Ugyan a Széchenyi térre álmodott szánkózás idén pénzhiány miatt elmaradt, Patartics Zorán nevéhez számos sikeres civil projekt fűződik. A lapunk publicisztika rovatát is erősítő építész szerint "társadalmunkban általános bizalmatlanság uralkodik, ugyanakkor a politikán kívüli szereplők egyre nagyobb szerephez jutnak". A vele készült interjúnkból az is kiderül, egy többmilliárd forintos megbízásra is lehet nemet mondani.   

- Több mint egy éve véget ért az Európa Kulturális Fővárosa Évad. Ekkora időtávlatból hogy látja, mit hozott Pécsnek az EKF?
- Sokan azt gondolják alapkérdésnek, hogy sikeres vagy kudarcos volt-e az évad, ám szerintem ezt a megközelítést el kell kerülni. A 2010-es esztendő véleményem szerint hozott eredményeket és szolgált fájó tapasztalatokkal egyaránt. Értelmetlen volna megkérdőjelezni a város részbeni megújulását, főként térbeli, infrastrukturális szempontból. Örömmel látom, hogy az infrastruktúra átalakulása visszahat a szervezetekre, bár az ideális az lett volna, ha a kulturális szervezetek maguk is kulcsszerepet töltenek be a beruházások alakításában. A szervezetek közül a Pannon Filharmonikusok Zenekar tudott a legjobban lendületet meríteni az EKF-ből, amit a környezetére is képes szétsugározni. Az EKF egyik tanulsága, hogy a kapcsolatainkban általános probléma a bizalmatlanság, és az együttműködésben is volna mit tanulnunk. Ez nem csak a civilek és a politikusok közötti kapcsolatokat bénítja meg, de a civilségen és a politikán belülieket is.

- Mekkora szavuk van napjainkban a pécsi civileknek?
- Az elmúlt időszakban felértékelődött, vagy inkább megkerülhetetlen lett a civilség. Látványos sikerekről még nem beszélhetünk, de pozitív elmozdulásról feltétlenül. Leszögezem, nem tartozom és soha nem is tartoztam semmilyen párthoz. Ebből a nézőpontból úgy látom, hogy Pécs jelenlegi polgármestere, vagy Kővári János képviselő valóban törekszenek a civilekkel való viszony átalakítására. Pécsett korábban ez fel sem merülhetett. Nagyon ígéretesnek tűnik például, hogy a politikán kívüli szereplők is szót kapnak a város hosszútávú fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. Még nem tudhatjuk , ez mennyiben valósul meg, de korábban erre sem volt példa.

- Rátérve a szakmájára: építészeti szempontból milyen jövő előtt áll Pécs?
- Az építészet jövőkérdéseit nagyobb folyamatok fogják eldönteni, nem egy város. De kétségtelen, hogy a városnak is lehetne egy amolyan mini-építészetpolitikája, víziója arról, hogy a város fejlődésében az építészet minőségi kérdéseinek, vagy a meglévő építészeti értékeinek milyen szerepet szán. Az elkövetkező időszakban a fenntarthatóság és az energiatudatosság alapvetően kell meghatározza az építészeti feladatokat. Ezeket a kérdéseket a város nem bízhatja csak a szakmára, és jól látható, hogy az előttünk álló szemléletváltásban sokszor a szólamok fogják helyettesíteni a szakmaiságot. Folyamatos megújulásra, a meglévő épületeink megújítására van szükség, de szakszerűségre is, nem csak annak a látszatára. Ehhez koncepciók, jó szabályzók és főleg a minőség számonkérése és ösztönzési rendszerek kellenek. Ebből nem sok minden van ma meg Magyarországon. Közbeszerzési eljárás viszont van, ami mindezt bünteti.

- Ha jönne egy dúsgazdag befektető, aki szabad kezet adna Önnek, mit építene a városban?
- Ilyen megbízást nem lehet elvállalni. Az építészek hajlamosak azt hinni, hogy mindenhez értenek. Sajnos az EKF is jól mutatja, milyen az, amikor épületek gazda nélkül születnek, az építészre maradnak a gazda döntései. Erre egy példa: a Zsolnay Kulturális Negyed esetében nem most kellene gondolkodni, hogy mire is használjuk majd, hanem már a tervezéskor ki kellett volna találni, mire akarunk házakat építeni. Tervezőként én feladatomnak tekintem, hogy mindent megtudjak a megbízó elképzeléseiről, de a házzal, térrel vagy bútorral szembeni más elvárásokról is. Ebben a folyamatban ha kell, rávilágítok azokra a pontokra, ahol szerintem ellentmondások vannak. Az építtető általában laikus, az én dolgom, hogy már a feladat megfogalmazása során rendelkezésére bocsássam a szakértelmemet, hogy megóvjam a lehetséges tévedésektől. Egy-egy ilyen tévedés nagyon sok pénzbe kerül, és a cél, hogy elkerüljük, nem hogy megbékéljünk vele. A szabadsággal sokan visszaélnek, így a megbízónak és a tervezőnek sok munkával kell azt a bizalmi helyzetet megteremteni, ami aztán megsokszorozza a lehetőségeket. Alapkérdés, hogy az építész nem a saját pénzét költi.

- Pécsett melyik épületeket tervezte?  
- Az első olyan épület, amely szakmai szempontból is országos elismerést hozott, a Gandhi Gimnázium kollégiumi épületegyüttesének átalakítása és bővítése. Ez a volt Mecseki Szénbánya épületéből született, több tervező keze munkáját viseli magán, és a mai napig nem épült meg minden ütem. A legújabb épületem pedig a Zsolnay Vilmos úton, a Budai Vámhoz közel eső motoros üzlet. Pécsett található még pár családi ház, melyet terveztem, de munkáim jelentős része az ország távoli pontjain található, így Győrben, Gyulán és Pakson is. Vicces, hogy miközben Pécsett elismert építészként tartanak számon, alig terveztem házakat a városban.

- Mit szeret leginkább tervezni?  
- Minden érdekel, ami az építészettel kapcsolatos. Számomra az építészet a megismerés egy módszere, vagy csatornája. Egy szemléletmód, amivel sok feladatnak a végére lehet jutni, ha kreatívan csinálod, és persze őszintén, nem eljátszva. Nagyon foglalkoztat a feladat lényegének a megtalálása, hogy ne közhelyes válaszok szülessenek. Például a motoros üzlet kapcsán sokat foglalkoztunk azzal, hogy egy kereskedelmi épület hogyan tudja a leghatékonyabban megmutatni a tartalmát, a portékát. A közhelyes megoldások erre üvegdobozokat építenek, de azok csillogó üvegtestek lesznek. Nem látni be rajtuk, és ha igen, akkor a zsúfoltság miatt nincs időd az elsuhanó autóból meglátni azt, ami miatt drága és energiafaló üvegfalat építettek. A lényeg felismerése és a közhelyekkel való szakítás nem különcködés, hanem a munkám értelme, ami a megrendelő számára válik értékké. Az építészet számomra etikai probléma is.

- Mik a közéleti elképzelései a közeljövőt illetően?  
- Foglalkoztat, hogyan lehetne a szakmákat, a szakszerűséget a politikai döntéshozók számára fontosabbá tenni. Nem várhatjuk el egy politikustól, hogy ezeroldalas tanulmányokat, szakirodalmat olvasson. Számos, közérthető konferenciát tartottak az EKF időszakában a városban olyan témákban, amik Pécs jövője szempontjából meghatározóak lehetnének. A döntéshozók többnyire legfeljebb csak megnyitják az ilyen rendezvényeket, majd rögtön távoznak. Így nem találkoznak azzal a tudással, amire a városnak nagy szüksége volna. A „Kérdező polgármester" ötletem egy tévéműsort takar, amelyben a városvezető vagy bizottsági elnök egy kiválasztott szakembert kérdezne az adott szakterülettel kapcsolatban, a városhoz köthető témák mentén. Érdekes helyzet lenne, egy érdeklődő döntéshozó ugyanis nem mindennapi látvány - legalábbis napjainkban. De az ötlet nem provokáció, hiszen mindenki profitálhatna belőle, már csak a tudásszerzés és a bizalomépítés okán is.


Képünkön: Patartics Zorán.

Palotás P. - Fotó: Dittrich Éva