Bodnár az egyetlen légiós bajnok

A mögöttünk hagyott szezonban összesen 63 magyar labdarúgó mondhatta el magáról, hogy pályára lépett valamelyik külföldi bajnokságban (a naptári éves rendszerű bajnokságban futballozó magyarokat, tehát az orosz, a finn vagy a norvég ligában szereplő légiósokat itt nem vettük figyelembe), éppen ugyanannyi, mint egy évvel korábban.

Két éve még 68 magyar focista játszott külföldön, ráadásul míg akkor öt, tavaly pedig két magyar bajnok akadt az európai bajnokságokban, addig ezúttal csak a Red Bull Salzburgban légióskodó Bodnár László (képünkön) nyakába akasztottak aranyérmet.

Ennek ellenére légiósaink teljesítménye összességében mégis inkább fejlődést mutat, hiszen immár jóval többen számítanak alapembernek, meghatározó játékosnak klubjukban, mint a korábbi években.

Ebből a szempontból elsőként Dzsudzsák Balázst kell kiemelni, aki ugyan nem valamelyik csúcsbajnokságban alkokotott maradandót, de mégiscsak egy európai élcsapatban, a holland PSV Eindhovenben volt húzóember. A balszélső 11 gólt ért el, márpedig európai élvonalban magyar légiós öt éve nem volt ennyire termékeny.

A Hollandiában légióskodók közül nem lehetett panasz Babos Gáborra, Vermes Krisztiánra, Bodor Boldizsárra és Fehér Csabára sem, mindannyian rendszeresen pályára léptek klubjukban.

A legtöbb magyart felvonultató topliga szokás szerint a Bundesliga volt, igaz, az ottani négy légiós közül ketten az idény közben klubot váltottak. Lőw Zsolt a Hoffenheimben csak epizódszerepet kapott, és a váltás tökéletesen be is jött neki, hiszen a Mainz-cal tavasszal kiharcolta a feljutást a legjobbak közé.

Huszti Szabolcs esetében nem ilyen egyértelmű a képlet: a Hannovernél kulcsfigurának számító középpályás új csapatában, az orosz Zenit Szankt-Petyerszburgban egyelőre többnyire csak csere, ugyanakkor egy jóval erősebb tizenegyben játszhat, vagyis a szakmai fejlődéshez adott a lehetőség.

A másik két bundesligás magyar alaposan kitett magáért: Hajnal Tamás a Borussia Dortmundban is meghatározó játékos lett, 11 gólpasszt adott, aminél többre csak hatan voltak képesek a bajnokságban. Dárdai Pál a Hertha BSC-vel kiharcolta a nemzetközi kupaszereplést, és a Kicker osztályzatai alapján a bajnokság 21. legjobb középpályása lett.

A német másodosztályban is akadtak jó magyar teljesítmények, elsőként Torghelle Sándoré, aki az FC Augsburg színeiben hét gólig jutott, balszerencséjére a szezon hajrájában térdsérülése miatt nem termelhetett többet. Télen igazolt a Bundesliga 2-be Stieber Zoltán, aki a Koblenzben fél szezon alatt ötször talált be, ezt a teljesítményt is elismerés illeti meg.

Örvendetes módon az angol Premier League felzárkózott a Bundesliga mellé, legalábbis ami a magyar futballisták számát illeti, sőt az idény végére meg is előzte azt. A szezon során három honfitársunk is helytállt az egyik legerősebb, de mindenképpen a legintenzívebb európai bajnokságban, de maradéktalanul csak Fülöp Márton lehet elégedett, a Sunderland kapusa ugyanis kiszorította a csapatból a brit rekordösszegért megvett skót Craig Gordont.

Halmosi Péter és Gera Zoltán valószínűleg több játéklehetőségben reménykedett, de ha csak együttesük eredményeit nézzük, akkor mindketten felülmúlták a várakozásokat. Az újonc Hull City végletekig kiélezett küzdelemben harcolta ki a bentmaradást, Gera Fulhamje pedig az előkelő 7. helyen zárt, utóbbi játékos ráadásképpen a Manchester United ellen szerzett látványos góljára is élete végéig emlékezhet.

A korábbi évekkel ellentétben az angol második vonalban kevesebb volt a kiemelkedő magyar teljesítmény: Buzsáky Ákos alig játszott a sérülése miatt, és az egy évvel korábban még a szezon legjobbjának megválasztott Tímár Krisztián is kiszorult a Plymouth Argyle kezdőjéből, nem is marasztalják a klubnál.

Priskin Tamás viszont magára talált, Gyepes Gábor példája pedig azt mutatja, hogy a legsúlyosabb sérülésből is vissza lehet térni. A két liverpooli kölcsönjátékos közül Gulácsi Péter járt jobban, aki a harmadosztályú Hereford Unitedben játéklehetőséget kapott, Németh Krisztián viszont rögtön az első blackpooli bajnokiján megsérült.

Hosszú évek után ismét akadt magyar labdarúgó a spanyol élvonalban is Vadócz Krisztián személyében, aki furcsa szezont zárt az Osasunánál. A középpályás eleinte amolyan időhúzó csere volt a pamplonaiaknál, majd beverekedte magát a kezdők közé, hogy az idény végére megint kikerüljön onnan.

A másodosztályú Real Murciában Balogh Béla csak epizodista volt, viszont a Real Madrid tartalékjai között Szalai Ádám fantasztikusan focizott. A fiatal csatár a harmadik vonalban 17 gólt ért el, ennek köszenhetően több első osztályú csapatnál is felfigyeltek rá.

Olasz- és Franciaországban csak a másodosztályig jutottak, ott viszont szinte hemzsegtek a magyarok, összesen heten léptek pályára a Serie B-ben. Az Avellinóban Koman Vladimir és Vaskó Tamás is rendszeresen szerepelt (Szatmári Lóránd viszont alig játszott), ők voltak a legstabilabb emberek a klubjukban.

A Bresciánál Feczesin Róbert a szezon elején, Vass Ádám pedig az idény második felében játszott többet, a nagy tehetségnek tartott Filkor Attila pedig a Sassuolóba sem nagyon fért be. Csizmadia Csaba tavasszal érkezett a Grossetóba, de máris túladtak rajta, a következő idényben a horvát Slaven Belupóban játszhat.

Belgiumban megvolt a lehetősége annak, hogy a bajnok és a kupagyőztes csapatban is legyen honfitársunk, de végül csak utóbbi jött össze. Juhász Roland az Anderlechttel elveszítette a bajnoki finálét, Tóth Balázs és Tőzsér Dániel viszont örülhetett a kupadöntő után, ahol a Genk 2-0-ra verte a Mechelent.

Ausztriában viszont mind a bajnok, mind a kupagyőztes foglalkoztatott magyar labdarúgót: az aranyérmes Red Bull Salzburg legtöbb találkozóján Bodnár László volt a jobbhátvéd, míg a kupát elhódító Austria Wienben Sáfár Szabolcs védett.

Vanczák Vilmos is kupagyőztes lett a Sionnal Svájcban, Cipruson pedig a kapus Bardi Gábor nyerte meg a trófeát az APOP Kinirasz Pejiasszal - még ha sokat nem tett is hozzá sikerhez, hiszen jobbára a kispadról nézte végig.

A szigeországban továbbra is népszerűek a magyarok, összesen hatan vettek részt a ciprusi élvonal küzdelmeiben, hárman közülük azonos vezetéknévvel. Nagy Zoltán az Anorthoszisz Famaguszta kapusaként még a Bajnokok Ligájában is védett, Nagy Zsolt (Virág Bélával együtt) a szezon végén kiesett, Nagy Gábor viszont (a bajnokság során öt gólt is szerző Szili Attilával közösen) meglepetésre megőrizte élvonalbeli tagságát az újonc APEP Piciliával.

A magyar légiósok

Nem lépett pályára a szezon során: Gróf Dávid (Hibernian FC), Király Gábor (Burnley FC, Bayer Leverkusen), Orosz Péter (OFI Kréta).

origo