Pécsi Arcok - Varga Jenő: "Szüleim a föld rabjai voltak"

- Hazajár még alföldi szülőfalujába?

- Máig nagyon szeretem Páhit, édesanyám ma is ott él, sűrűn járok haza. Érdekes kettősség figyelhető meg a településen: az 1870-es években telepítettek az alföldi futóhomokra szőlőket, akkoriban érkeztek a szülőfalumba a katolikus jászok és az evangélikus szlovákok. A jászok kemények, öntudatosak, függetlenek, nyakas katolikusok voltak, míg a szlovákok kicsi puhábbak, alkalmazkodóbbak, lágyabbak. Ezek a tulajdonságok megtalálhatóak bennem is, hiszen apám jász, édesanyám pedig szlovák.

- Milyen a családi háttere?

- Szüleim paraszti családból származtak, édesapám hentes volt. A falu egyik szegény sorsú családja volt a mienk, s az egyetemen a leghátrányosabb helyzetű besorolású diákként mindössze 50 forintot fizetettem a kollégiumért, az ebédért és a vacsoráért. Az iskola mellett természetesen dolgoznom kellett, például a Zöldértnél voltam "állandó" alkalmi munkás, pakoltam a krumplit a pécsi pincerendszerben. Nyáron segédmunkát vállaltam a kőművesek mellett - nem esett nehezemre. Ma is szeretem az ilyen munkát otthon magam elvégezni. Most is rengeteget dolgozom, nem szoktam elfáradni. Az élet ezt rótta rám. Őseim nem ismerték azt a fogalmat, hogy "sétálni", és alig ismerik azt a szót, hogy "nyaralni". Tavaly én is csak két és fél napig voltam szabadságon. Jelenleg a feleségemet és engem is a fővároshoz köt a munkánk, a nejem két éve, én pedig közel tíz éve vagyok kétlaki. Hétfőtől csütörtökig Budapesten vagyunk, de három napot mindig itthon töltünk. Évente százezer kilométert autózom: nincs sofőröm és sokszor a vezetés közben hozok döntéseket is.

- A szabadidő viszont azért is fontos, hogy az ember azt a családjával, a barátaival töltse...

- Amiből nekem kevés van, az az idő. Én nem nagyon tudom másképp szervezni az életemet, minthogy sokat munkálkodjam. Őseim a föld rabjai voltak, látástól-vakulásig dolgoztak a megélhetésért. Nekem ez természetes dolog, s nem hiszem, hogy meg kellene attól változnia egy embernek, hogyha valamit, amire korábban esélye sem volt, most már bátran megtehetne. Van persze aránytalanság, de igyekszem azért találkozni a családommal, a lányommal és édesanyámmal is naponta beszélek telefonon. Ők nagyon fontosak számomra, ráadásul van már egy másfél éves kisunokám is.

- Hogyan került a politikába?

- 1988-ban a reformköri mozgalmak és a rendszerváltás előtti megújulási hullám vitt közelebb a politika fősodrához. Gazdasági titkár voltam az MSZMP-ben, de ez csupán néhány hónapig tartott. Az évben ugyanis elhelyezkedtem egy budapesti kisszövetkezetnél, amely rengeteg mindennel kereskedett: irodagéppel, orvosi műszerrel, élelmiszerrel... Ez a szinte ügynöki munka nagyon jó iskola volt számomra. A politikában a nyolcvanas években sem volt komoly szerepem, engem mindig a gazdaság érdekelt. A mai kapcsolataim is inkább onnan származnak, hogy a jogi és a közgazdasági karon tanítottam.

- Mondják, hogy Gyurcsány Ferenccel ma is jó viszonyban van.

- Természetesen őt is ismerem, mint ahogy számtalan emblematikus jobboldali személyiséget is ugyanilyen jól ismerek. Azt gondolom, hogy nem kerültem túl közel a politikához - sem a rendszerváltás előtt, sem azt követően. Ma mindkét nagy erővel egyforma távolságot tartok, bár mindig inkább arra igyekeztem, amelyik éppen nincs hatalmon. Napi kapcsolatom viszont nincs a politikával.

- Baloldalinak tartja magát?

- Igen. Megjegyezném, hogy a konzervatív értékek közül a szeretet az egyik legfontosabb, a baloldali értékek közül pedig a szolidaritás - a kettő nagyon hasonlít egymásra. Egymás elfogadását is fontosnak tartom, ahogyan a liberális értékeket is. Édesanyám vallásos elvei pedig meghatározóak, tőle ugyanazt hallom, mint amit a baloldali szolidaritás is jelent.

- Mit jelent Önnek Pécs?

- Ahogy másoknak, nekem is több mindenből tevődik össze: az egyetem óta a baráti köröm nagyjából azonos és van egy Weöres Sándor vers is, amely arról szól, hogy Pécs az a város, ahol a Jakab-hegyen már februárban hóvirág virít. Az első nagy felelősséggel járó felszámolásom is Pécsett volt, s a Hantarex felszámolása során volt részem abban, hogy a Nokia, az Elcoteq elődje a városban telepedett le - a céget úgy adtuk el, hogy közben déli határaink mellett dúlt a balkáni háború. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének Dél-Dunántúli Regionális elnökeként pedig mindent el szeretnék követni annak érdekében, hogy a város gazdasága helyre álljon, és befektetőket hozzak, akik munkahelyeket teremtenek.

- Miért éppen most lát erre lehetőséget?

- Kegyelmi állapotban van Pécs: van egy olyan polgármestere a városnak, akit nagyon sokan támogatnak, 2010-ben eléri az autópálya, s a hamarosan bekövetkező horvát uniós csatlakozással Baranya már az EU legkülső hátárának számít, az EKF pedig - ha mást nem is, de - ismertséget hoz a megyeszékhelynek. Ezekre támaszkodva egy rendkívül erős - többek között nagyvállalati - lobbival eredményt lehet elérni. Ennek érdekében szervezek jövőre a gyáriparosok szövetségének, illetve Pécs városának részvételével és a horvát partnerszervezettel közös találkozót, konferenciát. A cél a horvát-magyar gazdasági-, és vállalatok közötti kapcsolatok élénkítése, én ma ebben látok pályát, s ezt meg is fogom csinálni. Mindezek mellett egy, a dél-dunántúli közlekedésre vonatkozó konferenciát is rendezek majd, hiszen az M6-os autópályának a horvát határig való megépítése rendkívül fontos - ez összekötné a várost Belgráddal és a Balkánnal -, s a 2013-tól megnyíló uniós fejlesztési források elnyeréséért már most el kell kezdenünk lobbizni. Részemről ugyanakkor ehhez egy gazdaságfejlesztési központtal tudok még hozzájárulni. Hangsúlyozom: nem dumálni akarok, hanem tettekkel előre vinni a térséget.

- Tavaly még a száz leggazdagabb magyar listáján szerepelt, ma e tekintetben mi a helyzet? 
- Az elmúlt évben mindenkinek kisebb lett a vagyona, főleg azoknak, akik ingatlanokkal foglalkoznak, így nekem is. Ha érti, én nem a vagyonommal, hanem a veszteséggel nem kívánok elszámolni... De nem "dolce vitára" költöttem a pénzemet, soha nem éltem pazarló módon, spórolok ma is. Ma is megnézem, hogy mit veszek meg. Azt mondják, hogy drágán a buta ember is tud vásárolni.

- A pénz nem változtatta meg?

- Azt hiszem, hogy nem. A pénz csapda: az ember könnyen elhiszi, hogy nagyon okos. Elbizakodott lesz, pedig semmivel sem tud többet, mint azelőtt. Attól még nem lesz senkinek ferde szeme, ha megtanul japánul.

B. M.