Pécsi Arcok - Dr. Szabó István professzor, a messze földön elismert szülész-nőgyógyász

2013. december 22. vasárnap 10:00

Pécsi Arcok - Dr. Szabó István professzor, a messze földön elismert szülész-nőgyógyász

"Hálát adok a sorsnak, hogy ezt az életet adta nekem. Egész életemben azt csináltam, amit szeretek. Átéltem a legnagyobb boldogságot is: a menyem kérésére leány és fiú unokámat is világra segíthettem" - mondja Dr. Szabó István. A pécsi Szülészeti-Nőgyógyászati Klinika emeritus professzora számos díjat és elismerést tudhat magáénak szakmájában nyújtott kimagasló, nemzetközileg is elismert munkájáért. Többek között megkapta a Köztársasági Elnök Aranyérmét, a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, és a legmagasabb egészségügyi kitüntetést, a Semmelweis Díjat. Múlt hónapban, november 13-án vehette át a „Máramarossziget díszpolgára" címet. 

Családjában ő volt az első orvos. Már általános iskolás korában eldöntötte, hogy gyerekgyógyász, vagy szülész szeretne lenni. A pécsi orvostudományi egyetemen végzett, mélyen az emlékezetébe véste az utolsó vizsgát, ahol tizenegyből mindössze négyen mentek át, ő ráadásul jelest kapott.

Ez a maximalizmus végigkíséri egész pályáján.

Szabó professzort 2012-ben Semmelweis díjjal jutalmazták. Hazánkban ugyanis elsőként, de világviszonylatban is - az 1990-es évek elején - az elsők között dolgozta ki és vezette be a klinikai gyakorlatba az ún. amnioinfúziót, azaz a magzatvíz visszapótlását, a koraszülöttek megmentésére. Ez nem mást jelent, mint hogy a 23-32. hét között elfolyt magzatvíznél, tekintettel a magzat igen alacsony súlyára, éretlenségére, nem indították meg a szülést, hanem steril vízzel visszapótolták az elfolyt magzatvizet, így teret biztosítottak a koraszülött további fejlődéséhez. Átlagosan 30 nappal tudták így a terhességet megnyújtani, s a szülés idejét későbbi időre elodázni.

Névjegy

1942. június 6-án született Máramarosszigeten. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba járt, majd  a POTE Általános Orvosi Karán diplomázott 1966-ban. Azóta dolgozik a PTE Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. 
1970-ben szakvizsgázott. 1993-ban nevezték ki intézetvezető egyetemi tanárnak. 2007-ig vezette a Szülészeti Klinikát, 1993-ban habilitált, 1999-ben védte meg doktori disszertációját, azóta az MTA Doktora. 9 évig volt a Magyar Nőorvos Társaság elnöke, 5 évig a Szakmai Kollégium elnöke. 2007-től a Magyar Nőorvos Társaság örökös tiszteletbeli elnöke.
Jelenleg emeritus professzorként dolgozik a klinikán. 
Felesége Dr. Modensieder Mariann, belgyógyász–kardiológus szakorvos. Gyermeke szintén orvosi pályára lépett. Ifj. Dr. Szabó István ortopédiai szakorvos, Kaposváron dolgozik osztályvezető főorvosként, egyetemi  magántanár. Menye Dr. Garábi Beáta gyermekgyógyász.

 

- Korunk szülészetének a legnagyobb kihívása a terhesség 24-32. hete között, de főleg a 28. hét előtt bekövetkezett burokrepedés mellett a koraszülötteknél a tüdő éretlensége miatt fellépő légzési elégtelenség. Ez a leggyakoribb halálok. A tüdőérést siettetni lehet az édesanyának adott gyógyszerrel, például szteroid injekcióval, azonban a hatás kifejtéséhez legalább 24-48 óra szükséges. Sajnos az esetek jelentős részében a koraszülés rövidebb időn belül lezajlik. Ennek kiküszöbölésére a világon elsőként dolgoztuk ki a méhen belüli kezelést. Ez már pár órán belül kedvezően hat a koraszülött magzat tüdeje érettségének a siettetésére. Az injekciót ultrahangos kontroll mellet a méhen belül a magzat izomzatába adjuk be intrauterin direkt szteroid kezelés során. A gyógyszer pár órán belül segíti a magzat tüdőérését, így a légzési elégtelenség gyakorisága lecsökken és enyhébb lefolyású lesz. 

A legsikeresebb beavatkozás egy vietnámi édesanyánál történt. A negyvenéves nőnek még nem volt gyermeke, első várandóssága során pedig a 18. héten elfolyt a magzatvize.


- A 23. hétig más kórházakban kezelték, igyekeztek konzerválni, de ekkorra a méh teljesen ráfeszült a magzatra - ilyenkor pedig be kell fejezni a terhességet. Éjjel fél egykor érkezett a hölgy a pécsi klinikára, az utolsó pillanatban. Visszapótoltuk a magzatvizét és a 35. héten 2230 grammos fiú újszülöttet segítettünk a világra. A kisfiú 9 évesen az édesanyjával visszautazott Magyarországra tavaly júliusban. Megkérdeztem tőle, miért tett meg ilyen hosszú utat. Sohasem felejtem el amit válaszolt: "Azért, hogy megköszönjem a doktor bácsinak, hogy egyáltalán élhetek ezen a Földön".  Ennél nagyobb dicséretet nem kaphat egy orvos.



A módszert a világ számos országában ismertette. 1999-ben a kidolgozásáért és a klinikai gyakorlatba való bevezetéséért a Buenos-Aires-i Perinatológiai Világkongresszuson a Világtársaság Tudományos Bizottságába választották. Az úttörő módszerek kidolgozása és a klinikai gyakorlatba történő vezetése is hozzájárult ahhoz, hogy szülővárosa, Máramarossziget díszpolgárává választották.

- Először nagyon meglepődtem, hisz bár ott születtem (amikor még Magyarországhoz tartozott) azonban szüleim elköltöztek és így mindig Magyarországon éltünk. 1998-ban jártam először Romániában, Aradon, amikor a Magyar Nőorvos Társaság elnöke lettem. Korábban soha nem vettem részt a romániai találkozókon, nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi tartott vissza, talán bántotta a lelkemet, hogy a sors úgy hozta, szülővárosom nem Magyarországhoz tartozik.

 

Romániai útja során számos meglepetés érte. Barátságba került egy temesvári szülész professzorral, Munteanu doktorral, akivel a mai napig jó kapcsolatot ápol. Egyedüli magyarként a Román Orvos Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 

- A hatvanadik születésnapomra eljött a temesvári professzor, Munteanu és levetített egy filmet, amelyben egy 1942-es szülészeti napló volt látható, benne édesanyám neve, a dátum (1942 június 6.), amikor születtem és a nevem. Őszintén megmondom nagyon elérzékenyültem. Ekkor határoztam el, hogy minden körülmények között el kell utaznom Máramarosszigetre. 

Első utazása a szülőhelyére nem maradt túl emlékezetes, a portáson kívül nem igazán tudtak magyarul az ottani kórház dolgozói.

- Ez után érthető, hogy amikor nyolc évvel később felhívott a máramarosszigeti Városi Tanács egyik tagja, Béres Ildikó - majd pár nap múlva Munteanu barátom, hogy tőle is kérték az életrajzomat -, hogy a szülővárosom díszpolgárává akarnak avatni, nagyon meglepődtem. Kicsit kétkedve fogadtam a kinevezést, mivel addig csak kétszer jártam ott. Amikor odaértünk, a szülészeten az osztályvezető főorvosnő és munkatársai szeretettel vártak, megmutatták a szobát ahol születtem (soha nem hittem volna, hogy az ember ennek láttán ennyire el tud érzékenyülni), majd a polgármesteri hivatalban, ünnepélyes tanácsülés keretében kaptam meg Máramarossziget díszpolgára címet. 

A professzor szerint „amit másokért teszünk, az fennmarad mindörökre, amit magunkért, az elmúlik velünk együtt". Mottója, hogy a legdöntőbb dolog, hogy embernek kell lenni mindig, minden körülmények között.
 

Horváth Patrícia - Fotó: Dittrich Éva