A bulirocktól a városi sportdíjig

- Bár a helyzet óriásit változott, máig élő probléma, hogy ugyanazokért a sportos „jogokért", amelyek mondjuk egy futballista vagy teniszező számára maguktól értetődőek, nekünk meg kell vívni az apró küzdelmeinket az önkormányzati vagy állami testületekkel, a médiával, sőt, sajnos, sokszor a nagy táncos család más tagjaival is - vázolja rögtön az elején a frissen kitüntetett, hogy bizony huszonöt év mégoly szorgos munkálkodása sem vethető össze a patinás sportágak százados múltjával.

- A díj különben azért is kedves, mert kettős jubileumhoz kötődik. Éppen negyedszázada ismerkedtem meg a ma ismert akrobatikus roki korabeli első lépéseivel, és alapítottuk meg Bocz Jenővel a Quadro tánccsoportot - kalauzol vissza a hőskorba.

- Másrészt annak is éppen két évtizede, hogy e körből kilépve immár önálló intézményként létrehoztam a szerényen csak Papp Viktor Rock'n'Roll Iskolája névre keresztelt táncstúdiót.

- Azok a lépések persze még csak csírájukban emlékeztettek a mai, rendkívül magas szintre fejlődött akrobatikájú sporttáncra. Ahogy a '80-as években minden fiatal, én is a bulik, a csajok bűvkörében csöppentem a táncparkettre - mondja. - Az első mérföldkő a sportággá formálódásunkban a '85-ös dunántúli táncbajnokság döntője volt, ahol a diszkó, brék, roki hármasából Ruczek Ivettel utóbbi kategória győztesének hirdettek ki bennünket.

- Annak a fődíja ugyanis az volt, hogy részt vehettünk a Budapest Sportcsarnokban rendezett Világkupán, amelyen húsz ország legjobbjai között ámultunk-bámultunk, hogyan is ropják az akrobatikus rokit világszínvonalon.

- Amikor azokat az általunk még csodának tartott négyméteres ugrásokat megláttam, elhatároztam, arra teszem föl az életem, hogy ezt én is megtanuljam. Akkoriban persze még nem egy személyivel lehetett átruccanni Ausztriába, így leginkább kézről kézre járó „kalóz"videókról próbáltuk ellesni a nemzetközi trendet - hoz elő egy újabb korszakos nehézséget. - Épp ezért adott újból hatalmas lendületet, amikor '86-ban a Balatonon tartották a szakág világkongresszusát, ahol egy héten át ismét a legjobb külföldi táncosok segítettek elsajátítani a mesterfogásokat.

A hazai parketteken időközben Kozmann Judittal azért már folyamatos babérokat arató Papp Viktor életét egyre jobban át és átszőtte a roki - ám mert akkoriban még „rendes" polgári foglalkozást is űzött (iskolatitkár volt), féléves fizetés nélküli szabadságot is képes volt kivenni, csak hogy több ideje jusson az egyre gyakoribbá váló külföldi megmérettetésekre utazni és felkészülni.

Az 1990-es Grenoble-i profi Világkupa-bronz aztán meghozta az igazi áttörést itthoni elismertségében is, ettől kezdve Papp Viktor neve lassan kezdett egybeforrni a magyarországi akrobatikus rock'n'rollal. Ahogy fogalmaz, négy kőkemény év következett ezután: Majorlaki Ágnessel, volt tanítványával, új táncpartnerével - később és azóta is feleségével, akinek, hangsúlyozza többször, nem győz köszönetet mondani a máig tartó támogatásért - az edzés, utazás, verseny hármas bűvkörében telt az életük.

A '90-es évek derekán aztán egyre bővülő és eredményesebb saját tánccsoportja válaszút elé állította. Tanítványai egy része ugyanis a parketten immár ellenfelévé nőtte ki magát. Így aztán, ahogy fogalmaz, az idő és az etika is azt diktálta, hogy az utánpótlás-nevelés érdekében saját versenyzői karrierjének lassan búcsút mondjon.

- Pedig az egyik akkori nagy ellenfelem, akit többnyire legyőztem, még az ötvenen túl, ma is ott táncol a világ élmezőnyében... - siratja még kicsit a múltat, azért hozzátéve, a gyerekek sikerei ugyanakkora örömmel töltik el, mintha saját maga táncolt volna meg értük.

Később aztán, igazi megszállotthoz illően az oktatás mellett a szervezésből, irányításból is mind nagyobb részt vállalt. Mi több, agilitása hosszú évekre a Magyar Táncsport Szakszövetség alelnöki, és az Akrobatikus Rock'n'Roll Szakág elnöki székébe emelte, hosszú időn át a szövetségi kapitányi tisztséget is betöltötte. Előbbinek ugyan már kellő szabadidő híján búcsút mondott, és saját sportágában is csak az elnökségi tagságot vállalja, a TF-en folyó szakági edzőképzést viszont a mai napig ő irányítja.

Széles érdeklődési köre aztán szerencsés választ tudott adni a változó idők kihívásaira, így mai iskolája, a 2008-ban új, nívós otthonra lelő Fordan Tánccentrum immár igazi tánckavalkád. Az általa szakmai piramisként jegyzett rendszer csúcsa persze mi más lehetne, mint az akrobatika, ám a mára ugyancsak a világelitbe tartozó élversenyzői mellett (itt a Horváth Márk, Szabó Kata duó neve az etalon) seregnyi tánc és sportág képviselői tagozódnak egymás mellé-alá.

Papp Viktoréknál, épp az utánpótlás fontosságának hangsúlyozására, korban ma a négyévesek „manótornája" a belépő, de az iskolás korosztályok már a sportaerobik, az egyre népszerűbbé váló fashion dance, a társas és latin táncok, a tajcsi, a capoiera, az idősebbek a hastánc, a jóga, a különféle asszonytornák igen széles körében otthonra leltek.

Az érdeklődők épp a napokban pillanthatnak be kissé alaposabban a Fordan Tánccentrum életébe, hiszen szeptember 13-án, szombaton 17 órakor az Árkád Pécs színpadán tartják nyilvános tanévnyitójukat, 14-én, vasárnap pedig Batthyány utcai központjukban nyílt nap keretében vonultatják föl teljes táncpalettájukat a betérőknek.

Sz. Zs. - Fotó: Dittrich Éva