Talán nem minden pécsi tudja, hogy az első magyarországi tiszteletbeli finn konzul városunkban él. Amellett, hogy erősíti a kapcsolatot az északiakkal és segíti beilleszkedésüket, egy hangulatos hotel-fogadót üzemeltet, a Szent György Lovagrend büszke tagja és ha lehetősége adódik, önkéntes feladatokat vállal. Kator Györgyről van szó, akivel a pécsi fogadósok helyzetéről, a lovagrendről és a konzuli privilégiumokról beszélgettünk. 

- Ön a Szent György Fogadó tulajdonosa is. Vállalkozóként hogyan birkózik meg a jelenlegi gazdasági helyzettel?
- Soha nem gondoltam volna, hogy az új autópálya majd elviszi a vendégeimet. Mivel a fő vendégköröm, vagyis az üzletemberek két óra alatt visszaérnek Budapestre, már nem alszanak a szállóban. A családoknak Pécsett pedig nincs túl sok lehetőségük a szórakozásra - számukra alig tudunk programot kínálni, Pécs vonzereje már elveszett. Bevétel alig jön, ezzel szemben a rezsiköltségek emelkednek. Elég sokat kell tenni ahhoz, hogy vendégeket szerezzünk. A környéken szerencsére ingyenes a parkolás, így például ebédidőben nem kell még ennek díjával is foglalkoznia a fogyasztó vendégeknek, déltájt ezért elég sűrű az éttermünk forgalma. Emellett nemrég kaptunk engedélyt étel kiszállításra is. Minden nap ötven menüt viszünk a Támasz Alapítvány József Attila utcai hajléktalanszállójába. 

- A Szent György Lovagrend helyi vezetőjét tisztelhetjük is Önben. Melyik volt előbb, a fogadó vagy a rend?
- 1998-ban kerestek meg azzal, hogy visegrádi központtal újjáalakul a Lovagrend. Akkor nyolcunkat avattak fel, mára tizennyolcan vagyunk tagok Baranya megyéből. Főleg karitatív tevékenységet folytatunk. A Pécsi Jótékony Nőegylettel is közösen szoktunk dolgozni. Valószínűnek tartom, hogy a fogadó neve miatt kerültem a látókörükbe.

- A fogadónak van szerepe esetleg a finn tiszteletbeli konzuli cím elnyeréséhez is? 

- Lehet. Annak idején azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák a konzuli címet. Erre is felkértek, amit elfogadtam, a külügyminisztérium a kérvényezést megvizsgálta, aztán konzullá avattak. 1995 környékén egy vidám finn csapat érkezett a szállóba, összebarátkoztunk, aztán mint utóbb kiderült, egyikük a magyarországi finn nagykövet volt. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha felkérnének a szerepre. Úgy voltam vele, hogy ha szerinte el tudnám látni a szükséges feladatokat, akkor miért ne? Így lettem az első tiszteletbeli finn konzul Magyarországon a második világháború óta.

- Mi a dolga egy konzulnak?
- Már nincs annyi felelősség rajtunk, mint régen. Kezdetben közjegyzői feladatokat is elláthattam, s ha valaki elhagyta a papírjait, eljárhattam az ügyében. Emellett, ha Finnországban szavazás volt, nekem köszönhetően itt is volt lehetőség leadni a voksokat. Most inkább gazdasági-kulturális, mondhatni protokolltevékenységre szűkül a feladatkör, de ha valakinek segítség kell, mindig megtalálnak.

- Milyen privilégiumokkal jár e cím?
- Mindenki ezt hiszi, de szó sincs róla. Ez egy tiszteletbeli cím, senki semmit nem dotál vele kapcsolatban. Semmilyen támogatást én, mint finn tiszteletbeli konzul, nem kapok. Ezt nem is bánom, teszem hozzá. Egyébként hetvenöt éves korig lehet valaki tiszteletbeli konzul, aztán mielőtt leköszön, javaslatot tehet utódjára.

- Milyen tevékenységeket folytat Pécsen finn konzulként?
- December hatodika Finnország nemzeti ünnepe, ekkor minden évben fogadást adok a közgyűlés dísztermében, ahová a város prominens embereit hívom meg. Kétszer lehoztam a finn mikulást, illetve finn heteket is szervezek minden évben.

M. A. - Fotó: Dittrich Éva