Pécsi Arcok: dr. Horváth Csaba

- Sokáig élt a Balaton közelében, hogyan került Pécsre?
- Balatonkenesén születtem, ott is jártam általános iskolába, majd ezt követően Veszprémbe kerültem, ahol a híresen kemény Lovassy László Gimnázium diákja voltam. Először Pécsett, a tanárképző főiskolán kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat történelem-orosz szakos hallgatóként, aztán Szeged jött: az akkori József Attila Tudományegyetemen szereztem a diplomámat, valamint két évvel később a doktori címet is. Rögtön az egyetem elvégzése után 78-ban kerültem a pécsi jogi és közgazdaság-tudományi karra, ahol jelenleg is dolgozom.

- Milyen tárgyat tanított abban az időben?
- Volt akkor egy olyan tárgy, aminek az volt címe: „Magyarország munkásmozgalma", ebből lett aztán „Magyarország története a XX. században". Ezt a korszakot nagyon félve tanították: a II. világháborút, a revíziót. Az 1956-os forradalmat és a Kádár-rendszert egyáltalán nem is merték, de hamar kiderült, hogy nagy szükség van erre a tantárgyra, olyannyira, hogy a 80-as évek közepére az egyik legnépszerűbb kurzus lett az egyetemen.

- Volt tanítványai egy szabad szájú, mondhatni rebellis tanárként írták le. Honnan volt ehhez a mozgástér?
- Abban az időben ezekről a dolgokról nem nagyon lehetett beszélni, de nekünk párttag-oktatóknak volt egy aranyketrecünk: az egyetem. Persze minket is figyeltek, nekem is volt aktám, amit az egyik tanítványom fedezett fel az elhíresült égetésekkor. De nem voltam ellenálló, mint ahogy több ismerősöm is később állította magáról, sőt azt sem vettem észre, hogy olyan nagy „ellenállás" lett volna az egyetemen, másfelől viszont mégis sokáig el lehetett menni. Mondok egy példát: volt 56-os kurzusom, ahol csak korabeli dokumentumokat, hangfelvételeket mutattam be, amelyek alapján végigvettük az eseményeket, amelyekhez semmit nem adtam hozzá. Ezek fakultatív órák mentek telt házas hallgatói érdeklődéssel.

- Ebből a szellemi közegből nőtt ki az Értelmiségi Klub?
- Igen, akkor még főként fiatalokból állt ez a kezdeményezés, jogi és közgázos diákokból, tanársegédekből. Aztán elkezdtük nyilvánosság fórumokat, ahol olyan dolgokról beszéltünk, amikről nem lehetett: bűnözés, közbiztonság, Trianon, nemzeti ügyek. Aztán jött az óbányai atomtemető ügye. Így lettünk egyre népszerűbbek, a sajtóban eleinte le voltunk tiltva, de mégis egyre többen jöttek. A többpártrendszer csíráiban segítettünk az ellenzékieknek, akik nálunk gyűltek össze. Az MDF, SZDSZ, Kisgazda Párt és az MSZMP reformszárnya vett részt, amelyhez magam is tartoztam. Abban az időben nagyon jó volt a viszony közöttünk és az ellenzék között, végtére is ugyanazt akartuk: szabadságjogokat, nyilvánosságot és demokráciát. Emiatt akkor többször is behívattak minket a pártbizottságra és „jóindulatúan" figyelmeztettek, hogy nagyon vigyázzunk.

- Hogy alakult a helyzet a rendszerváltás után?
- 1989-90-ben már jelenlegi helyünkön, a VOKE Vasutas Művelődéi Házban tartottuk az összejöveteleket. Időközben hagyománnyá vált, hogy minden választás előtt nálunk találkoztak, vitatkoztak a jelöltek. Ilyet az országban senki másnak nem sikerült kivitelezni, mi lettünk a demokrácia fokmérője, olyannyira, hogy a pártok ma is tudják, hogy hozzánk el kell jönni és, hogy itt megmérettetés van. Így sikerült leültetnünk például a legutóbbi pécsi polgármester választáson egymással Szili Katalint és Páva Zsoltot. '94-től azonban volt egy profilváltásunk, amikor rájöttünk, hogy az emberek kezdenek elfordulni a politikától: elkezdtünk konferenciákat szervezni, könyveket kiadni, valamint további szervezeteket létrehozni. Ilyen volt például a FÉK - a Fiatal Értelmiségiek Közössége, amelyre igen büszke vagyok. Öt-hat éve pedig már művészeti alkotótáborokat is szervezünk.

- Ha '94-ban úgy látták, hogy az emberek elfordulnak a politikától, akkor hogyan értékeli a mostani helyzetet?
- A jelenlegi állapotok kialakulása a politikusoknak köszönhető, ahogy az is, hogy a társadalom az elmúlt húsz évben elbugrisosodott és eldurvult. Félmillió írástudatlan és másfél millió funkcionális analfabéta hazája lettünk - ilyen még a Horthy-rendszerben sem volt. Tönkretették az oktatást, mára odáig jutottunk, hogy a diák megverheti a tanárát. A negatívumokat ahogy régebben, úgy ma is elmondom pártoknak: még '90-ben figyelmeztettem a kisgazdákat, hogy baj lesz a Torgyánnal - nem vették komolyan. A Dávid Ibolya-vezette MDF-ről és Gyurcsány Ferencről még az elején ugyanezt mondtam, de egyiket sem vették komolyan. Egyedül a civilek vevők a kritikákra, az újonnan Parlamentbe jutott pártok, a Jobbik és az LMP még toleránsabbak meglátásaimmal kapcsolatban - majd később ők sem lesznek azok.

- Ön szerint mi hozhatna valódi változást a hazai közéleben - a civileket említette?
- Ezt a rendszert a pártoknak és nem a civileknek találták ki, akik, ha bekerülnek a döntéshozó szervekbe akkor elpártosodnak - erre Pécsett is láthatunk példát. A jelenlegi pártok pedig - ha rajtam múlna - mehetnének a süllyesztőbe. Politikusaik leharcoltak, nem vállalják kudarcaikért a felelősséget és emellett megosztóak is. Nincs egy olyan vezető politikus ma Magyarországon, akit a társadalom nagyobb része elfogadna. Az olcsóbb, kisebb Országgyűlés valóban megoldás lehet, ezt nehéz lesz keresztülvinni, mert akkor mi lesz a sok megélhetésivel? A jelenlegi ötről le kell vinni a Parlamentbe jutás küszöbét egy vagy nulla százalékra. Esélyt kell adni a kis pártoknak is, mert vannak ebben az országban jó kezdeményezések. Volt egy másik tervünk Csefkó Ferenc kollégámmal: a politikus-képzés.

- Azaz?
 -Ehhez a pályához nálunk semmilyen végzettség sem kell, pszichikai felmérés sincs, így akár egy analfabéta is lehet polgármester. Ezért találtuk ki ezt a képzést, ahol alkotmányjogtól kezdve egészen a protokollig és a retorikáig minden előkerült. Többen viszont kerek-perec kimondták, bár a személyes indíttatás meglenne, azért nem jönnek, mert a pártok nem engedik őket. A többiek pedig meg vannak győződve arról, hogy nekik nem kell.

- Közéleti szerepvállalása mellett jut-e ideje a kikapcsolódásra?
- Két dolgot szeretek, a nyüzsgést és a magányt. Ha az utóbbira vágyom, akkor kimegyek az aranyosgadányi birtokomra: egy óriási füves-fás terület pincékkel. Itt szoktam írni a könyveimet és bár kiskoromban nagyon nem szerettem a fizikai munkát, mára már szőlőt is művelek ott és saját borom is van. De a birtok egyúttal óriási rendezvényeknek is otthont ad: a jól ismert értelmiségi disznóvágáson immár a tizenkilencedik Dezső is bevégezte, de szabadegyetemet és majálist is szervezünk oda. Amit nagyon jó látni, hogy ezeken a rendezvényeken milyen jól elvannak egymással azok a politikusok, akik hétköznap szóba sem állnak egymással. Aranyosgadány egy igazi béke szigete, még sok ilyennek kellene lennie.

Balikó Gergő