Az őszi 10. helyről lettek bajnokok

Ahhoz képest, hogy két éve ősszel az NB III. Dráva-csoportjának dobogóján tanyázva a vérmesebb reményűek még NB II-es feljutásról szövögették álmaikat, az idény végére nagyot változott a világ a Verseny utcában. Az anyagi lehetőségek beszűkülését drasztikus döntéssel nyugtázta a PVSK menedzsmentje: a klub két osztályt visszalépve a megye I. B-ben, minden szempontból legalulról, mondhatjuk a nulláról építkezve igyekezett megteremteni az új alapokat.

A zuhanás feldolgozása nem is ment egyik napról a másikra, olyannyira, hogy már az első hónapok végén megtizedelődött a társaság: ebben az osztályban nemcsak az edzések intenzitása, de az új „mester", Bolboaca Augustin maximalizmusa is szokatlan volt sokak számára.

A közben még szükség esetén a csapatba is beszálló játékosedző aztán szép lassan átértékelte nemcsak a decemberre jelentősen átalakuló keret, hanem saját munkáját is, és kissé „szelídebb" módszerekkel igyekezett újrarendezni a sorokat.

A munka terén persze nem volt engedmény, így a téli alapozást talán a megyében elsőként megkezdő gárda fizikai mutatóival nem is akadt gond a rajtra, sőt, lassan egyre nagyobb lendületbe jöttek a fiatalok. Mára kiderült, a mérlegbe mindössze két döntetlen fért bele, az összes többi tavaszi összecsapás végén győztesen hagyhatta el a füvet a Vasút.

Ahogy Bolboaca Augustin ma, frissensült bajnokként fogalmaz, a győzelem legfontosabb titka a „gyerekek" hozzáállásának alapvető megváltozása volt. Az új szeleket ha kellett, szülői értekezlet (ne feledjük, bármennyire fiatalok alkotják, ez mégiscsak a felnőttcsapat...) összehívásával igyekezett a fejekbe plántálni, összetartásként pedig nem közös kocsmalátogatást, hanem egy - igen jól sikerült - versmondóversenyt szervezett játékosainak.

- Az egyre lelkesebb és fegyelmezettebb, de mégiscsak tapasztalatlan fiatal csapatban azért kellett pár rutinos húzóember, és mondhatom, Balázs Péter, Gulyás Gergő és Szabó Dávid maradéktalanul meg is felelt e szerepének, nemcsak játéktudásukkal, de példamutatásukkal is nélkülözhetetlen részesei voltak a sikereknek. Büszkék lehetünk ugyanakkor arra is, hogy az idényt egyetlen kiállítással, és ami még fontosabb, egyetlen (!) sérüléssel tudhattuk magunk mögött - mondja.

- Természetesen vállaljuk a magasabb osztályt, bár a folytatásról részletekbe még nem bocsátkoznék, annál kevésbé, mert nekem is lejárt a szerződésem. Természetesen szívesen maradnék, ám csak akkor, ha a célok, a lendület és a munka marad a mostani szinten, egy elszürkülő középcsapat lagymatag légkörébe én nem illenék bele - bocsátja előre „feltételeit" a szakvezető.

Hozzátéve, hogy a játékosállománnyal biztosan nem lesz gond. Úgy tűnik, egyben marad a bajnokcsapat magja is, másrészt a tisztességes munkával kivívott eredmény, a tiszta viszonyok egyre vonzóbbá teszik a PVSK-t. Mint mondja, az utóbbi hetekben csak úgy ég a telefonja az ide kívánkozó futballisták hívásaitól - amiben persze, a Vasút felívelése mellett több környékbeli NB III-as gárda sajnálatosan csődközeli helyzete is biztosan közrejátszik...

Képünkön: Pillanatkép a PVSK (fehérben) egyik tavaszi bajnokijáról.

Kép és szöveg: Sz. Zs.