Pécsi Arcok - Pécsi tartományfőnöke lett júniustól a hazai pálos rendnek

Csóka János atya személyében június elsejétől pécsi szerzetes irányítja (méghozzá innen, Pécsről, tehát nem költözik el) az egyetlen magyarországi alapítású rend hazai közösségét. Sorozatunk következő részében a pécsi hittudományi főiskolán végzett tartományfőnököt kérdeztük arról, hogyan választotta ezt az életet, s milyen feladatai vannak a rendtartomány élén.

- Miért döntött úgy, hogy pálos szerzetes lesz? Honnan jött az indíttatás?
- Katolikus családból származom, bár nem ezen múlt, hogy szerzetes lettem. Már általános iskolás koromban volt egy olyan szándék bennem, hogy pap legyek. Mivel kevés pap van, úgy éreztem, hogy szükség van rám, „ember kell a gátra". A gimnáziumi évek alatt aztán eltávolodtam egy kicsit ettől a gondolattól, más dolgok, a sport és a természetgyógyászat kezdtek érdekelni. Ezzel együtt attól a gondolattól is eltávolodtam, hogy pap akarok lenni. Érettségi után elvégeztem egy könyvtáros asszisztens képző tanfolyamot, ebben az időszakban kaptam egy meghívást arra, hogy legyek pap. Ez egy belső indíttatás volt, egy megtérés és visszatérés az Úrhoz. Ennek lett a folytatása, hogy Ő újra elkezdett vezetni engem, és mutatta számomra az utat. A pálosokhoz egy későbbi útmutatása alapján kerültem.

- A családja hogyan fogadta az elhatározását?
- Nagyon pozitívan álltak hozzá, bár se nem bátorítottak, se nem tartottak vissza. Rám hagyták finoman, hogy ha komolyan gondolod, akkor csináld, de ezzel és ezzel a nehézséggel járhat együtt. Különösen édesapám tárta elém azokat a nehézségeket, amely várhattak rám, de pozitívan vették, hogy komolyan gondoltam.

- Egy ideig börtönlelkészként dolgozott Márianosztrán. Milyen élmények érték?
- Az egyik kolostorunk van ott, közvetlenül a börtön mellett, ezért a börtönlelkészi szolgálatot is mi, pálosok láttuk el - ez azóta megváltozott. Pár hónapig Pálosszentkúton voltam, utána helyezett Márianosztrára a tartományfőnök atya. Fiatal papként akkoriban kezdtem a pályafutásom, Márianosztrán közel két évig éltem. Érdekes világ, bár egyáltalán nem volt rossz. Valóban egyfajta kihívás volt, egészen sajátos jellegű a benti lelkipásztori tevékenység. Nem mondom, hogy nehezebb, de nem is könnyebb.

- Mennyire nyílnak meg a fogvatartottak, például gyóntatás közben? Érezhető-e változás jellemükben?
- Van, akiben van nyitottság, ez is változó. Én egy bizonyos csoporttal voltam kapcsolatban, akik rendszeresen kérték a segítségemet. A négyszemközti lelki beszélgetéseken valóban előkerültek nagyon mélyen rejlő lelki problémák. Emellett csoportos foglalkozásokon, hittanórákon - vagy, ahogy neveztük, missziókon -, szentmiséken, zeneszakkörben foglalkoztunk az elítéltekkel. Voltam minden fogvatartottnál, akkoriban nyolcszáz ember élt a börtönben.

- A korábbi „civil" életében kiépült kapcsolatait ápolja-e még?
- Van, akivel tartom, de vannak kapcsolatok, amelyek aztán megszakadtak. Idő és energia volna fenntartani azt a sok kapcsolatot, és tényleg vannak, amelyek elvesztették már aktualitásukat.

- Hogyan telik egy nap a közösségben? Hányan vannak Pécsen?
- Pillanatnyilag öten vagyunk ebben a közösségben. Reggel fél hatkor kelünk, hattól hétig közös imádságot tartunk, délelőtt egyéni imádságaink vannak, illetve elvégezzük egyéni feladatainkat. Ha nagy vonalakban nézzük, akkor a délelőtt egyfajta szabadidő a saját feladatokra. A déli órákban ismét találkozunk, közösen ebédelünk és imádkozunk. Délután ismét mindenki megy a maga feladatára: misézés, gyóntatás, lelkivezetés, tanácsadás, hivatalos ügyek intézése, de ide tartozik például a kerti munka is. Öt és hat óra között szentmisét tartunk, két templomot látunk el a városban. Este újra találkozunk, ekkor ismét közös imádság és vacsora zárja a napot.

- A hívők mennyire „szeretik" a közösséget, mennyire „népszerű" a rend a körükben?
- Nem mondom, hogy tömegek keresnének fel minket, de nem panaszkodhatunk. Az emberek járnak a templomainkba, szeretnek bennünket.

- Milyen folyamat vezetett odáig, minek köszönheti, hogy ön lett június elsejétől a pálosok magyarországi tartományfőnöke?
- Miután beléptem a szerzetesrendbe, elvégeztem a teológiát, felszenteltek pappá, majd örökfogadalmat tettem, amely azt jelenti, hogy az ember végérvényesen elköteleződik ehhez a közösséghez. Ahhoz, hogy valaki tartományfőnök legyen, legalább tízéves örökfogadalmasnak kell lennie. Vagyunk jó néhányan a közösségen belül, mások is szóba jöhettek volna, de rám esett a választás. Ez három évre szól, ami után még egyszer három évre megválasztható a tartományfőnök. Más előírás nincs. Nyilván olyan valakit választ meg a közösség, akiről úgy gondolja, hogy jó vezető lesz, megvan benne a megfelelő lelkiség, hogy jó irányba és szellemiségben vezesse a közösséget.

- Mi pontosan egy tartományfőnök feladata?
- Ha a pálos rend felépítését nézzük, akkor kitűnik, hogy van egy legfőbb vezető, a rendfőnök, aki a világ összes pálos szerzetesének, körülbelül ötszáz szerzetesnek az elöljárója. Vannak különböző tartományok, például a magyarországi rendtartomány, de jó néhány országban van közösségünk még. Azok élén áll a tartományfőnök, aki vezeti az adott tartomány életét. A hierarchia alsóbb fokán vannak a kolostorok vezetői, a házfőnökök, és akadnak még kisebb tisztségek, elöljárók. Hogy mi egy tartományfőnök feladata? Ezzel még én is ismerkedem, de tulajdonképpen a közösségről való gondoskodás, a mindennapi élet szervezése. Ez egy szolgálat, amely biztosítja a közösség számára azt, ami a papi, szerzetesi élethez és feladataik teljesítéséhez szükséges. Továbbá képviselni a rendet kifelé, a külvilág felé, amennyire arra szükség van.

- Magyarországon négy helyen működik pálos közösség. Mi alapján döntik el, hogy ki hová kerüljön?
- Ezt a tartományfőnök határozza meg a szükség és a megbeszélés szerint. Bárki bárhova helyezhető, a gyakorlatban ez nyilván úgy működik, hogy a tartományfőnök mérlegeli, mi lenne a legjobb az illetőnek.

- A világ néhány meglepő pontján is található közösségük...
- Dél-Afrikától kezdve Ausztrálián át Németországig és az Egyesült Államokig vannak közösségeink. Ötszázan vagyunk összesen, húszan magyarok. A rend tagjainak zömét lengyelek alkotják, de vannak horvátok, fehéroroszok, szlovénok is. Sok helyen azonban lengyelek vannak, mivel a történelem során alakult úgy, hogy Lengyelországban maradt meg a rend, nem volt évszázadokig betiltva, ott erősödött és gyarapodott tovább, és ezzel a helyzeti előnnyel indult a rendszerváltás idején.

- Ha valaki pálos szerzetes szeretne lenni, milyen feltételeknek kell megfelelnie?
- Mivel mi hívő katolikusok vagyunk, először is katolikusnak kell lennie. Mi legalább négy órát imádságban töltünk naponta, ez eleve meghatározhatja azt, hogy ki szeretne közösségünk tagja lenni. Ez ugyanis nem mindenkinek természetes. Volt, aki emiatt nem lett pálos. Tehát olyan férfiak jelentkezhetnek, akik nem házasok, elkötelezett hívők. Van egy fél évig tartó jelöltségi idő, ezalatt kölcsönösen megismerjük egymást. Ezt követi a noviciátus, az egy évig terjedő újoncév. Ez a képzés időszaka, a jelölt rendtörténetet tanul, a lelkiélet alapvető igazságait ismeri meg, azaz megtanul jobban imádkozni, elmélkedni, fejlődni az istenkapcsolatában. Emellett begyakorolja magát a szerzetesi életbe, ha vannak nehézségei, elakadásai, akkor a mestere segítségét kérheti. Egy kicsit védett, segített, kísért időszak ez, ami után ideiglenes fogadalmat tehet, majd általában öt évre rá örökfogadalmat.
 

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva