Reisz János tűzoltó őrnagyra emlékeztek csütörtökön

Családja tűzoltóautó-modelleket adományozott a hagyatékból a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság részére.
Csütörtökön néhai Reisz János nyugállományú tűzoltó őrnagyra emlékeztünk kisebbik lányával közösen.

Reisz János 1959. március elsején szerelt fel a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság jogelőd szervezeténél, az osztályparancsnokság műszaki előadói munkakörét töltötte be munkájának kezdetekor, tűzoltó törzsőrmesterként. A beosztásban a gépésztechnikusi, szakoktatói és autószerelő esztergályos szakképesítései során nyert tudást mind kamatoztatni tudta. Munkáját 25 évig odaadóan, precízen végezte, kollégái szerették, megbecsülték. Mindenkihez volt egy-két jó szava, és ha nem is mindig mosolygott mindenkire, szíve mélyén minden kollégáját szerette és becsülte, így mindenkivel jó munkakapcsolatot ápolt.

Vezetősége a munkáját elismerte, tudták, ha valamit rábíznak, az jó kezekben lesz, a feladat maradéktalanul, lelkiismeretesen lesz megoldva, abban hiba nem lesz.

Tűzoltó őrnagyként ment nyugdíjba, de a 25 év alatt rengeteg kitüntetést gyűjtött, többek között 1964-ben, 1971-ben, 1975-ben, 1978-ban, 1981-ben és 1984-ben a jó munkáért kitüntetést kapta, 1965-ben árvízvédelmi érmet kapott az árvízi védekezésben való részvételért, pályafutása során több, mint tízszer részesült pénzjutalomban. Versenyszervező képessége is megbecsülés tárgyát képezte, emiatt szintén pénzjutalomban részesült nem egy alkalommal.

25 év szolgálati viszony után ment nyugdíjba immár őrnagyként, de a nyugdíjba vonulása előtti napokban is csak a munka éltette, talán igazán nem is akarta otthagyni a kollégáit.

Kisebbik lánya az igazgatóság jelen lévő vezetői állományával, valamint a Pécsi Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetőjével és tűzoltóparancsnok-helyettesével megosztotta emlékeit, mesélt arról, hogy az akkori laktanya épületébe mintha hazajárt volna gyermekkorában. Elmesélte, hogy tűzoltó apukája mennyire szerette a tűzoltóautókat, hogy azokat szögről-szögre betéve ismerte, és hogy az akkori kollektívával mennyit jártak össze hétvégente együtt lenni, játszani. Hangsúlyozta, hogy a tűzoltó lét egy olyan kapocs még most is, amely összeköti őt és a többi nyugalmazott tűzoltót, feleségeket, családtagokat.

A tűzoltó lét szeretete az elhunytban halála napjáig benne élt, emiatt is gyűjthette olyan nagy odaadással élete során a tűzoltó makettetek, modelleket, egyéb relikviákat, melyeket féltve őrzött, és amelyeket most, az elhunyt hagyatékaként a családja a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak adományozott. Az adományt nagy tisztelettel fogadta Mácsai Antal tűzoltó ezredes igazgató. Kiemelte, hogy méltó módon fogja azokat kiállítani, megőrizni a Pécsi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság épületében egy állandó kiállítás keretében. A Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság nevében most megköszönte mindazt az odaadást, amit az elhunyt a szervezet iránt tanúsított.

Forrás: Katasztrófavédelem