Pécsi Arcok - Farkas Tamás, a humánökológus, aki jelenleg 600 állat életéért áll jót a Misinában

Nemrég újabb sikert könyvelhetett el a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület, miután megnyerte az egyik legnagyobb áruházlánc által kiírt közönségszavazást, amely jelentős pénzadományt biztosított az egyesület számára. Farkas Tamás (képünkön), a szervezet vezetője erre csak azt mondja, igyekeznek minél több gyermekkel és családjukkal megismertetni az állat- és természetvédelem fontosságát. Sorozatunk következő részében a városszerte ismert állatbarátot szólaltatjuk meg.

- Családi hagyomány az állatok szeretete?
- Nagyapám falusi tanító és iskolaigazgató volt. Mivel faluról jött a család is - bár én Pécsett, Gyárvároson születtem -, mindig tartottunk állatokat, mindig állatok között töltöttük az életünket. Nagyapámmal sokat kirándultunk, füvet szedtünk a nyulaknak, hogy biztosítsuk az állatok ellátását. Ez fertőzött meg gyerekkoromban, részben a pedagógiai vonalon, részben a természet- és az állatok szeretetében is.

- Hogyan és milyen összefogással jött létre a Misina Egyesület?
- Az egyesület 1994-ben alakult meg. Soha életemben nem szerettem volna egyesületet alakítani, sem vezetői funkcióban tetszelegni - remélem, most sem tetszelgek. Igazából teljesen véletlenül alakult így. Én akkoriban már itt tanítottam a Művészeti Gimnáziumban, s próbáltuk feszegetni a határainkat. Én a gyakorlati természettudományos oktatás híve vagyok. Részt vettünk olyan dolgokban, részben a gyerekekkel, részben a családommal, amelyeknek sok köze volt a természet- és állatvédelemhez. Az iskolában létrehoztunk egy természettudományos klubot, amelynek tagjai az állatkertben fotóztak és videóztak, az állattartás kutatásával, etológiával foglalkoztunk. Kerestük azokat a témákat, amelyekkel érdemes foglalkozni - hétköznapi formákban. Vizsgáltuk, hogyan lehet azokat beépíteni az oktatásba. Mindig azt mondtam, hogy nincsen olyan, hogy először tanítunk, utána pedig kimegyünk a természetbe, ahol egy teljesen más világ következik. Valahol az életre próbáljuk nevelni a gyerekeket. Több civil szervezet tevékenységében vettünk részt külsősként. Egyszer érkezett egy megkeresés, amikor három hölgy kárpótlási jegyen vett egy területet, s közölték, hogy állatmenhelyet szeretnének létrehozni. Ismerték a munkánkat és megkerestek, hogy szeretnék, ha segítenénk nekik. Rájöttünk, hogy csak szervezett formában lehet ezt az elképzelést megvalósítani. Ekkor hoztuk létre a Misina Egyesületet tizenhárom fővel, olyanokkal, akikkel korábban is együtt dolgoztunk: szakemberekkel és közvetlen munkatársakkal. Érdekes apropó volt, hogy hármójuk közül egyikük kempinget szeretett volna, abból végül is nem lett semmi. A másik két hölggyel viszont a mai napig is együtt dolgozunk a többfunkciós, természet-, állatvédő- és oktatóközpontban, amit mi Misina Majornak hívunk. A terveket elküldtük mindenfelé, a nagykövetségeken keresztül a minisztériumokig. Az önkormányzat is éppen akkoriban érezte úgy, hogy szükség van egy ilyen központra. 1995-ben vásároltuk meg a mostani területet, a Pécs-Somogyon található majorságot - részben önkormányzati támogatással, részben önállóan.

- Számos kitüntetést kaptak már tevékenységük elismeréseként, például Remény-díjat, de számos felajánlást is. Miképp vélekedik az ilyen díjakról és adományokról?
- Mindig jól eső érzés támogatást kapni. Nagyon sokat jelent - és nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is. A majorságnak a fenntartása havi hat és félmillió forintba kerül. Több mint négyszáz kutyáról és több mint kétszáz egyéb állatról gondoskodunk nap mint nap. Tulajdonképpen három fő tevékenységünk van, amit egy negyedik foglal keretbe. Az egyik a tipikus állatotthon-állatmenhely funkció. Főleg Pécsről és a pécsi kistérség területéről kerülnek hozzánk állatok, elsősorban kutyák, de macskaházat is létrehoztunk a már korábban felállított rágcsálóházunk mellett. Szerződésünk van az önkormányzattal a gyepmesteri részfeladatok ellátásáról, ami azt jelenti, hogy a gyepmester azonnal hozzánk hozza be az ebeket.

- A másik fő funkció?
- Az állatbemutató, amely az őshonos magyar állatfajták (szürkemarhák, bivaly) bemutatását célozza. Én mint gyakorló pedagógus naponta szembesülök azzal, hogy a gyerekek nem ismerik a fajokat - ez egyébként a gyakran a felnőttekre is igaz sajnos. Az őshonos állatfajták 2004 óta különleges védettséget élveznek, hungarikumok. A harmadik fontos funkció a repatriálás, az állatok visszavadítása, visszahonosítása. Ez elsősorban a madarakat érinti. 2000 óta működik a telepünk Dél-Dunántúlon egyedülállóként a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal együttműködésben. A madarakon kívül azonban sok más állat is bekerül hozzánk a vidrától kezdve a vaddisznóig és a nyestig. Ez évente több mint kétszáz állatot jelent. A cél az, hogy meggyógyítsuk és felneveljük őket, hogy aztán visszakerüljenek a természetbe. Az egészet pedig átfogja a természettudományos oktatás, az állatvédelmi és környezeti nevelés. Évente 25 ezer látogatónk van, talán ennek is köszönhető magas az örökbefogadások száma is. (Évente nagyjából 1400 kutya kerül be hozzánk. Volt olyan nap, amikor negyven kutyát hoztak be.) Az oktatás több részből áll: járnak hozzánk szervezett diákcsoportok, számukra gyakorlati foglalkozásokat is tartunk. Szakköröket is működtetünk, amelyek közül talán a lovas szakkör a legnépszerűbb, de a Misina Kutyaiskolát is sokan szeretik.

- Mint gyakorló pedagógus miként vélekedik a közoktatásban zajló folyamatokról, különös tekintettel a természettudományos képzés hátrányos helyzetére?
- Talán azért is vagyok pedagógus, mert szeretem feszegetni a határokat, persze jó értelemben. Nincs olyan, hogy biológia, földrajz, fizika, kémia, ezek összefüggő tárgyak. Összefüggő tudományterületekről van szó. Amit bánok, az pont ezeknek a folyamatoknak a megakadása. A földrajz-biológia mellett humánökológus is vagyok, ami éppen az összefüggéseket emeli ki. Örülnék, ha az integrált tárgyak nem szorulnának vissza. A jelenlegi tantárgyi struktúra sajnos nem ezt mutatja.

- Az egyetemen is kevesen végeznek természettudományi szakokon. Hogyan lehetne rávenni a fiatalokat arra, hogy ilyen szakokra jelentkezzenek?
- A tudás mostanában egy kicsit leértékelődött, s ez egy hosszú, évtizedes folyamat eredménye.Lehetséges persze, hogy erről mi pedagógusok is tehetünk, de küzdünk azért, hogy ez ne így legyen. Másrészt a felsőoktatásban is szükség lenne egy olyan struktúraváltásra, amely során ott is jobban előtérbe kerülnének az integrált tantárgyak. Ha nem úgy végeznek a tanárok, hogy értenek több területhez, akkor szakos tanárként meg kell küzdeniük azért, hogy összerakják a megfelelő ismerethalmazt, amit továbbadhatnak.

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva