Több mint húsz éve kínálja Beck Tiborné saját terményeit a pécsi vásárcsanokban

Amennyiben valaki a pécsi vásárcsarnokban banánt is árul, akkor aligha lehet igazi őstermelő. De Beck Tiborné árusasztalán a déligyümölcsöknek nincsen helye. Nála a zöldségek, gombák fűszernövények útja a lehető legrövidebb. Hiszen a családi földterületük Nagyárpádon van, azt művelik. Ezért aztán Éva asszony kizárólag frissen szedett árut ad el. A vevőköre széles, rengeteg a törzsvásárlója, sokukkal névről ismerik egymást. Kapcsolatuk alapja a töretlen bizalom.

Beállva a kereskedő mellé, lehet tanulmányozni, miképpen működik a városi piac. Zömmel nők jönnek, bár azért a férfiak sem kivételek. Szemrevételezik a padlizsánokat, patisszonokat,rukkolákat, mángoldokat, tököket,petrezselymeket, majd rendre kérnek is belőlük. Ki többet, ki kevesebbet. De egyben biztosak lehetnek! Rossz minőséget nem kaphatnak.

Ez a láncolat 2000-től működik, ennyi idő alatt azért számtalan tapasztalatot gyűjthetett minkét ág valamennyi érintettje. Egyik oldalon, egy, másik sok száz szereplő vesz részt a forgatagban.

- A hét eleje, a hétfő, meg a kedd sokkal gyengébb, akkor inkább el sem jövök otthonról - árulta el a „Gombás Évi" néven is emlegetett hölgy. - Ami persze nem jelent rögtön pihenést, mert a fóliasátrakban akad munka bőséggel. Nekünk számtalan dologra kell figyelnünk. Nem mindegy, mikor szedjük le a terményt, mert fél nap alatt is rengeteg vizet képesek elveszíteni mondjuk a gombák. Ami a súly rovására megy, az meg természetesen az én károm. De a száradás a minőség romlásához is vezethet, azt meg végképp nem engedhetem meg magamnak. Fonnyadt portékát legfeljebb egyszer lehet „elsózni", mert ha valakinek rossz a tapasztalata, egyszerűen nem jön többé hozzám. Folyamatosan figyelem az időjárás-jelentést is, az számomra az fontos iránytű.

- Divat még alkudozni a piacon, mint pár évtizeddel korábban?

- Egyre kevéssé lehet ilyen magatartást tapasztalni. Bizonyos rugalmasság elengedhetetlen. De ritkán akad olyan önjelölt vásárló, aki indokolatlanul keveset szeretne adni valamiért. Akkor szoktam mondani, hagyja csak nyugodtan ott, majd elviszi valaki helyette. Más az árvita, mint a szemtelenség.

- Hatalmas türelem kell ehhez az iparághoz?

- Semmiképpen sem hátrány. De tudni érdemes, én a vevőimből élek. Durvább szavakra is lehet kedvesen felelni, az szokott hatni, olyankor páran észbe kapnak. De nem az a megszokott stílus, inkább baráti a hangulat, mint feszült lenne.

- Azért akad reklamáció?

- Mindenhol előfordul. Olyankor igyekszem inkább engedni az igazamból, az hosszabb távon kamatozik. Gyakran előfordult már, hogy buszmegállóig kellett kifutnom, ha valaki fizetett ugyan, de figyelmetlenségből nem rakta el a portékáját. Néha egy hét múlva jönnek vissza, szólnak, hogy nem vittek el valamit. Olyankor inkább adok nekik újat, fizetség nélkül. A hírnév megér ennyi áldozatot.

- A korát nem titkolta el. Bírja még a napi pörgést, hajtást?

- Korán kelek, a kofák élete már csak ilyen. Hosszú a napom, manapság könnyebben fáradok, mint ifjabb éveimben. De pár szezont még tervezek itt lenni, ez éltet engem. Már az új vásárcsarnokban is lefoglaltam a helyemet. Bízom benne, ott sem kerülnek el a kedves ismerőseim.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva