Harmincnégy éve nyári ruhában érkezett Tanzániából a magyar télbe Dr. Shayo Gaspar Morsi, akit Pécsett Gazsi doktorként ismernek. A Klinikai Központ intenzív osztályán dolgozó aneszteziológus úgy látja, bár egykori és jelenlegi hazája két külön kontinensen található, az emberség és az emberszeretet itt is, ott is ugyanaz.

- Kérem, meséljen kicsit otthoni életéről, családjától.
- Tanzániában születtem 1954-ben egy tízgyermekes családba, ott végeztem az általános- és középiskolát is, amely után egy évre bevonultam katonának. Édesapám 1973-ig volt az ország belügyminisztere, majd később kávétermesztésbe fogott összesen harminc hektárnyi területen, amelyet jelenleg édesanyám gondoz.

- Hogyan került Magyarországra?
- 1979-ben egy államközi egyezmények köszönhetően kerültem ide öt honfitársammal együtt. Szinte alig tudtunk akkoriban valamit az országról, én például abban a hitben voltam, hogy egész Európában angolul beszélnek. Ehhez képest meglepetés volt, amikor nyári ruhában szálltunk le a repülőgépről, miközben itt tél volt és senkit sem találtunk, akivel meg tudtuk volna értetni magunkat angolul. Az első évet a főváros mellett Budaörsön töltöttem, ekkor tanultunk ugyanis magyarul, de igencsak megszenvedtünk vele.

- Első benyomások az országról?
- A beilleszkedés az elején a nyelvismeret hiánya miatt volt nehéz. Nagyon furcsa volt számomra az itteni konyha, addig teljesen ismeretlen ételekkel találkoztam, amiket, azóta megszoktam és nincs olyan közülük, amit ne ennék meg. Hasonlóképpen vagyok az időjárással, mert eleinte nehezen viseltem a teleket, de ezt is megszoktam. Szeretettel gondolok az országra, rengeteg barátot szereztem itt. Nem mondhatom, hogy rosszul választottam akkor, amikor itt maradtam.

- Hogy alakult az élete a pécsi orvoskari évei alatt és után?
- 1980-ban kezdtem el az akkori Pécsi Orvostudományi Egyetemen a tanulmányaimat, majd hat évvel később végeztem. Szerencsére a csoporttársaim igen sokat segítettek a nyelv elsajátításában. Az egyetem után az Irgalmasok kórház sebészetén álltam munkába, majd egy UNESCO-ösztöndíjra pályáztam, amely finanszírozta a sebészeti szakvizsgámat, ezeket 1990-ben tettem le. Ugyanebben az évben kerültem a 400 ágyas klinika aneszteziológiai és intenzívterápiás intézetébe. 1993-ban szereztem meg az altatóorvosi szakvizsgámat, s azóta is az osztályon dolgozom.

- Milyen különbséget lát a két szakterület között?
- Érdekes, hogy amikor sebészeti oldalon álltam, kicsit lenéztük az aneszteziológus orvosokat. Majd átkerülve erreaz oldalra,úgy láttam, hogy ők leginkább csak operálnak és nem ismerik teljes egészében a beteget. Egyaltatóorvosnak teljes mértékben tudnia kell, hogy mi történik a pácienssel, ezért ez a terület átfogóbb, mint a sebészet.

- Mivel tölti a szabadidejét?
- Már Tanzániában is nagyon sokat futballoztam, itt az egyetemi kispályán fociztunk sokat, amit később egészségügyi okokból kellett abbahagynom. Nagyon kedvelem a magyar borokat. Tanzániában csak importból lehet beszerezni azt az italt, nagyon drágán. Egyébként a kékoportó a kedvencem. Amikor kétévente hazalátogatok egy hónapra az édesanyámhoz és végiglátogatom a családot, magyar borokat szoktam ajándékozni. Itteni barátaimat pedig tanzániai konyakkal szoktam meglepni. Nagyon szeretem a Balatont, ahol egy évben három hetet is eltöltök. Emellett katolikusként itt is rendszeresen járok templomba. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kellene hinnie valamiben, bármelyik vallásban. Senki nem tudja miért, de az emberek a halál előtt azt mondják: „Isten segíts!"

- Milyen különbségeket, hasonlóságokat vett észre a két ország lakóinak világnézetében?
- Hiába hogy két kontinensről beszélünk, az emberiség egyforma. Az emberszeretet ugyanaz. Aki elmegy Tanzániába ugyanúgy megkapja a segítséget, mint ahogy én megkaptam itt. Nincs különbség aközött, hogy valaki fehér vagy fekete. Tanzánia amiatt is toleráns ország, mivel kevert világ, rengeteg különféle törzs lakja.

- Végezetül: Magyarországon meg is nősült?
- Nem nősültem meg, de van egy élettársam, akivel már jó ideje együtt élünk. Még e kapcsolat előtt egy másik asszonytól született egy lányom, aki jelenleg joghallgató. Az élettársam lányát pedig négy éves korától kezdve neveljük együtt. Ő a természettudományok iránt érdeklődik. Képünkön Dr. Shayo Gaspar Morsi látható.

B. G.