Százhárom éve ért véget Baranya szerb megszállása, a mecseki szénre is fájt a foguk

Harminchárom hónapig állt szerb uralom alatt az első világháborút követően Pécs és Baranya. A megszállók nagyon szerették volna rátenni a kezüket a mecseki szénvagyonra, ám hiába ragadtak meg minden eszközt (hadsereg, diplomácia), és hiába segítették őket magyarul is beszélő kommunisták, 1921. augusztus 18-án megkezdték a kivonulást. Pécs nyolc napig egy életképtelen bábállam, a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság fővárosa volt.

Az első világháború, valamint az azt követő évek a magyar történelem egyik legsötétebb időszaka. Pécs és Baranya esetében pedig egy különösen zavaros korszak volt a tízes évek vége, húszas évek eleje, amikor hosszú ideig fennállt annak a veszélye, hogy a területet végleg elcsatolják Magyarországtól.

A vesztes első világháborút követően összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a környező országok pedig azonnal megpróbálkoztak a lehető legnagyobb országrészek kiharapásával.

A szerbek 1918 novemberében kezdték el hazánk megszállását. Lényegében ellenállás nélkül gyalogolhattak a katonák, Károlyi Mihály kormánya ugyanis korábban úgy döntött, leszereli a magyar honvédséget, sőt, az országvesztőnek tartott miniszterelnök önként vállalta egy ideiglenes demarkációs vonal kijelölését. Megszállás alá került gyakorlatilag egész Baranya vármegye, Pécsre 1918. november 14-én érkeztek az idegen csapatok.

A szerbek telhetetlenek voltak: hiába vált az idő előrehaladtával egyre biztosabbá, hogy a Délvidéket elcsatolják hazánktól, nekik a szénvagyonban bővelkedő pécsi területek is kellettek. 1919 nyarán a párizsi konferencia tárgyalásain arra jutottak, hogy Baranya vármegye csak egy kisebb részét csatolják el, és erről értesítették is a szerbeket, ám ők lényegében nem vettek tudomást erről.

A helyzetet nehezítette a magyarul beszélő kommunisták - magyarnak aligha nevezhetők - kártékony tevékenysége. A megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság hívei ugyanis Bécs mellett Pécsett leltek menedékre. A vörös emigráció 1920 augusztusára odáig jutott, hogy Nemzeti tanácsot hozott létre, és azt állították magukról, hogy ők a helyi magyarság egyedüli képviselői. Doktor Sándor vezetésével úgynevezett törvényhatósági bizottság alakult, a kommunisták fontos hivatali helyekre ülhettek be.

Hamarosan Károlyi Mihály első hadügyminisztere, Linder Béla lett a város polgármestere, akinek a nevéhez fűződik a magyar hadsereg leépítése, ezzel az ország védtelenné tétele a rablóhatalmakkal szemben.

A példátlanul igazságtalan trianoni diktátum - amelynek következtében a Magyar Királyság elvesztette területeinek körülbelül kétharmadát - Pécs és környéke esetében azt eredményezte, hogy Magyarország része maradhatott a terület. Linder azonban kijelentette a döntés ellenére sem engedi be a magyar hadsereget Pécsre és Baranyába.
Jászi Oszkár (a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere) és Linder Béla azon ügyeskedett Belgrádban, hogy átvehessék a közigazgatás irányítását. Azt akarták, hogy a vármegye megmaradt részét se adják vissza Magyarországnak, hanem hozzanak létre egy önálló államot. Ehhez nem mellékesen saját hadsereget is szerettek volna, ez azonban már a szerbeknek is sok volt.

Linder sokat kilincselt a nyugati nagyhatalmaknál, hogy elérje céljait, ám nem járt sikerrel. A kommunisták azonban a végsőkig kitartottak, és 1921. augusztus 14-én az uszító propaganda célt ért, egy nagygyűlésen a fegyveres ellenállás kikiáltotta a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot.

A bábállam intézőbizottságának elnöke Dobrivits Péter (Petar Dobrović) festőművész lett, aki egy háromtagú küldöttséggel azonnal Belgrádba indult. Köztük volt Linder Béla is, aki augusztus 19-én utolsó beszédében még azt hangoztatta a városháza erkélyén, hogy a szerbek maradnak, majd csomagolt és - hála Istennek - soha többet nem tért vissza Magyarországra.

A Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság mindössze pár napot élt meg, augusztus 21-én már Gosztonyi Gyula magyar királyi kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura.

A pécsi történelem egyik legfontosabb pillanatai közé tartozik, amikor megjelentek a csendőrök, csákójukon a Szent Koronával ékesített magyar címerrel. Augusztus 22-én pedig a magyar erők átlépték az addigi demarkációs vonalat, majd Soós Károly altábornagy vezetésével bevonultak Pécsre is. A tömeg önfeledten, ünnepelve fogadta a magyar katonákat.

Horthy Miklós kormányzó táviratban üdvözölte Soós Károlyt, hogy békésen vette át az uralmat a terület fölött. Szeptember 4-én Horthy amnesztiát hirdetett, majd október 5-én maga is Pécsre érkezett, akárcsak Bethlen István miniszterelnök, aki 21-én látogatott a városba.

Képünkön: a magyar csapatok bevonulása 1921 augusztusában.

Felhasznált irodalom: Kilencven éve ért véget Baranya és Baja szerb megszállása ( tortenelemportal.hu)

Palotás Péter - Fotó: Wikipédia