Sikerült az állítólag majdnem lehetetlen: megszelídített egy elárvult nyestet

2016. szeptember 17. szombat 15:47

Sikerült az állítólag majdnem lehetetlen: megszelídített egy elárvult nyestet

Kutya, macska, aranyhörcsög, megszokott, ismert házi kedvencek. A vadászgörény azért már ritkább, de nem feltétlenül számít kuriózumnak. Na de itt van a nyest! Egy kistestű emlős ragadozó. Az már döfi. Ilyennel barátkozik, próbálja szelídíteni Szalánczi Judit, a pécsi állatkert korábbi munkatársa. A szakirodalom a nyest tartását nem javasolja, állítólag nem fogadja el az ember közelségét. De az ellenpélda mást bizonyít, az apró jószág nem igazán harapdálja már a gazdája kezét.  

- Vélhetően egy fakitermelés során lett árva ez a nyest, ami Kaposvárról került hozzám Pécsre, egy családi ház kertjébe - árulta el Szalánczi Judit, aki tanulta az állattenyésztést, de egyben hobbija is a dolog. - Akik felnevelték, két testvérével együtt gondozták a fiút. A másik kettőt visszaengedték a természetbe, ez az egyed azonban egy éve nem volt hajlandó eltávolodni attól a portától, ahol addig gondoskodtak róla.

- Mennyire veszélyes egy ilyen állat?

- Vadról van szó, de nem védett. Általában jellemző rá az éjszakai életmód. Az enyém már kézhez szokott, de néha karmol, kissé harap, a tűhegyes fogaival. Amit a mi viszonyunkban nem lehet támadásként értelmezni. Egyszerűen, ami mozog a környezetében, az után odakap. De érdemes nevelgetni.

- Milyen módszerrel lehet közelíteni egy nyestpajtáshoz?

- Több út létezik, ezekből érdemes kialakítani egy rendszert. A ketrecébe betettem neki régi ruhadarabjaimból párat. Mivel remek a szaglása, természetesen már megismer. Nagyobb bizalommal van irántam, mint egy számára idegennel szemben, ami érthető. Ha rám ugrik, itt-ott megkarcol, ilyenkor a nyaka fölött kissé meg szoktam szorítani a bundáját. Ha nagyon virgonc, akkor visszateszem a helyére, vagyis félig rabságba kerül. Ebből azért jól ért. Egy szobában természetesen mindenhová felugrik, néz, fülel, szimatol, de aztán idővel megnyugszik. Óhatatlanul okozhat kisebb károkat, de ez a kockázat benne van egy ilyen folyamatban.

Még versbe is foglalták

Létezik nyestről szóló vers. Még akkor is, ha nem a magyar költészet legveretesebb alkotása. Szilágyi György humorista művéről lenne itt szó, amit a „Nem viccelek", 1974-ben kiadott könyvében jelentetett meg. A négysoros Állatbarát címmel volt olvasható.

Íme: Kedvenc nyestjét addig nyeste, míg egy este nem volt nyestje, de fogott egy másik nyeset, s van már nyestje, amit nyeshet.

- Az étlapján mi szerepel a bundásnak?

- Mindenevőként említik a tankönyvek. A csirkét, tojást, gyümölcsöket is kedveli. De például egy madártojást nem tud feltörni, illetve még nem jött rá a módszerre. Ezt a szülőktől kellett volna megtanulnia, ám közbeszólt egy láncfűrész. Ezért lenne bizonytalan a sorsa az erdőkben, mezőkön.

- Nem szökős fajta őkelme?

- Ha elengedném, rögtön felmászna egy fára. Aztán biztosan visszajönne, legfeljebb várni kellene rá. Ezért aztán van egy hámja, meg egy hevederszerű vezetőszára. A kutyapóráz nem jó neki, mert az túl vékony. Nem tudná elszakítani, de könnyen belekeveredhetne, még akár meg is fulladhatna, mert szeles, gyors, kapkodó. Benne van a génjeiben, hiszen nem a főemlősök társaságához szokott. Egy mai kutya elődei jó húszezer évet eltöltöttek házak körül. Neki nagy a hátránya, más háziasított négylábúakhoz képest.

- Szép, szép nyestet tartani, bár mégsem tűnik hétköznapi elfoglaltságnak.

- Nem is az, mert terveink vannak vele. A reményeink szerint hamarosan megnyíló komlói állatkertben bárki megsimogathatja majd. Főleg a gyerekek számára érdekes ez a lehetőség. Természetesen csak felügyelet mellett szabad majd közel kerülni hozzá. De azon igyekszünk, hogy semmi kockázatot se jelentsen senkire nézve a jelenléte.

 

Pucz P. - Fotó: Kálmándy Ferenc