A kapitány sajnálja a tulajdonost

2010. május 05. szerda 15:24

A kapitány sajnálja a tulajdonost
Az utóbbi időben edzőtől, szurkolótól, tulajdonostól és a médiától is kaptak hideget-meleget a PMFC labdarúgói. A mutatott játék alapján teljes joggal, tesszük hozzá gyorsan. Ám „egyvalaki" eddig sehol sem kapott szót, ezért Szamosi Tamás csapatkapitányt (képünkön, labdával) most arról faggatjuk, maguk a labdarúgók „belülről" miképp is értékelik saját teljesítményüket.

- Teljes mértékben megértem a klub tulajdonosát, hogy mint mondta, nem kíváncsi erre a produkcióra. Mi több, bevallom, sajnálom is, hogy miközben ennyi pénzt áldoz a csapatra, ilyen produkciót kap érte - vezeti be mondandóját Szamosi Tamás.

- Minderről az a véleményem, hogy az a játékos, aki motiváció nélkül pályára tud lépni, és képes úgy kihúzni a kilencben percet, hogy nem tesz meg minden tőle telhetőt a győzelemért, az inkább ne is akarjon futballista lenni - teszi hozzá minden további magyarázkodásnál többet mondóbban a PMFC csapatkapitánya.

Arra a kérdésre, hogy a csapaton belül szóba szokott-e kerülni a vártnál gyengébb teljesítmény, igennel válaszolt.

- A legutóbbi meccs után tartottunk egy edzők nélküli öltözői megbeszélést, ahol én az előbb említettek szellemében próbáltam mindenkit jobb teljesítményre sarkallni. Azt hiszem, többek véleményét tolmácsolhatom, amikor azt mondom, hogy miközben az már nyilvánvaló, hogy a feljutás erre az idényre elúszott, a visszalévő hat meccs már csak azért is kiemelt jelentőségű, mert annak, aki eddig nem ezt tette, ez lesz az utolsó lehetősége bebizonyítani, hogy jövőre is érdemes lesz a PMFC mezére.

Utóbbiért pedig már csak azért is érdemes hajtani, mondja Szamosi Tamás, mert ő, aki sokfelé megfordult már pályafutása során, a PMFC egyik legidősebb futballistájaként is állítja, hogy ilyen rendezett és jó körülményekre - főként a másodosztályban - sehol sem számíthatnak.

Azt firtató kérdésünkre, hogy kikre is gondol, amikor a hozzáállást kéri számon a csapat egy részén, „természetesen" a betyárbecsület volt a fontosabb... Ám - nevek nélkül - elismeri, nem járunk messze az igazságtól, amikor felvetjük, a lelátóról nézve néha az az ember érzése, mintha az egyéni érdeke nem mindenkinek esne egybe a csapatéval - például mert tudják magukról, hogy egy NB I-es gárdában az ő képességeikkel már nem rúghatnának labdába...

Sz. Zs. - Fotó: Dittrich Éva