Szuper sebességgel készült el a Balokány fürdő medencéje - Kár, hogy nem most

Eleink azért tudhattak valamit! Pécsett, a Balokány-ligetben, kilenc évtizednél kissé régebben, meglehetősen gyorsan készült el egy strandfürdő, 50 méteres sportmedencével, valamint lelátóval, öltözőkkel együtt. Természetesen, azért senki se gondoljon egy mai élményfürdőre! De legalább volt mit átadni, megcsodálni. Igaz, a tervezés, a döntés azért lassabban haladt 1933-ban is, de utána hosszú-hosszú időre oldotta meg a sportolás, fürdőzés gondját a beruházás. Aminek napjainkban már legfeljebb csupán a nyomait lehet felfedezni a terülten, a tó mellett.

A mélyen fekvő, egyébiránt vizenyős terület nem tartozott a város drága területei közé, a Zsolnay Vilmos úton, közel a sokkal később készült Kodály-központhoz. De a Balokány-tó környezetében zajlott a strandolás, már az 1880-as évek vége felé is.

Azonban, hosszasan érlelődött annak a gondolata, hogy érdemes lenne egy korszerű vizes központot felépíteni, népfürdő jelleggel.

Az átadásról 1933. július 29-én számolt be a Pécsi Napló című napilap. Erre a forrásra hivatkozva bátran kijelenthetjük, egy nappal korábban, 17 órakor került sor a munkálatok ideiglenes átvételére, egy szombati délutánon.

Ami meghökkentő a dologban, az nem más, mint az, hogy egy bizonyos építési vállalkozó, Márovits István, harminchat munkanap alatt végzett az 50 méter hosszú, 20 méter széles vasbeton (a mélységét a 130-tól 260 centiméterig határozták meg) medence kibetonozásával.

A családias jellegre való tekintettel, közvetlen mellette létesült egy sokkal kisebb medence is a gyermekek számára. A 800 ember befogadásra alkalmas tribün elkészülte Tarján Benő építész nevéhez köthető, ő (nyilván nem egyedül), 40 nap leforgása alatt fejezte be a feladatot.

Alul alakították ki az öltözőket, törekedve az egyszerűségre, a hasznosságra.

A helyettes alpolgármesterként megjelent Makay István indítványozta az ideiglenes átvételt. (Az nem derült ki a cikkből, miért nem a végleges szót használták az írásban.)

A teljes fejlesztésre, az egész liget rendezésére a város 105 000 pengőt irányzott elő.

Árakat a kiadvány nem nagyon közölt a hirdetésekben, de egy Orion, korszerű rádióért 86 pengőt kértek, igaz, 10 havi részletre is lehetett érte fizetni. Egy öltöny ellenben 35 pengőt kóstált, hogy legyen valami összehasonlítási alapunk.

Egy lapszámmal később, 30-án ugyanott már másik nevén, Feketeligetként is említették a területet. Egykor városszéli sihederek tanyájaként hivatkoztak rá, ám az összefogás eredményeként, valóságos üdülőparadicsomként írták le az új egységet.

A tervek két személyhez köthetőek. A Tér és Forma című kiadvány 1933 októberi lapszámában részletesen foglalkoztak az alkotással, amit Dulánszky Jenő társával, Gosztonyi Gyulával közösen jegyzett. Az egész megvalósulás, a pályázatokkal együtt, mintegy hat-hét esztendőt vett igénybe, igaz, ebben rengeteg holtidő is akadt, amikor semmi érdemleges sem történt.

Képünkön: a fürdő 1966-ban

Pucz Péter - Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum