Botos tűzoltónak érkezett a PMFC-hez

- Üdvözöljük ismét Újmecsekalján! Meddig marad?

- Oké, értem a kérdést... Valóban, ez a január-február kicsit sűrűre sikerült a pályafutásomban, de úgy látom, a PMFC-nél most hosszú távú építkezés folyik, és remélem, rám is ekként számítanak.

- Miután az - ön szavával élve - kissé türelmetlen siófoki klubelnök hálátlanul kiebrudalta, az év eleje a Győr megyei Jánossomorja kispadján találta. Aztán ugyanott szakmai igazgató lett, két hét múlva pedig már az NB III-as Tata edzői székébe huppant. Most meg a PMFC U19. Nem rossz kör...

- Higgye el, nem vagyok ilyen vándormadár. Jánossomorján valójában senki sem úgy tervezte, hogy én fogom megváltani a focit. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de az ottani elnöknek valójában a nevemre volt szüksége. Kicsit föl akarja virágoztatni a helyi csapatot, és jó ötletnek tűnt, hogy a reménybeli támogatókkal egy NB I-es edző nevét bedobva tárgyaljon...

- Úgy tudjuk, két edzést azért személyesen megtartott.

- Valóban, de inkább csak segítőként az ottani edző mellett, ezért aztán hamar át is neveztük a titulusomat.

- És akkor becsapott a kihagyhatatlan tatai NB III-as ajánlat...

- Nézze, nekem valójában a legalsó osztályban sem derogál a szakmám művelése, de úgy tűnt, Tatán ténylegesen többet tudok segíteni a csapatnak, azaz dolgozni is kell, nemcsak reprezentálni. Egyébként úgy gondolom, egy vérbeli edző számára bármilyen munka sokkal jobb, mint otthon ülni, és reménykedve nézegetni a telefont...

- Rendben, ez méltánylandó szempont, ám ott sem hagyta megmelegedni a székét.

- A PMFC-től még decemberben érkezett egy puhatolózó kérdés, aztán sokáig semmi folytatása nem lett az ügynek. Mígnem most már egy konkrét ajánlatot kaptam, közvetlenül az új tulajdonosi körből, és néhány tárgyalás után olyan szimpatikusnak tűntek az itteni tervek, hogy örömmel mondtam igent.

- Azt tudjuk, hogy az U19 és vele az U17 a kiemelt országos bajnokságban pillanatnyilag kieső helyen tanyázik. Öntől nyilván azt várják, hogy benntartsa őket. Csak ezt?

- Ez az elsődleges, mondhatnám tűzoltó jellegű feladat. Ezeket a korosztályokat természetesen úgy megerősítve, hogy a későbbiekben az első csapat utánpótlásából is méltóképpen kivehessék a részüket. Nekem most az a legfontosabb, hogy az új elnökkel beszélgetve azt látom, nemcsak a tárgyi feltételek javításán fáradoznak, azaz pályát, lelátót, öltözőt építenek-szépítenek, hanem igenis komolyan veszik az utánpótlás-nevelés fontosságát. Épp ezért én is sajátomnak érzem az egész ifikorosztály minőségi fejlesztését.

- A piros-feketék fiataljai mindig is remekül szerepeltek saját bajnokságukban, sokszor a felnőtteket is lepipálva. Ráadásul az U19-esek pár játékosa (Racskó, Szabó) már most a nagycsapatban rúgja a labdát. Mi akkor náluk a baj?

- Ahogy ilyen rövid idő alatt föl tudtam mérni, nem technikai jellegű, inkább valamiféle szemléletváltást kell elérnünk. Országos probléma, hogy ha egy gyerek egy egyeneset tud rúgni a labdába, a szülők már rohannak is egy menedzsert keresni, aki eladja külföldre. Én azt mondom, színvonalas hazai jövőképet kell a fiatalok elé tárni, és úgy látom, Újmecsekalján erre most minden lehetőség adott lesz. Szóval, elsősorban fejben-lélekben kell felrázni a társaságot.

- Akkor a szakedzői mellett legalább hasznát veheti a tanári diplomájának is. De jól tudjuk, hogy a tanítás mellett ismét tanul is?

- Már a végéhez közeledik a kurzus, ha minden jól megy, még a tavasszal meglesz a Pro licencem is.

- Ezzel befogja a vezetőedzőt, Nagy Tamást is. És ha már szóba került, ne kerüljük ki, ami úgyis a levegőben lóg. A klubházban a közeljövőről, többek közt az ön érkeztéről a kollégáival szót váltva, mintha némi feszültséget éreztem volna a levegőben...

- Biztosan jól látja, de nem hiszem, hogy ez miattam lenne. Én senkinek a posztjára nem török, különösen nem Nagy Tamáséra, akit, amint többször nyilatkozta is, Matyi Dezső klubelnök maximális bizalmáról támogatott. Sőt, nemhogy drukkolok Nagy Tamásnak, hanem mindenben kész vagyok segíteni a munkáját, hiszen a klub és a város közös érdeke, hogy mielőbb ismét élvonalbeli csapata legyen. Ám a PMFC-nél most - stílszerűen fogalmazva - mindenki féléves próbaidejét tölti. Én is. Ennyi időt adott az elnök, hogy igazolhassuk rátermettségünket arra a posztra, ahol dolgozunk, utána egy kis „értékelést" tart. Úgyhogy most mindenki igyekszik bizonyítani.

- Ön már sok helyen bizonyított. Ha jól utánanézünk, eddig minden osztályban, ahol megfordult nyert is már valakivel, olykor többekkel is bajnoki címet. Kivéve Siófokot, azaz az NB I-et.

- Így igaz, ráadásul erős baranyai kötődéssel. A megye I-ben a PEAC-cal, az NB III-ban Mohácson. Az nagy csapat volt, Lovászal, Csobothtal, Kovácseviccsel, Nagy Tamással... Aztán tavaly az NB II-ben a Siófokkal, ahol viszont valóban nem hagyták végigjárnom a megkezdett utat. De ami késik, nem múlik...

Kép és szöveg: Sz. Zs.