Pécsi Arcok - Egy másik világ: Antoni csodaországa a Széchenyi téren

Elég egy rövid sétát tennünk a Széchenyi téren, s egyik másik világba csöppenünk. Az egykori Nádor Szálló fölött különös, szép formájú növény, kellemesen hívogató asztal  kelti fel érdeklődésünket. A volt sörözőbe lépve óriási kerámia vázák, vesszőből fonott koszorúk, kisebb-nagyobb varázslatos színű és formájú kerti és beltéri edények, kerámiagyöngyök minden mennyiségben, színben, formában, virág kompozíciók.

Az emeleten kiállítást is szemlélhet a látogató, mert az Art § Flowers (Művészet és Virágok) a kerámia tárgyakon és a virágokon túl szívesen helyet ad jó művészek kiállításainak is. Amúgy is úgy járunk itt, mintha kiállításon lennénk, mindent megcsodálhatunk kedvünkre. Szívesen látja a betérőket is a tulajdonos és a remek tárgyak tervezője, a holland Antoni Hendrix, aki már 22 éve él Pécsett.

- Miért választotta életteréül pont Pécset és mi tartotta itt 22 hosszú éven át? Hogy került ide?
- Sokfelé jártunk Magyarországon és Pécsbe beleszerettünk.

- Azóta is így érzi?
- Ez egy élhető város, szeretem az emberi történeteket hallgatni, figyelem, ahogy él és változik Pécs, jók a szórakozóhelyek is, de gazdaságilag hátul ballag.

- Itt, a boltban minden a saját keze munkája. Milyen alapokról indult?
- Mester virágkötő vagyok, olyan 5 éves iskolát végeztem Hollandiában, ahol nemcsak a virágkötés ezer módjával ismerkedtünk, hanem művészeti képzést is kaptunk, rajzot, művészettörténetet oktattak nekünk kiváló mesterek magas óraszámban. A diplomamunkám egy vad absztrakt konstrukció volt, metál drótokból és növényekből. Kezdettől sokat, majd egyre többet dolgoztunk, mikor már sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, változásra vágytunk. Egy belga barátommal elindultunk és kerestünk egy helyet, ahol jól érezzük magunkat. Bútort, üveget, kerámiát terveztünk, az volt a vágyunk, hogy egy ideális helyen legyen olyan üzemünk, ahol le lehet gyártani, amit megálmodtunk. Eladtuk a belga üzletünket és Magyarországon utazgatva megtaláltuk álmaink helyét Pécsváradon. Ott dolgoztam eddig, most nagy változásra szántam el magam, kilépek és csak tervezőként veszek részt a munkájukban, mert nagyon szeretem őket. A Kővágószőlős és Hetvehely közötti új üzemem más lesz, ott ékszereket és kisebb tárgyakat készítünk. Sok tervem van, exportálni is fogunk, tanfolyamokat is szervezünk, bárki jöhet, kap agyagot, saját golyócskákból elképzelései szerinti ékszereket készíthet. A Baranya Szépe választáson is a mi ékszereinket viselték a lányok, akkor nagyobb, mutatósabb darabok készültek, hogy a pódiumon jobban mutassanak.

- Amikor 4 éve megnyílt a bolt, nagy örömmel láttam, hogy elhoztak magukkal egy fantasztikus kultúrát Hollandiából, ahol nagyra becsülik a virágot, a kerti és beltéri kerámiát. Csodálkoztam, hogy már hosszú évek óta dolgoznak Pécsváradon, miért volt ez addig szinte titokban?
- Pécsváradon exportra gyártottunk, ezért nem jelentkeztünk Pécsett és környékén a termékeinkkel. Sokat köszönhetek ennek az üzemnek, hiszen ott tanultam meg mindent a kerámiáról, a korongozástól egészen a tárgyak építéséig erdélyi mesterektől. Főleg Árpira emlékszem, a fazekasra, aki több generáción át sajátította el szülőföldjén a szakmát. Az anyagok és a technikák ismerete is fontos. A fagyálló kültéri tárolók betonból készülnek, s szeretjük a japán raku technikán alapuló mázrepedéses tálakat is, melyek nem fagyállóak. A fényes vázák, edények mázasak, a máz lehet bronz, ezüst, fehér színű is.

- Mikor szép egy virágcsokor?
- Amikor organikus, egy kicsit vadabb, spontánabb, sok-sok virággal, zölddel, szóval természetes. Nem szeretem az itt megszokott masnikat, és összeállításokat. Még ha művirággal dolgozunk, sem lehet észrevenni, hogy nem igazi, de ezeket főleg bankok, szállodák kérik. Gyakran adunk tanácsot kertek, erkélyek díszítésére is, itt is a természetességre törekszünk minden esetben.

- Milyennek látnak bennünket, magyarokat, a kedélyünk, a mentalitásunk mennyire ismerős egy holland vagy belga embernek? Mondják, hogy szomorúak vagyunk.
- Persze, hogy szomorúak, mert nagy a szegénység, de azért vannak optimisták is. Egyszerűen nem tudom, hogy lehet élni ezekből a bérekből. Nagyon nehéz az élet itt Pécsett is, sok embernek gond fenntartani a családját. A bolt forgalmán is látszik mindez, biztos, hogy ilyen szempontból jobb lenne Bécsben, Frankfurtban, vagy Grazban üzemeltetni. Itt nem állnak sorba a vevők, csak az ékszerek érdeklik kicsit őket.

- Van olyan magyar ember, aki a nagy kaspókat is megveszi?
- Hatalmas kedvezményekkel eladunk párat ezekből is.

- Soha nem gondolt arra, hogy elmegy innen?
- Nem, soha. Itt van a lányom, a lakásom, a volt gyár, az új üzem. A lányom ügyes, be is segített a nyáron, de ő építészetet tanul és most éjjel-nappal tanul, rajzol, maketteket épít. Nem ér rá a boltban dolgozni, majd az új üzemben lesznek munkatársaim.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva