Szeret bálványokat döntögetni, de építésükben nem vesz részt a pécsi sebész, Kalmár Nagy Károly

Több száz beteg köszönheti életminősége javítását, sokan életüket is dr. Kalmár Nagy Károly transzplantációs sebésznek, a PTE ÁOK osztályvezető klinikai főorvosának. Nevéhez fűződik az első hasnyálmirigy-átültetés 1998-ban Magyarországon. Akkoriban hangos volt tőle a sajtó, szenzációnak kezelték a műtétet. A Pécsi Újság.hu-nak adott interjújában a főorvos eddig nem hallott, laikusok számára kissé misztifikált titkokról is beszélt.   

- Kicsit az országunk szégyene is volt, mert már tíz évvel korábban be kellett volna vezetni ezt az eljárást. Én csak annyit tettem, hogy egy külföldön elfogadott technológiát hazahoztam. Ha valaki cukorbeteg és tönkremegy a veséje az inzulin következtében, az életesélyei jelentősen romlanak. Akinél cukorbetegség miatt kell vesekezelés, az öt év múlva hatvan százalékos valószínűséggel meghal, rosszabbak az esélyei, mint néhány rákos betegé. Ha megtörténik a hasnyálmirigy-vese együttes transzplantációja, akkor nem 40, hanem 80 százalék a túlélés esélye. Ekkor nem kell tovább diétáznia és inzulint kapnia.

- Gigantikus beavatkozásokat végez a betegei szervezetében. Mi ad erőt ahhoz, hogy ne féljen az eredménytől?
- Szeretnék bálványokat döntögetni, bár építésükben soha nem igyekeztem részt venni. Ezek nem olyan bonyolultak - kapjuk a meglepő választ. - A vesetranszplantációk közepes nagyságú műtétek. Különlegességük mindössze annyi, hogy éjjel-nappal bármikor előfordulhat, hogy sor kerül rájuk. Maga a műtét csak belépő a problémák birodalmába. Immungyengítés követi, annak lehetnek szövődményei, melyeket el kell hárítanunk. A transzplantációs sebészet nem csak a műtétből áll, utána is hosszan kezeljük a beteget, mert ugyan a vese hamar elkezd dolgozni, de a gyógyszerek szedése mellett igen sokrétű probléma adódhat, belgyógyászati, infektológiai, kardiológiai, s nekünk ezeken a területeken is kis mértékben el kell sajátítanunk a tudnivalókat.

- Amikor operálok, egy megoldandó feladatot látok. A saját fiamat, az édesapámat is operáltam, ők is ugyanezt jelentették számomra. Kicsit segít, hogy a rutin szakaszoknál beszélgetünk a kollégákkal, mert ki kell ereszteni ahhoz, hogy kilencórás műtéteknél igazán oda tudjunk figyelni a megfelelő pontokon.

- Már csaknem 700 beteg életét mentette meg. Milyen életminőség javulást lehet így elérni?
- Sajnos a transzplantáció sem az a csoda, melyről álmodoznánk. A mérések alapján a dialízis kezelés során 50, a transzplantált beteg egészségében 75 százalékos életminőség javulást érhetünk el.

- Rosszul hangzik az immungyengítés.
- Rossz is. Tulajdonképpen a transzplantáció egy durva beavatkozás a természetbe, most egy zsákutca, meg is fog szűnni. Az egyik lehetőség az, hogy megtanulják az orvosok az összes lehetőséget a megelőzésre vagy a gyógyításra, de még inkább a mérnökök kitalálnak beültethető protéziseket, és nem kell transzplantációt végezni. Már történetek apróbb lépések ebbe az irányba, például a szívátültetés helyett néhányan végleges műszívet kaptak. A hasnyálmirigy-átültetést kiváltó módokra is látunk jeleket, okos műszerveket találnak, melyek nagyon pontosan tudják adagolni az inzulint, és nem alakul ki a cukorbetegség sok melléktünete.

- Miért lett orvos?
- Kialakult lépésről lépésre. Először a leningrádi műszaki közgazdasági egyetemre jártam, de ott nagyon hideg volt, elkényeztetett gyerek voltam, ezért hazamenekültem a hideg elől. Gépi adatfeldolgozásnak hívták akkoriban, ma informatika, amit tanultam volna, de föladtam és újból kezdtem Szegeden. Fanatikus sportoló voltam, szegediként természetesen eveztem. A sport közelében akartam maradni, ezért sportorvosi pályára gondoltam, s ez módosult. Döntésembe beleszámított, hogy édesanyám is orvos, a szegedi fül-orr-gégészeti klinikán tanítottak járni a nővérkék a tálalóasztalon, amikor anyukám nem ért rá. Az orvosi egyetem elvégzése után végül kikötöttem a szegedi sebészeti klinikán, mert példaképemmé vált Csajbók Ernő, aki a klinika transzplantációs részlegének vezetője volt. Sodró egyéniség, így éreztem, tőle szeretnék tanulni. Amikor Horváth Őrs Péter kollégám Pécsre pályázott onnan intézetigazgatónak, megkértem, hadd jöjjek vele én is Pécsre. Szerencsére elfogadott.

Az első években a pécsi transzplantációs osztály szervezésével bízták meg a főorvost, ő a klinikán dolgozó fiatal sebészeket gyűjtötte maga köré.

- Mit tesz, ha egy nagy tehetséget fedez fel fiatal kollégáiban? Irigyli, félrelép, segíti őket?
- Mindig irigylem a tehetséget, de igyekszem segíteni nekik, míg igénylik és örülök, ha elismerik, sőt meg is említik, hogy én vezettem be őket.

A kezdetek nagy lendületében arra gondolt, hogy minden transzplantáció, melyet már ismernek a világban, de Magyarországon még nem végzik, itt Pécsett megoldható lenne. Így a máj-, a tüdőátültetésre is gondoltak, de ezt megakadályozta az egészségpolitika, és Budapesté lett a szerep.

- Különösen odafigyel a gyerekekre, akiket transzplantált, elkíséri őket a nyári táborokba, rendezvényeikre is.
- Ez sem az én dicsőségem, mert a betegek szakmai szervezete nagyon aktívan gondoskodik azokról, akik részt akarnak venni a közösségi életben. Sajátos betegcsoport, sajátos gondokkal. Ha ott vagyok, csak azt sajnálom, hogy nem tudok elég időt velük tölteni, mert Pécsett mi ketten végezzük a transzplantációt, s a nyár problémás, amikor ezek a táborok is vannak. Egyikünk nem hagyhatja el Pécset.

- Mondhatjuk, hogy nem a fél, hanem az egész életét itt tölti a klinikán.
- Ez a hobbim, nagyon szeretem itt tölteni az időmet, engem nem zavar, a családomat időnként igen, de már felnőttek a gyerekeim, kirepültek.

Jelenleg 80-an várnak transzplantációra, de ez a szám folyton változik, mert ha a betegek közül akár csak náthás is lesz valaki, leveszik a listáról.

- Reményt ad a betegeknek a transzplantáció?
- Mindenképpen egy jobb életminőséget, kedvezőbbek a túlélési kilátások. Ugyanakkor fantasztikus a fejlődés, melyet a művesekezelés elért az utóbbi években. A korábbi 2-3 éves túlélés helyett ma már 20 évet mondunk. A beültetett vese túlélése átlagban 12 év. Véglegesen nem lehet a természetet megviccelni, amit beültetnek, az előbb-utóbb kilökődik. Sok beteggel szerencsénk van, például aki először részesült vesetranszplantációban most is jól van. Ez szerencse kérdése is, nem ismerjük az igazi okát, de néhányuknál kialakul az immuntolerancia, sajnos ezt is felboríthatja egy vírusbetegség vagy egy terhesség.

- Rábeszélne betegeket, hogy inkább a transzplantációt válasszák?
- Igen, de a dialízis mindenkinek rendelkezésére áll, sajnos vese nincs annyi, mint amennyi kellene. Háromszor annyian várakoznak.

Kis testi hibájának említi Kalmár Nagy Károly, hogy a karrier nem feltétlenül érdekelte soha, s ezt sportolóként ismerte fel fiatalon, mert rájött, hogy akármilyen nagy sikereket ért el, mégis „a két füle között volt a feje", azaz ő szintén teljesen azonos gondokkal küzdött, mint a kortársai, például hogy is kell randira hívni egy lányt, és így tovább. A Magyar Transzplantációs Társaság elnökének választották, most is arra gondol, egy periódus ebből éppen elég, mint ahogy a Rotary Clubban is, melynek kezdettől tagja Pécsett. Orfűn lakik - ahogy kanyarog autójával a gyönyörű erdei úton, felkészül és kikapcsol minden nap.

Képünkön: a főorvos műtét közben. 

Hárságyi Margit - Fotó: Kálmándy Ferenc