Pécsi Arcok - Bencze János: „Újra lesz időm az írásra"

- Egy tapasztalt újságíró nyilván jól érzi a rendszerváltás előtti és utáni munka különbségeit.
- Igazából kezdetben éppen azért nem akartam újságírónak állni, mert bonyolult hivatásnak számított a múlt rendszerben „megfelelni az elvárásoknak": láttuk, hogy mi a helyzet a valóságban, s mégis azt várták, hogy mást írjanak az írástudók. Előfordult, hogy egy ÉS-nek elküldött, közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos anyagom másfél évig várt a megjelenésre, mert addig gyötrődtek rajta, hogy lehozzák-e vagy sem - végül a megjelenés után az év legjobb riportjai közé is bekerült. Akkoriban rá voltunk kényszerülve, hogy a sorok között írjunk, ezért előfordult, hogy mondatonként egyeztettünk a közlés előtt a szerkesztőkkel.

- Erre mondják a mai újságírók, hogy alig változott a helyzet, hiszen most is meg kell felelni a hirdetőnek vagy a tulajdonosnak? Lehet még objektív újságírásról beszélni?
- Az újságírónak alapvetően tárgyilagosnak kell lennie, de sajnos a legtöbb helyen ma sem jelenhet meg minden, hiszen most már a pénz beszél. Aki, vagy akik fenntartják az újságot, elzárkózhatnak az anyagi támogatástól, ha rossz színben tüntetik fel tevékenységüket a lap munkatársai. Ma viszont ez az ellenőrzés már nem egy teljes rendszert szolgált ki, s nem bénítja meg a teljes újságíró társadalmat.

- Ha akkor nehezebb volt gyakorolni a szakmát, joggal gondolhatjuk, hogy a korábbi riportjaira a legbüszkébb...
- Jó szívvel gondolok az ÉS-ben megjelent írásokra, ám a Helyzetben és a Mértékben is voltak olyan anyagaim, amelyeket ma is fenntartás nélkül vállalhatok. S nem gondolom, hogy a Pécsi Extrában megjelent jegyzeteim miatt szégyenkeznem kellene, hiszen a maguk idejében többször idézett, nagy vitát kiváltó cikkeknek számítottak.

- A tárcák és a riportok egyre inkább visszaszorulnak az újságokban, helyüket rövidebb, akár szórakoztató cikkek váltják fel. Egy riportert nyilván érzékenyen érint a változás.
- Látni kell, hogy a bulvárlapok a legkelendőbbek, míg a klasszikus politikai újságok eladott példányszáma zuhan. Meglehet, hogy a fogyasztók már kevésbé igényesek, kevesebb idejük van az embereknek. Bár a jegyzetek mára is megmaradtak - annak viszont nagyon nem örülök, hogy a riportok kezdenek teljesen kikopni az újságokból. Emiatt kicsit haragszom is magamra, hogy nem írtam korábban annyit, amennyit tudtam volna: az igazat megvallva abba is belefáradtam, hogy az anyagaim miatti támadások ellen folyton védekeznem kellett.

- A Pécsi Extránál eltöltött majd két évtized bizonyára nem múlik el nyomtalanul. Miként gondol az újságra ennyi idő után?
- Annak örülök leginkább, hogy a lap megszakítás nélkül működik az első szám megjelenése óta, holott sokszor telített piacon, nehéz időszakokat átvészelve kellett talpon maradnia. A kilencvenes években sorra jelentek meg és szűntek meg a lapok, ezért igazán elismerésre méltó, hogy sikerült fenntartanunk az Extrát.

- A Helyzet is az Extra világra jövetele idején jelent meg, de rövid idő után meg is szűnt... Mit kell tudni az egykori legendás lapról egy mai átlagolvasónak?
- A Helyzet már indulásakor kitűnő gárdával rendelkezett, s - tekintve hogy szinte elsőként vállalhatott fel olyan témákat, amelyek korábban tabunak számítottak - az olvasók is szívesen forgatták az elemző munkákat megjelentető hetilapot. Az évek múltán többen eljöttünk a szerkesztőségből, ráadásul az újság is megváltozott: elkezdett pártosodni, amellyel önmagának állított csapdát.

- Manapság viszont már minden lapot megpróbálnak jobbra vagy balra besorolni. Árt ez az újságírásnak?
- A beállítottsági kényszer miatt a sajtó függetlensége kérdőjeleződik meg, a magát besoroló újságíró pedig szemellenzőssé válik. Szerintem nem vezet jó útra a lapok pártosodása, hiszen onnantól már nem a klasszikus értelemben vett újságírásról beszélünk, hanem politikai érdekek kiszolgálásáról.

- Visszatérve a Pécsi Hírekre: milyen lapot ad át az utódjának, s milyen elvárásai vannak vele szemben?
- Működő lapot adok át, amelyet, bevallom, lehet még javítani. Szerencsésnek tartanám, ha frissebb lehetne, s megduplázódna a heti megjelenés. Örülnék annak is, ha több elemző írás jelenne meg, s természetesen az is jól esne, ha helyet kapnának benne azok az anyagaim, amelyeket eddig szabadidő híján nem tudtam megírni.

- Az íráson kívül mire lesz még ideje nyugdíjas évei alatt?
- Két könyvem is készülőben van. Ezekről bővebben még nem szeretnék beszélni, de természetesen nagy hobbimra, a horgászatra is áldozok majd elég időt. Fontos részét jelentik életemnek az unokáim, így a munka mellett velük is többet tudok majd foglalkozni, reményeim szerint.

Korb Zoltán