Szeretne továbbra is pécsi maradni Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia tanszékvezető professzora

A pécsi zenei műhelyek a nagyívű pályát befutó, átütő tehetségek kifogyhatatlan tárházaivá váltak. Kutnyánszky Csaba karnagy, bariton énekes a pécsi King's Singers, az UniCum Laude énekegyüttes hat dalosával szerez örömöt közönségének immár 20 éve. Legutóbb a Kodály Központot színültig megtöltő közönség előtt szerepeltek a Kerek Világ Alapítvány jótékonysági koncertjén, majd a Tüke-díj átadásán csendülnek fel dalaik.  

Pedagógus szülők gyermekekeként logikus választásnak tűnik, hogy belőle is tanár lett, pedig kezdetben nem gondolt erre. Először 10 évesen mutatkozott be közönség előtt fúvószenekarban.

- A gyárvárosi általános iskolába jártam, ahol egy ifjúsági fúvószenekar működött - emlékszik Kutnyánszky Csaba. - Járták Európát még jóval a rendszerváltás előtt, én ott nevelkedtem. Talán ma már kevesekben él az a kép a fúvószenéről, ami akkor engem lenyűgözött, rengeteg klasszikus művet fúvószenei átiratban ismertem meg.

Középiskolában gazdagodtak ismeretei, új élmények érték a Nagy Lajos Gimnáziumban Ivasivka Mátyás tanár úr irányításával, így egyszerű volt a választás, az akkori Tanárképző Főiskolán matematika-ének szakra jelentkezett.

- Hogy fordul meg az ember fejében, hogy a zenéhez a matematika szakot válassza?
- Nagyon egyszerű volt, a továbbtanulási jegyzéket is úgy néztem, hogy a matematika megy, mihez értek még? A zenéhez. Hogy fér meg a matematika és az ének? A zenének összetett hatásai vannak, ez a Kodály-módszer értéke is, hat a nyelvtanulásra, a mozgáskultúrára, egyéb készségekkel is összefüggésben van. Ezt a kérdést tízévenként valaki elkezdi kutatni, és ugyanerre az eredményre jut. Olvastam egy német kutatási eredményt, ahol feltárták, milyen fantasztikus a zenének ez a hatása, ők már-már kitalálták a Kodály-módszert.

- A pécsi zenei tanulmányok során találkozott híres-neves karnagyokkal, például említi Tillai Aurélt is. Mi az, ami a későbbiekben hasznosítható volt mindabból, amit a nagy pécsi mesterektől sajátított el?
- Egy újabb ablakot nyitottak számomra a világra. Az, hogy a vokális zenével, az emberi énekhanggal meddig lehet eljutni igazán, Tillai tanár úrnál volt megtapasztalható. Ameddig hozzá jártam, mindent tőle tanultunk, ami a karnagyságot illeti. Amit csak tőle kaptam meg, az a muzikalitás, az ösztönös, de csiszolt zeneiség.

Kutnyánszky Csaba Játszott a Baranya Big Bandben is, s már 20 éve vezeti a Pécsváradi Női Kamarakórust, mert lenyűgözi a közösség összetartó ereje, budapesti munkái mellett is próbál, felkészül velük, ugyanúgy, mint az UniCum Laude énekegyüttesben, mely szintén a közelmúltban volt 20 éves.

- Az UniCum Laude egyedi, más szín, más hangzás, még Pécs gazdag zenei életében is feltűnő a hat férfi énekes szereplése.
- Az volt a cél, hogy különlegesek legyünk, olyan műveket mutassunk be, melyek ritkán hallhatók, a lehető legszélesebb repertoárral, ezért a kissé bulvárosnak ható név választásunk is. Ennek az éneklésnek vannak tradíciói Angliában, ott rengeteg kórusiskola van, ahol a női szólamokat kisfiúk, illetve férfi altok éneklik, ennek Magyarországon nem volt hagyománya, ezért lett a példaképünk alakulásunkkor a King's Singers énekegyüttes. A régi zenétől, a madrigáloktól, a kortárs zenei alkotásokig, egyházzenei művektől a popzenei átiratokig mindent énekelünk.

- Pécsről bejutni - s ott vezetőnek lenni - Magyarország legrangosabb zenei műhelyébe, egyedülálló, ritka lehetőség és alkalom. Hogyan történt ez?
- A doktori iskolára jártam, ennek az volt a prózai oka, hogy a gyakorló iskolában, ahol vezető tanárként dolgoztam, a pozícióm megtartásához szakvizsgát kellett volna tennem. A Zeneakadémián harmadéves koromban az akkori tanszékvezető megkérdezte, nem volna-e kedvem ott tanítani, a karvezetés tanszéken. Erre nem lehetett nemet mondani, így belefogtam, eleinte hetente két napot töltöttem ott, majd teljes állásba kerültem, aztán felkértek a tanszékvezetésre, majd az oktatási rektorhelyettességre. Amikor a „hajóhídra" léptem, nagy felismerés volt számomra, milyen lehetőségek vannak a napi működésben.

- Aki bejut a Zeneakadémiára, eldől a sorsa, elindulhat a karrierje, nehéz lehet döntéseket hoznia tanszékvezetőként.
- Soha sem egyedül döntök a sorsokról. Beleborzongok, ha arra gondolok, kikkel dolgozom együtt: a tanszéken oktató tanárok közül csupán egynek nincs Liszt-díja, van három Kossuth-díjas és egy Nemzet Művésze. Olyan szakmai tudás, tapasztalati bölcsesség gyűlt össze a karvezetés tanszéken, hogy könnyíti kicsit a felelősségemet.

- Hogy látja Pécs zenei, kulturális életét?
- Optimista vagyok. Az Európa Kulturális Főváros évében létrejött új koncerthelyszínekkel olyan sokat gazdagodott a város, hogy még soha nem volt ennyire kedvező helyzetben történelme során. Az Europa Cantat is bizonyította, hogy elképesztő az érdeklődés a zene, a város iránt. Jól bizonyított Pécs, biztos, hogy visszajárnak majd sokan. A többi kulturális rendezvénnyel kapcsolatban pedig úgy gondolom, hogy minden vezetőnek a nagy tömegeket vonzó rendezvények voltak a vágyai. Nem mert senki a magas minőség felé közelíteni, mert akkor vállalni kellett volna, hogy esetleg csak 100-150 embert vonzanak, de azok hosszú távú hatása sokkal erősebb.

- Ahol ennyi remek kórus van, melyek megméretik magukat a nemzetközi fesztiválokon is, ahonnan aranyesővel térnek vissza legtöbbször, felhőtlen a kép.
- Azért az iskolai kórusok esetében van teendő, ott országosan is érezhető a lemaradás, őket segítenünk kell sok eszközzel.

- Hogyan tovább, Pécs vagy Budapest?
- Szeretnék pécsi maradni. Sokszor kérdezik miért, ilyenkor vissza szoktam kérdezni: ugyanaz Ózdról vagy Komlóról Budapestre költözni, mint Pécsről? A válasz mindig egyértelmű. Bármennyire is illetjük kritikával a város kulturális hátterét, elvitathatatlan a regionális szerepe. A könnyebb együttélés miatt felvetettem a családban is, de mindkét lányom a leghatározottabban tiltakozott, ide szeretnének egyetemre járni.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva