A tehetség önmagában nem elég: Fűrész Dia már a civil életére készül

Kevés pécsi kosárlabda-kedvelőnek kell bemutatni Fűrész Diát, a PEAC-Pécs irányítóját, aki válogatott és klubszinten is bizonyította tehetségét. Azonban nem csak sportolói pályafutása, hanem gondolkodásmódja, céltudatossága és kitartása is példa lehet a fiatal sportolók számára. A kosárlabdázó a Pécsi Újság.hu-nak adott interjújában civil életéről is beszélt, s többek között arról is, hogy hiába tehetséges valaki, nem elég csak a sportolói pályafutásra koncentrálni.  

Fűrész Dia örökmozgó kisgyerek volt, s bár sokáig focizni szeretett volna, általános iskolásként atlétikában ért el kiemelkedő eredményeket. A futás volt a mindene, ám kilencévesen az iskolai kosárlabdacsapatba is bekerült. Egy év után választania kellett, a döntés nem bizonyult rossznak, hiszen 14 évesen már az első osztályban is bemutatkozott. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően beverekedte magát a kezdőcsapatba, aztán a kecskeméti klub anyagi gondjai miatt nem vállalta az első osztályt. Az akkor 17 éves lány Sopronba igazolt, ahol az érettségi előtti utolsó évet magántanulóként végezte el.

- Az edzések és mérkőzések miatt már előtte is egyéni tanrendes voltam, ráadásul szerettem tanulni, szinte csak ötöseim voltak, így nem féltem attól, hogy gondjaim lesznek az érettségivel.

Simán is ment, de a kosárlabdában nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte. A kevés játéklehetőség miatt úgy döntött, egy év után továbblép, Szegedre igazolt. A következő pár évben játszott Miskolcon, Budapesten, Győrben és Sopronban is. 2012-ben igazolta le a Pécs, ahol két év után szerződést bontottak vele.

Az az egy év kosárlabda nélkül sem telt haszontalanul, hiszen beiratkozott a Közgazdaságtudományi Kar mesterképzésére. Igyekezett kihasználni az időt, rengeteget tanult, közben szakmai gyakorlatokra járt.

- Mindig is figyeltem arra, hogy a kosárlabda mellett a tanulás is kiemelt szerepet kapjon az életemben. Egyrészt már fiatalon láttam olyan idősebb sportolókat, akik miután abbahagyták a kosárlabdát, nem tudtak mihez kezdeni, nem tudtak boldogulni. Elhatároztam, hogy nem szeretnék így járni. Másrészt számomra fárasztó, hogy ha a nap 24 órájában csak a kosárlabdára koncentrálok. Úgy gondoltam, a leghasznosabb, ha tanulok, az később úgyis kamatozni fog. Az érettségi óta egyetlen év sem telt úgy el, hogy ne jártam volna egyetemre.

- Amikor aláírtam három évre Pécsen, akkor döntöttem úgy, hogy megcsinálom a mesterképzést a közgázon, vezetés-szervezés szakon. Annyira tetszett a légkör, annyira jól éreztem magam, hogy eldöntöttem, ez az az irány, amit szeretnék csinálni a kosárlabda után. Egyelőre a PhD négy évig még az egyetemhez köt, s bár nagyon jól éreztem magam a Közgázon, a sporttudomány az Egészségtudományi Karhoz tartozik, így kerültem az ETK-ra, ahol szintén jól érzem magam.

- Szeretnék minél több tudást és tapasztalatot gyűjteni, ennek érdekében nem csak az ETK-n, hanem a Közgázon is felveszem a kutatásomhoz kötődő gazdasági témájú tárgyakat. Két témavezetőm, Dr. Ács Pongrác és Rappai Gábor professzor úr segítségével egyszerre dolgozunk a sportvállalkozások értékteremtő sajátosságait vizsgáló témámon, melyben arra keresem a választ, hogy mennyiben más egy sportvállalkozás, mint egy normál vállalkozás.

Az Egészségtudományi Kar sportmenedzser MsC. képzésén az első félévben már statisztika gyakorlatot is tartott témavezetői mellett és a továbbiakban több csoporttal is foglalkozhat majd.

- Szeretnék az egyetemen maradni, ott lépkedni felfelé. Mindig úgy voltam, hogy hosszútávon álmodozni lehet, de rövidtávon mindig csak a következő feladatra szabad koncentrálni.

Amennyiben elnyernénk a 2024-es olimpia rendezési jogát, nagyon szívesen venne részt a szervezésben, ezzel egyik nagy álma válna valóra.

- Nagyon ambiciózus vagyok, nagyon sok minden tetszik, legtöbbször úgy kell visszafogni, hogy ne akarjak egyszerre mindent és mindenbe belekezdeni, főleg, amíg az ember sportol is mellette.

Erdélyi Bianka - Fotó: Dittrich Éva