Pécsi Arcok - De Blasio Antonió, Magyarország új eszéki főkonzulja

Immár hivatalos, hogy De Blasio Antonio volt fideszes EP-képviselő lesz Magyarország ismételten megnyíló eszéki főkonzulátusának vezetője. Kinevezése kapcsán készített interjúnkban nemcsak feladatiról és elképzeléseiről kérdeztük, hanem a főkonzuli címhez vezető szakmai útja is szóba került.

- Édesapja 1945-ben került Magyarországra.
- Olasz katona volt a háborúban, aki a partizánok oldalán harcolt és Olaszország kapitulációját követő német megszállás idején nem volt más esélye elkerülni, hogy táborba kerüljön, mint hogy megszökött az országból. Magyarországra, Pécsre került, s itt ismerkedett meg édesanyámmal. 1946-ban össze is házasodtak, ezt követően majdhogynem tíz évre születtem meg; családunk egyedüli gyermekeként.

- Önt tehát már minden Pécshez köti.
- Itt születtem, itt nőttem fel, a város különböző helyein laktam. Iskoláimat is itt végeztem, a Nagy Lajosban érettségiztem. A pécsi tanárképző főiskolán angol-orosz szakon folytattam tanulmányaimat 1974-től '78-ig, utána pedig a szegedi egyetemen már csak angol szakra jártam.

- Különleges családi háttere gyakorolt-e hatást életére?
- Én olasz állampolgárnak születtem és nagyon sokáig az is voltam, olasz útlevelem is volt és olaszként is kezeltek itthon. Aztán egyszer csak a '80-as évek elején behívattak a rendőrségre, ahol közölték velem, hogy mostantól magyar állampolgár vagyok, amit én el is fogadtam, de elvették az olasz útlevelemet, amivel addig bárhova szabadon utazhattam. Más kérdés, hogy az olasz nagykövetségen ezután negyedóra alatt a kezembe nyomták az újabb olasz úti okmányt. - Ha ezt is elveszik, hasonló az eljárás - tették hozzá. Még ez előtt sok esetben éreztem, hogy nem vehettem részt olyan dolgokban, ami a magyar állampolgároknak adott volt. Nem mehettem például jogra, amit tulajdonképpen terveztem, ez ki volt zárva abban a rendszerben, nem voltam elég megbízható ehhez. Főiskolai éveim alatt például nem mehettem részképzésre a Szovjetunióba.

- Alakult-e emiatt ki önben ellenérzés az akkori rezsim iránt?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenálló vagy ellenzéki lettem volna, annak ellenére, hogy éreztem, hogy az akkori rezsim nem szeret. Nem foglalkoztam abban az időben politikával. A fentieken túl más retorzió egyébként nem ért, és nem is foglalkoztam ezzel, mert minden következmény nélkül elmehettem volna az országból.

- Hogyan került kapcsolatba a Fidesszel, amelynek pécsi szervezetének alapító tagjai között tartják számon?
- Akkoriban tolmácsként is dolgoztam, és budapesti kollégák kerestek meg, hogy az 1990-es első szabad választásra érkező külföldi megfigyelőknek kellene fordítanom. Ez a csapat minden párt képviselőjét fogadta. Egy alkalommal meglepődve láttam, hogy Nagy Lajos-beli évfolyamtársam, Páva Zsolt, akivel még iskolás éveinkben együtt kézilabdáztunk, a Fidesz képviseletében érkezett egy ilyen találkozóra. Ami ott elhangzott, érdekes volt számomra, de nyilván a személyes kapcsolat miatt is elgondolkodtam arról, hogy lehet, hogy neki van igaza. A Fidesz közvetlen alapításában nem vettem részt, de egyike voltam az első pécsi Fidesz tagoknak.

- Pécsi önkormányzati képviselő és városi elnök is volt mielőtt Brüsszelbe került.
- A rendszerváltást követően azonnal beülni a hatalomba - amikor is az SZDSZ-szel vittük a várost - érdekes dolog volt. Akkor a városépítészet és környezetvédelmi feladatokat kaptam meg, amelyeket - úgy érzem - sikerrel végeztem. 1994-ben volt egy mélyrepülése a Fidesznek és, bár Páva Zsoltot választották meg polgármesternek, vele együtt mindössze csak három fideszes volt a közgyűlésben. Ekkor történt ugyanis, hogy az akkori választási koalíciós partnerünk, az SZDSZ félidőben a másik oldallal lépett szövetségre és polgármesterünknek kisebbségben kellett vezetnie a várost két éven keresztül. Ekkor én a Baranya Megyei Közgyűlésben voltam, ahol egy másik szintjét tapasztaltam meg az önkormányzati politizálásnak. A '90-es évek végén, a 2000-es években többször is a Fidesz jelöltjeként indultam az országgyűlési választásokon, de nem sikerült bejutnom a Parlamentbe. A Fidesz városi elnöki tisztségét is elláttam, amely feladatra úgy tekintettem, hogy a tagság és az elnökség elhatározásait kell végigvinnem. Előfordult olyan is, hogy keményen kellett hadakoznom a párt érdekeiért, ami volt akiknek nem tetszett. 2006-ban valakik kitalálták, hogy a szocialistákkal szeretnék koalíciót kötni. Kreáltak egy „kabátügyet" én pedig úgy gondoltam, akkor teszek jót a Fidesznek, ha lemondok a városi elnöki tisztségről. Az meglepett és rosszul esett, hogy épp a saját csapatom támadott meg. Úgy jelent meg rólam nem éppen dicsérő cikk egy baráti sajtótermékben, hogy az írója arra sem vette a fáradtságot, hogy engem is megkérdezzen.

- Milyen tapasztalatokkal gazdagodott EP-képviselőként?
- Az Európai Parlament általában nem az, amit mostanában Magyarország gyalázása kapcsán látunk, hanem nyugodt, az esetek nyolcvan százalékában nem politikai, hanem szakmai döntéseket hozó szervezet. Egy másfajta politikai kultúra és felfogás mentén működik az ottani rendszer, ami nekem nagyon tetszett. Például olyan feltételrendszert biztosítanak a képviselőknek, ami biztosítja a magas színvonalú munkavégzést. A posztot egyébként nagy megtiszteltetésnek és addigi munkám elismerésének tekintettem.

- Ismét külügyi megbízatást kapott, mostantól az eszéki főkonzulátus vezetője. Mit gondol, milyen hatással lesz Horvátország EU-s csatlakozása a térségre, illetve Pécsre?
- Tudvalevő, hogy Horvátország ugyancsak szenvedője az elmúlt évek válságának. A GDP ott sem növekedett évek óta, a munkanélküliség igen magas, s ezen problémák megoldását az európai csatlakozástól várja déli szomszédunk. Ebben sok magyar példa és tapasztalat tud majd segíteni számukra. Mi magyarok olyan szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezünk, amit máshol nem nagyon találnak meg a horvátok. Déli szomszédunknál persze nemcsak hazánk szeretne gazdasági teret nyerni, hanem elsősorban Olaszország, Németország és Ausztria is. Azonban ezen államok nem tudnak tanácsot adni a horvátoknak abban, hogy a hosszú évtizedek kommunista gazdasági berögződéseivel szemben az EU milyen lehetőségeket kínálhat. Pécsi és térségi, valamint nemzeti szinteken is próbáljuk ezen érveinket a horvát fél számára evidenciává tenni. Továbbá azt is kérni tőlük, hogy a háború alatt adott magyar segítséget próbálják meg azzal viszonozni, hogy velünk használják fel azon uniós forrásokat, ami kifejezetten ezen tapasztalatok átadására szolgál, mert úgy gondolom, a horvátok tartoznak ezzel nekünk.

- A konkrétumok szintjén ez mit jelent?
- Tehát, hogy a pályázataikat nem német, hanem magyar társaságokkal, pályázatíró cégekkel, vagy fejlesztési ügynökséggel együtt adják be, azaz irányítsuk, vonzzuk ide az e célra fordítható EU-s forrásokat. Erről azonban a horvát kormánynak kell dönteni, de ha mi együtt ütjük a vasat a zágrábi és eszéki konzulátussal, valamint az ottani városi, megyei elöljáróval is, jó esély lehet erre. A cél tehát, hogy legyen prioritásunk a horvátoknál.

- Főkonzuli tisztségének akkor ez az egyik legfontosabb feladata, mi lesz még emellett?
- A másik fontos kérdés az ottani magyarság lehetőség szerinti összefogása. Horvátországban nem kellett különösebben a magyar nemzetiségűek érdekeiért küzdeni, s talán ez is az oka annak, hogy ott erősebb a magyarság asszimilációja, mint máshol. Segítenünk kell őket abban, hogy ne veszítsék el nyelvüket, kultúrájukat. Az eszéki Magyar Oktatási és Kulturális Központban korábban tett látogatásom során láttam, hogy milyen kevés a magyar gyerek, s ebben annak is része lehet, hogy az intézményből létesítése óta hiányzik egy olyan kollégiumi épület, mint amit Pécsett a horvát és a magyar kormány közös finanszírozásával sikerült megvalósítani a pécsi horvát iskola részére. Azóta is várjuk, hogy hasonló intézmény megvalósuljon Eszéken is, azonban ez ideig nem sikerült a horvát kormány támogatását elnyerni ehhez. Tudni kell, hogy a környékbelieknek az Eszékre való bejárás havonta egy átlagfizetés felét viszi el, ezért nem engedhetik meg a szülők maguknak, hogy magyar iskolába járassák gyermeküket, pedig szeretnék. Ezeket a problémákat is meg kellene oldani. A pécsi polgármesterrel és a kulturális intézmények vezetőivel történt egyeztetések után úgy látjuk, hogy városunkból évente öt-hat kulturális programot tudnánk Eszékre vinni. És ebben Kaposvár és Szekszárd, de a megyei közgyűlések is partnernek tűnnek.

- Honosítások folytatása hasonlóan kiemelt feladata lesz.
- Valóban. Szeretnénk meghatványozni azok számát, akik az egyszerűsített honosítási eljárásba keretében magyar állampolgárságot kívánnak szerezni Horvátországból.

- Hogy fog kinézni egy munkanapja, mint főkonzul?
- Feladatköröm tulajdonképpen kettős, ugyanis a konzuli tevékenység mellett diplomáciai és protokoll feladatokat is el fogok látni. Visszatérve az elsőre, segítjük a magyar állampolgárokat, ha valakit baleset ér, esetleg haláleset történik. Ha valaki ellen büntetőügyet indítanak, abba nem avatkozhatunk bele, de az érintett kérheti, hogy a konzuli védelem keretében vizsgáljuk meg, hogy megfelelő ellátást kap-e, illetve, hogy jogszerűen járnak el vele szemben - de ügyvédet vagy tolmácsot például nem fogadhatunk helyette.

- Milyen hatással lesz-e poszt az életére?
- A Külügyminisztérium bérel egy ingatlant, ahol a főkonzulátus lesz, illetve egy másikat, ahol lakni fogok. Előre láthatóan az időm kilencvenkilenc százalékában Eszéken kell hogy legyek, mivel tevékenységem fő iránya Horvátország. Azonban nyilvánvalóan a feladataim minőségétől és mibenlététől függően többször kell majd Magyarországon is tárgyalnom.

B. G.