelentette, nem csupán a pécsi, de minden zsidó szíve a kebelében dobban. Azoké is, akiket egy kardvonással elválaszt egy rongyhatár, Trianon után.

A program a Nemzeti Kaszinónál folytatódott. Ott egy emléktáblát lepleztek le, ahol 54 hősi halottnak állítottak emléket, kőbe vésve. [Erősen feltételezhető, hogy a korábbi nagy háborúban - amit ma első világháborúnak nevezünk - elesett kaszinótagokról lehetett szó, bár a beszédekben erre nem utaltak részletesen.]

Ellenben a bankett pazar mivoltára szentelt sorokat a sajtó. A teríték 220 főre szólt, Az étkek mellett kiváló baranyai borok szintén felbukkantak az asztalokon, panaszra senkinek sem lehetett oka a meghívottak közül.

A pecsenyénél Nendtvich Andor polgármester emelkedett szólásra, méltatva a látogatás fontosságát.

Délután, Szabolcsbányatelepen a kormányzó harminc percet töltött a föld alatt, bányászok társaságában. Azt megelőzően, még a földfelszínen Petkó János bányamunkás kapott szót a bajtársai nevében. Nagy örömmel köszönte meg a látogatást.

A belvárosba visszaérkezve még egy szerenád várta az ország első emberét, utána megint a pécsi állomás következett, mint helyszín. Mintegy 15-20 000 ember jelenlétében, a vonat 22 óra környékén indult vissza a fővárosba.
 

Pucz Péter - Fotó: wikepedia.org