Pécsi arcok (9.): Gergely Róbert

2008. január 11. péntek 22:40

Érdekes személyiség Gergely Róbert, hiszen egyszerre rendelkezik színészi tehetséggel, s a muzsika iránti szenvedéllyel. Ennek kamatoztatására elsőként éppen a Pécsi Nemzeti Színházban kapott lehetőséget, ahol többek között A kaktusz virága, a Chicago és a Vértestvérek, című musicalekben, valamint egyéb zenés darabokban lépett fel. Az igazi országos hírnevet azonban a popzenei életben való megmerítkezés hozta meg számára: a színészet és az éneklés azóta is lételeme.

- Napokon belül ötvenéves lesz...
- Magam is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan megy az idő, de semmi okom a szomorkodásra: remélem, még hosszú út áll előttem. Nem lehetek elégedetlen az eddigi pályámmal, hiszen szerencsére fenn tudtam tartani magam, s a közönség a mai napig szívesen lát a színpadon.

- Pécsett kezdte a pályáját. Jelent ez Önnek még valamit, így az évtizedek távlatából?
- Teljes mértékben: óriási szerencsém volt, s ma is hálát adok az égnek, hogy a Mecsekaljáról indulhattam el. A pécsi évek egész eddigi pályafutásom alatt etalont jelentettek számomra, hiszen a színészi munkát, s a teljesítményeket is mindig a pécsi évekhez mértem. Minden alapélményt innen kaptam, ez a színház volt az a trambulin, amiről elrugaszkodhattam. Megvallom, sok minden hiányzik, amit a városban tapasztalhattam meg, élhettem át: s itt nem csak az elmúló fiatalságomra gondolok. Olyan kiváló színházi műhelymunkában, amit Nógrádi Róbert igazgatása alatt élhettem meg, azóta sem vehettem részt. Jó szívvel emlékszem az egykori kollégákra is, így a pécsi gondolatok olyan arcokat hoznak elő belőlem, mint Faludy Lászlóé, N. Szabó Sándoré, Unger Pálmáé, Vári Éváé, Krasznói Klárié, Kulka Jánosé vagy éppen Lang Györgyié. Bár nagyon sok kedves kollégát említhetnék még a portástól egészen a műszaki segítőkig.

- Hősszerelmes színészként és popénekesként is ismerik. Mérleget tud vonni, hogy melyik művészeti ág hangsúlyosabb az Ön számára?
- Ha valaki énekes-színésznek tartja magát, alakításait általában összemossák a musical-szerepekkel, holott a művész általában nem így gondolkodik. Én ráadásul alapvetően prózai színész vagyok, ám bebizonyosodott, hogy a zenés produkciókban találom meg inkább a helyemet, az országos hírnevet ráadásul a pop hozta meg számomra. A színházba járó néhány ezer emberen kívül rövid időn belül milliók ismertek meg, amikor befutottam, s egyszeriben azzal kellett szembesülnöm: táncdalénekesként tekintenek rám. Számomra viszont mindkét műfaj egyaránt fontos, ezért egész pályám alatt azon dolgozom, hogy mindkét oldalon sikerüljön ugyanannyit letennem az asztalra. Látni kell viszont azt is, hogy a könnyedebb műfajra sokkalta nyitottabbak az emberek...

- Jelenleg mi tölti ki a mindennapjait?
- Már hosszú idő óta a magam ura vagyok: több társulat meghívásának eleget teszek, de nem kötelezem el magam egyikhez sem. Éppen a minap érkeztem meg például Torontóból, ahol a kinti magyaroknak adtam koncertet szilveszterkor. Néhány hét múlva pedig Malmöben vendégszerepelek a Szécsi Pál-emlékdarabbal, amellyel négy év után már a százhuszadik előadáson vagyunk túl. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert egy alkalmi társulat egyszeri darabjáról van szó. Emellett folyamatosan fut a Madách Színházban a Chicago, amelyben Billy Flynn szerepét osztották rám. Az előadás a pécsi közönség számára is ismert lehet, hiszen a városban a fiatalabb Amos Hart szerepét alakítottam - persze ennek már húsz éve is van. Meg kell még említenem, hogy készülünk egy új produkcióval a szintén Pécsről elszármazott Vas-Zoltán Iván rendezésében a Madách-ban, erről azonban még nem beszélnék részletesen.

- A rajongókat nyilván érdekli az is, lesz-e új lemez?
- Tekintettel a jeles évfordulóra, egy olyan korong megjelentetésén dolgozunk, amelyen csak a saját szerzeményeim csendülnek fel, s akár koncertturnéra is elvihetjük ezt az összeállítást. Ha minden jól megy, idén elindulhatunk vele.

- A jövőről mi tudható?
- Remélem, minden ugyanúgy folytatódik mint eddig. Ha a színházzal és a zenével fel kellene hagynom, abba valószínűleg belepusztulnék. Amíg az országban bárhol, vagy akár Pécsett is szeretettel várnak, örömmel lépek fel. Fáj ugyanakkor, hogy az utóbbi években szívesen visszatértem volna Pécsre, ám valamilyen technikai kérdésen mindig elcsúszott az ügy. Remélem, hogy a Szécsi Pál-emlékdarabbal majd felléphetek a város általam oly nagyra tartott közönsége előtt.

SOROZATUNK KORÁBBI SZEREPLŐI:

(1.) KLAUSMANN VIKTOR: KLIKK IDE!